„Kedves Brad Simpson,
mondtam már, hogy jelenleg téged utállak a legjobban a világon? Ha nem, akkor most elmondom miért. Először is... hogy tehetted ezt velem?..."
Másnap reggel egy órával hamarabb keltem fel, hogy legyen időm a reggeli futásra. Meg fogom mutatni Mayának és Aaronnak, hogy Catherine Adkins nem az a csaj, aki feladja. Meg fogom mutatni Scottnak, hogy ezt a csajt dobta, amit élete végéig bánni fog. Végül de nem utolsósorban, meg fogom mutatni Brad Simpsonnak, hogy Cat Adkins nem csak egy olyan lány akit kihasználhat és féltékennyé teheti az exét.
Rájöttem, hogy nekem már nem kell Scott önimádó Peterson. Nem érdekel és irritál a jelenléte a srácnak. El sem tudom magamról képzelni, hogy én valaha szerettem őt.
Bedugtam a fülembe a fülhallgatómat, majd beindítottam a lejátszási listát amit tegnap este direkt a futáshoz és az edzéshez készítettem. Nem terveztem sokat futni, csupán fél órát vagy egy kicsivel többet, mivel még el kell készülnöm a suliba is.
Vajon Bradnek összefog jönni az exével? Azt hiszem, hogy Emmának hívják a lányt és tizenegyedikes. Biztos valami kis szőke pláza cica, természetesen tökéletes alakkal és mosollyal.
Nekem Scottal már biztos, hogy nem fog sikerülni ez az egész, de akkor már csináljuk végig és legalább neki sikerüljön Emmát vagy kit visszaszerezni.
Általában akiket kritizálok azokra féltékeny vagyok. Rossz szokásom, de sajnos ilyen vagyok.
Igazából Brad nem néz ki rosszul, sőt...de nem jönnék vele össze ezek után. Úgy gondolom, hogy már eleve az is parasztság volt tőle, hogy ilyet kért tőlem. Az már más, hogy én bele is mentem...
Ezekkel a gondolatokkal tértem vissza a házunkba, miközben azért küszködtem, hogy eljussak a fürdőig és letusoljak. A telefonom közben megrezzent, ami azt jelentette, hogy SMS-em jött.
Brad: Hétre ott vagyok érted 😉😚
Most már minden egyes nap értem fog jönni? Nem lenne akkora baj, mert szeretek vele lenni. Kedves és egyben vicces srác, csak kár, hogy ilyen érdekes és semmilyen a kapcsolatunk.
Gyorsan fogat mostam és készülődni kezdtem. Egy enyhe sminket tettem fel, majd villámgyorsan kivasaltam a hajamat. Azt terveztem, hogy nem eszek itthon, ezért dobtam egy SMS-t Bradnek:
Cat: Csak akkor gyere értem, ha elmegyünk kávéért és reggeliért.😊
Brad: Hmm...jól hangzik. Indulok is😊
A francba. Felsprinteltem a szobámba és azonnal a szekrényemben kezdtem keresgélni a megfelelő öltözéket a mai napra. Mivel kint nem volt valami jó idő (pontosabban szakadt az eső), egy fehér kötött pulcsit választottam, egy farmert és a bokacsizmámat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Gyorsan bedobáltam a táskámba mindent, majd meghallottam, hogy Brad dudált. Mivel a szüleim nincsenek itthon még egy hétig, nem volt kinek kiabálnom, hogy elmentem. A húgom már rég elment suliba, mert elméletileg volt nulladik órája. De ki tudja...annyit hazudik anyáéknak, hogy már én sem tudom mit kell neki elhinni és mit nem.
Bezártam az ajtót és Brad kocsija felé rohantam. Azért siettem, mert megjelent előttem egy kávé és egy kiadós reggeli. Úgy éreztem, hogyha nem fogok pár percen belül egy igazi kávét látni, megőrülök. Ezért is kiáltottam rá Bradre, mikor beültem a kocsijába.
- Taposs a gázra! Gyorsan!
- Neked is szia, Cat! Én is örülök, hogy látlak! - nevette el magát, mire én hátravágódtam az ülésben és lehunytam a szemeimet.
- Kérlek, Simpson! Menjünk és keressünk egy Starbucksot vagy amit akarsz, de már nagyon éhes vagyok és kell egy kávé!
- Hát, szívem - röhögött. - te rendes kaját nem fogsz a Starbucksban találni.
- Fejezd be és haladj, mert elkésünk a suliból.
Húsz perc múlva már a jegeskávémat és a salátámat eszegettem a kocsiban. Hálát adtam az istennek, hogy időben beértünk a suliba is. Igaz, hogy három percet késtem matekról, de mikor levázoltam a helyzetet Mrs.Perkinsnek, a matektanáromnak, csak nevetve a helyemre küldött és megengedte, hogy megigyam a maradék jegeskávémat. Az osztály fele csak röhögött, de már megszokhatták a késéseimet és a nevetséges kifogásaimat.
- Mi volt az az ing Braden? - suttogta Maya, mikor leültem mellé a helyemre.
Elmosolyodtam, elővettem a könyveimet és jegyzetelni kezdtem.
- Rohadt dögös volt benne - tette hozzá a barátnőm, mire az ajkamba haraptam és újra elképzeltem Bradet.
Tényleg elég jól nézett ki benne.
* * *
- Gyere el velem valahova suli után! - kaptam el Bradet a folyosón.
- Végeztem - túrt bele a hajába.
- Én is, van valami programod délutánra? - néztem rá bociszemekkel.
- Ráérek - vigyorgott.
A parkolóba indultunk, hogy megkeressük a kocsiját. Éppen nevettem az egyik poénján, mikor megláttam Scottot, aki gyilkos szemekkel méregetett minket. Lehervadt az arcomról a mosoly, de nem foglalkoztam vele. Inkább csak tovább hallgattam Brad történeteit, de hirtelen ő is megakadt a mesélésben.
- Fogd meg a kezem! - utasított.
- Hogy mi? - suttogtam.
- Ott az exem, Emma. Fogd meg a kezem és nevetgélj, ameddig a kocsihoz nem érünk.
Egy percre véletlen el is felejtettem, hogy nekünk igazából egy kitalált kapcsolatunk van.
Tovább kezdte mesélni a vicceit, amin én hangosan vihogtam, ahogy kérte. A szőke bombázó (elképzelésem tökéletes volt róla) is minket kezdett fürkészni, de nem csinált semmit. Inkább a csalódottság látszott az arcán és az üresség. Mi pedig kézen fogva sétáltunk a kocsihoz és éreztem magamon a diákok tekintetét. Úriember módjára kinyitotta az ajtót előttem, beült ő is és elhajtottunk az iskola területéről, de Bradley Simpson még a kocsiban sem engedte el a kezem.
- Minek is kell neked boltba menni velem? - vonta fel egyik szemöldökét.
- Be kell szereznem néhány egészségtelen cuccot.
- Jézusom, ne mondd...
- Elkezdtem edzeni és ezért kellenek. Mivel az egy dolog, hogy edzek, de az egészséges étkezés mellette a legfontosabb dolog.
- Te minek edzenél? Jézusom, Cat. Azonnal hagyd abba, inkább bolt helyett elviszlek valahova máshova - húzta el a száját. - Csak könyörgöm ne eddz!
-Miért ne? - bámultam ki az ablakon.
Hirtelen megszorította kezemet és felém pillantott.
- Mert te így vagy tökéletes ahogy vagy! Nem is kívánhatnék nálad jobbat! - mosolyodott el, mire én biztosan elpirultam.
Most ezt mégis hogy értette? Nem is vagyunk együtt.
Végül csak hátradőltem az ülésben és elmosolyodtam azon, amiket mondott. Még soha nem mondott nekem senki ilyet. Ránéztem a sebváltón pihenő összekulcsolt kezeinkre és minden erőmmel azon voltam, hogy kiélvezzem a pillanatot.
Sziasztoook! 😍 Remélem tetszik nektek a történet:)
Ha igen, kérlek hagyj magad után nyomot! 😍
Egyébként elnézést kérek, hogy mindig éjszaka töltöm fel a részeket, de valahogy csak ilyenkor jön az ihlet 😂
