Real Lies, False Truth (HU) Brad Simpson Fanfiction

5.

 Újabb nap, újabb reggel, újabb szenvedés. A reggelt, mint mindegyiket mostanában futással kezdtem. Miután Brad tegnap este elküldte az SMS-t, miszerint újra együtt vannak a szőke plázacicával, Alison hazaért és egy nagy adag jégkrém mellett elmondtam neki minden problémámat. Azt ígérte, hogy segíteni fog. Ma este elvisz egy buliba és...és...valószínűleg bulizni fogunk. Ennek részben örülök, ugyanis mikor Scottal jártunk én semmilyen buliba nem voltam. Rossz szemmel nézte ha fiúkkal barátkoztam, ha nem jelentkeztem be minden percben, hogy hol vagyok és mit csinálok, és ha bulizni mentem.

  Brad nem jött értem reggel. Miért is jött volna? Gondolom, hogy inkább Emmát viszi suliba, minthogy engem.

  Bepattantam a BMW-be és max.-ra tekertem a rádióból szóló zene hangerejét. Énekelni kezdtem, majd tíz perc múlva már ugyanezt tettem, csak egy kávé társaságában. A suli előtt leparkoltam szokás szerint és még három percig nézegettem magam a felettem lévő tükörbe. A szemeim karikásak voltak, a szám pedig ki volt száradva, mégis teljesen frissnek éreztem magam.

  Tegnap a sok sírásom után arra jutottunk Alisonnal, hogy nekem megtetszett Brad Simpson. Nem vagyok szerelmes, csupán nem bírom jó szemmel nézni, hogy Emmával van.

  Határozottan kiszálltam az autómból és az iskola felé vettem az irányt.

  A gimnáziumunk egy tökéletes példa arra, hogy igenis léteznek a filmekben látható középiskolai klikkesedések. Ugyanúgy megtalálhatóak a tipikus menő lányok, lúzerek, gyíkok, tahók, kockák és akik szimplán nem tudnak beilleszkedni.

  Maya futott oda hozzám Aaronnal együtt, mikor megláttak.

- Edzel még? – kérdezték egyszerre.

- Ja – feleltem flegmán, majd elmentem mellettük. Még én magam sem értettem a viselkedésemet. Csupán nem volt kedvem beszélgetni.

  Maya elkapta a csuklómat.

- Cat, mi a baj? – nézett rám aggódó szemekkel.

- Semmi – húztam el a számat. – De most mennem kell, mert spanyolom lesz.

  Mosolyogva intettem nekik, majd a szememmel Bradet kezdtem keresni. Sajnos ebédszünetig nem találtam meg. Akkor is Emmával meg a barátaival ült és rám sem nézett.

- Na jó, Adkins – vágta le hirtelen a tálcáját mellém Aaron. – Miért eszel pizzát?

  Felkaptam a fejemet és kb. egy percig csak bámultam rá. Ez most komoly?

- Drága Aaron, – kezdtem. – értékelem, hogy ennyire azt akarjátok, hogy lefogyjak, de ez azért már több a soknál. Azt eszek amit akarok és akkor edzek amikor akarok.

- Miről van szó? – huppant le mellénk Maya.

- Ti a barátaim vagytok és támogatnotok kellene. Azt kellene mondanotok, hogy: „ Cathy, mi akkor is szeretünk ha kövér vagy és akkor is, ha csont sovány. Úgy szeretünk ahogy vagy. Ne eddz!" De ti nem ezt csináljátok. Értem én, hogy nektek jó az alakotok. Örülök neki. De én soha nem erőltetnék rátok olyan dolgot, amit nem is akartok.

  Felkaptam a pizzámat és kisétáltam az ebédlőből. Úgy gondoltam, hogy az udvaron folytatom az evést.

  Nem vagyok kövér. Senki nem mondta rám még soha, hogy duci lennék és még csak azt sem, hogy van rajtam egy kis felesleg.

  Hirtelen valaki megállt előttem.

- Na mi a baj, hercegnő? – húzta gúnyos mosolyra a száját Scott.

- Jézusom – forgattam a szemeimet.

- Nem jött össze azzal a végzős sráccal? – tette karba a kezét.

- Húzz innen, oké? – vontam fel a szemöldökömet. Nem volt kedvem hallgatni az idiótaságait.

- Nekem te nem mondod meg, hogy mit csináljak. – elkapta a csuklómat és erősen szorította.

- Valami gond van, Peterson? – hallottam meg Brad hangját.

- Semmi – egyből mikor meglátta Simpsont, elengedte a kezem.

- Én is úgy gondoltam. – kacsintott Bradley.

* * *

  Miután behuppantam a kocsimba, hangos kopogásra lettem figyelmes.

- Hazavigyelek? – kérdezte Brad, mikor lehúztam az ablakot.

- Mint látod, kocsival vagyok – nevettem fel.

- Igaz – röhögött – Nem lenne kedved ma...lesz egy buli és...

- A húgommal ott leszünk! –bólogattam.

- Király –mosolyodott el. – Akkor majd ott találkozunk.

  Az biztos.