Real Lies, False Truth (HU) Brad Simpson Fanfiction

14.

  Rájöttem, hogy valahogy nem megy az ilyesmi részeknek az írása.:DD Előre is bocsi. 

  Furcsa volt Bradék házába belépni, de kifejezetten jól éreztem magam. Viszont az a tény, hogy nem csak én lépek be a szobájába, hanem nap mint nap Emma is, ettől elkapott a hányinger. Eldöntöttem, hogy első dolgom lesz rákérdezni, hogy mégis hogy állnak a lánnyal.

  Brad szobája egyszerű volt, mégis elég királyul nézett ki. Kapásból megpillantottam két gitárt és egy szintetizátort az egyik sarokban, valamint még egy tévé, a hatalmas ágya, képek Londonról a falon és egy szekrény volt a szobájában. 

  Lehuppantam az ágyra, míg ő a tévét kezdte kapcsolgatni. Teljesen úgy viselkedtünk, mintha minden természetes lenne és köztünk minden rendben lenne. Pedig nagyon nem.

- Nézünk valami filmet? - kérdezte lazán.

  Ezt nem gondolja komolyan. 

- Persze - mégis tetszett az ötlet. 

  Az ablakhoz sétált és elhúzta a sötétítőt, mire sötétség lepte be a szobát. Kicsit megijedtem, ugyanis nem tudtam, hogy mire készül. 

- Romantikus, vígjáték, esetleg horror? - ült le mellém az ágyra. 

- Romantikus - lelkesedtem, de éreztem, hogy nem fog neki tetszeni az ötlet. 

- Oké - ez fura volt. 

  Bekapcsolt valami filmet, nem is figyeltem a címét. Mellém feküdt, de én csak bámultam rá. 

- Brad én azért jöttem, hogy beszéljünk, nem azért, hogy filmezzünk. 

- Akkor beszéljünk, Cat! - mondta és leállította a filmet.

  Meglepett a viselkedése, sőt... Reggel még tiszta perverz volt mikor csókolgatott, a nap folyamán hozzám sem szólt és most pedig tiszta unott. 

- Kezdem én! - mondta felháborodottan, amitől kicsit megijedtem. - Te lefeküdtél Scottal, mialatt nem beszéltünk? 

- Tessék? - vontam fel a szemöldököm. 

  Mégis hogy jut ilyen az eszébe?

- Az egész iskola erről beszél Catherine! - kiabált. - Tudod milyen szarul éreztem magam ma? Azt hittem az enyém vagy, de erre meghallom ezt. Nem hiszem el. 

  Már megint csak a rólam terjedő pletykák, amiket Scott terjeszt. Valamiért nagyon be akar mocskolni a srác mindenki előtt. Nem értem, hogy miért akar tönkretenni Scott Peterson. 

- Bradley nyugodj le! Nem feküdtem le vele, megint csak kitalálta. Jézusom - Bradley már fogta a fejét és mintha könnyezett volna a szeme. 

  Ennyire számítanék neki? Dühösnek látszott és feldúltnak. 

- Ugye tudod, hogyha megcsalnál akkor egy világ omlana bennem össze?

  Hogy micsoda?

- Mit mondtál? - elképedtem.

- Ha megcsalnál.

- Brad, mi nem vagyunk együtt. - ráncoltam össze a szemöldököm. - Te nem így emlékszel? 

- Arra emlékszem, amiket megéltünk mi ketten együtt, de arra nem, hogy a barátnőm lennél. Viszont ezekből arra következtettem, hogy együtt vagyunk. - magyarázta. - Jézusom, bocsi Catherine. Nem akartam, csak egyszerűen...legszívesebben ahh...

- Mi legszívesebben?

- Emlékszem, hogy mi már lefeküdtünk. Te meg én. De az amnézia miatt arra sem emlékszem tisztán, ami nagyon bánt. De tudom, hogy akkor nem szabadott volna ágyba vigyelek, mert részeg voltál. Csak akkor is ott volt bennem a vágy, ami most is. 

- Mégis...miről beszélsz? 

  Reméltem, hogy most már tiszta vizet öntünk a pohárba.

- Nem akarok Emmával lenni. 

- Akkor meg? - csillant fel a szememben a remény.

- Veled akarom ezt az egészet - simította meg az arcom, mire elmosolyodtam. 

  Hirtelen felkapott és nekinyomott a falnak. Meglepődtem mikor száját az enyémre tapasztotta, de tetszett a helyzet, főleg azért, mert már régóta nem csókolt ennyire szenvedélyesen. Kezeim nyaka körül pihentek, de mikor tempót váltott nem bírtam tovább és leszedtem róla a pólót.

- Hoppá - suttogta, mire elmosolyodtam - Most én jövök.

  Ezzel egy mozdulattal lekapta ő is a pólómat. A melltartómat akarta kikapcsolni, mire kipattantak a szemeim. Ő tovább csókolt és már a földre is esett a melltartóm. Belém hasított a tudat, hogy úgyis látott már egyszer ruha nélkül, akkor meg nem mindegy? 

  Ő is kinyitotta szemeit és ajkába harapott, mikor megpillantott. Letett az ágyra, így már nem takarta semmi testemet. Rám mászott és a nyakamat kezdte csókolgatni, majd egy ponton meg is szívta azt. Apró nyögések hagyták el a számat, mikor már a mellemnél kellően elidőzött. A nadrágomat kigombolta és lehúzta. Immár már csak egy szál bugyi volt rajtam. A mellemtől, a hasamig minden egyes pontot megpuszilt és ment lejjebb, amitől kirázott a hideg. Lassan beakasztotta két ujját a bugyimba, amibe ismét minden porcikám beleremegett.  Érzékeny pontra vándoroltak ujjai, majd hirtelen abbahagyta és leszedte rólam az utolsó ruhadarabot is és nem sokára a nadrágja és a boxere is ott landolt. Újra puszilgatni kezdett, de már nem csak az ujjai voltak ott, hanem ő maga is. Kapkodtam a levegőt, mikor abbahagyta és felnézett rám. Tudtam, hogy mire várt.

- Akarom - jelentettem ki azonnal.

  Elvigyorodott és a határozottságom miatt el is nevette magát. Végül bólintott és megpuszilta a homlokom. 

Szerintem nem is kell mondanom, hogy életem legjobb estéje volt.