Real Lies, False Truth (HU) Brad Simpson Fanfiction

6.

  Egyáltalán nem voltam olyan passzban, hogy az elkövetkezendő estémet, valami nyomi végzős házibulijában töltsem.

  Mégis elmentem.

  Miközben a húgom, Alison nagyban készülődött, én inkább csokit zabáltam a tévé előtt. Innen is meglátszik, hogy mennyire különbözünk.

- Cathy, gyere már! Ki akarlak csinosítani, mert ez a te estéd! – elkezdte rólam lerángatni a takarót.

- Alison, kérlek! Nem akarok menni! – hagytam, hogy leszedje rólam.

- Dehogynem, gyere és keresünk neked valami csini rucit! – vihogott, majd a szobája felé vette az irányt.

- Istenem, mire vállalkoztam... - sóhajtoztam.

  Pár perccel később a ruhatárát böngésztük, de semmit nem találtunk. Vagy nem találtuk meg a hozzám illő öltözéket vagy csak simán nem is volt a méretem egyik se. A kupac legaljáról előhúzott egy extrém rövid fekete koktélruhát és kérte, hogy próbáljam fel.

- Megőrültél? Fel nem veszem ezt, hisz' hátul tuti kilátszik belőle mindenem – akadtam ki.

- Ezért veszel fel hozzáá... – előhúzott a szekrényéből egy csodaszép cipőt. – egy magassarkút.

- De ez még csak rátesz –forgattam a szemeimet. – Jó, tudod mit? Mindegy, felpróbálom.

  Be kell vallani, hogy nem szoktam magassarkú cipőket hordani, se ilyen ruhákat. Lehet, hogy ezért állt rajtam jól a ruha. Olyan...különleges volt.

- Aztaaa... - suttogta Alison, mikor meglátott. – Na mehetünk, csajszi!

~Bradley szemszöge~

  A ház elé érve Emma megszorította a kezemet.

- Szívem, együtt leszünk egész este ugye? – mosolyodott el.

  Bólogattam.

- De ha nagyon uncsi lenne a buli, akkor esetleg – gombolta ki az ingem. – elmehetünk hozzánk.

  Nagyot nyeltem és unottan bámultam ki az ablakon.

- Majd meglátjuk.

  A szememmel Catherinet kerestem, mivel azt mondta, hogy itt lesz ő is a húgával. Nem azért kerestem, mert úgy éreztem, hogy beszélni akarok vele vagy ilyesmi. Inkább azért kerestem, mert nem akartam, hogy meglásson Emmával.

  Mivel mi játszottunk a bulin, ezért azonnal kihuppantam a kocsiból és a srácokat kerestem meg, akik akkor már összedobtak mindent, ami a fellépéshez kell.

- Hol voltál ? – jött oda dühösen Tristan, a dobosunk.

- Én csak...csak... – habogtam össze-vissza.

- Emma?

- Igen – hajtottam le a fejemet.

  Elment mellettem, miközben a fejét rázta.

  Lassan el is kezdünk játszani, mire az emberek már özönlöttek be a házba. Miközben énekeltem, szememmel még mindig Catherinet kerestem, de már azt hittem el se jön. Tök jó érzés egy teljesen más lányt keresni a tömegben, miközben a barátnőd a backstageben áll és várja, hogy végre lemenj a színpadról és vele lehess.

- Akkor most jöjjön a következő szám, ami nem más mint a Can We Dance .– mondtam a mikrofonba.

Még el sem kezdtük, de a vér is megfagyott az ereimben, ugyanis Catherine Adkins akkor sétált be egy eszméletlenül szexi ruhába.

~Catherine szemszöge~

  Leesett az állam, mikor megláttam Bradet a színpadon. Sosem említette, hogy van egy bandája.

- I know I don't know you,but I'd like to skip the small talk and romance, girl. That's all I have to say so, baby, can we dance?

  Rám kacsintott.

  RÁM KA-CSIN-TOTT.

  Alison hívott táncolni, szinte az első sorba, ezért azonnal követtem. Tömve volt a színpad előtti tér, ezért nehezen, de az első sorba jutottunk. Két számot táncoltunk végig, de Bradley egyszer sem vette le rólam a szemét. Lassan elköszöntek, majd lejöttek a színpadról.

  Emma természetesen a nyakába ugrott, amitől azonnal rám jött az ihatnék. Gyorsan kértem is egy kis vodkát és lehúztam.

  Sajnos kitaláltam, hogy ahányszor megcsókolja Brad Emmát, lehúzok egy felest. Az este folyamán csak őket figyeltem, ezért a pultos srác szinte már egy egész üveg whiskyt adhatott volna. Sok emberrel találkoztam a suliból, mindenkivel megálltam és elkezdtem beszélni. Olykor a semmiről is.

  Jobbnak láttam, ha kimegyek a friss levegőre.

~Bradley szemszöge~

 Mikor Emma végre elment a barátnőivel táncolni, Catherine után eredtem. Egész este figyeltem és láttam, hogy kissé illuminált állapotban halad ki a kertbe. A hintaágyon feküdt és halkan énekelt. Elnevettem magam, mire megijedt és azonnal felpattant, viszont ennek az lett az eredménye, hogy elesett. Felkaptam a földről és visszaültettem az ágyra. Úgy éreztem, hogy el kell mondanom neki valamit.

- Catherine, hogy vagy?

- Fantasztikusan – nevette el magát.

  Tökéletes alkalom.

- Ittál valamit? – kérdeztem aggódva.

- Szerintem megittam mindent, amit láttam annak a pultos srácnak a kezébe – mutatott a bejárati ajtóra (?!).

- Részeg vagy.

- Hogy mi vagyok? – háborodott fel. – Szívd vissza, Simpson!

- De még ilyenkor is jól nézel ki. – tettem hozzá halkan.- Na meg ez a ruha...elég jó.

  Elnevette magát. Imádom amikor nevet.

- Örülök, hogy tetszem – vihogott.

- Nem is gondolnád mennyire...

- Hogy mi van? – csapott a homlokára. – Neked barátnőd van, Brad.

- Catherine?

- Hmm? – hunyorított.

- Azt hiszem szerelmes vagyok beléd.