Real Lies, False Truth (HU) Brad Simpson Fanfiction

17.

  Reggel kómásan másztam le a bejárati ajtóhoz, mikor felriadtam a csengőnkre.

- Mi van már? - ordított ki nőiesen Alison a szobájából.

  Nem tudom, hogy ki az aki egy gyönyörű szombati reggelen ráfekszik a csengőnkre.

- Catherine Adkins?

  A srác, aki az ajtónkban állt, valami baseball sapkát viselt.

- Én lennék - ásítottam.

- Ezt önnek hoztam! 

  A háta mögül előhúzott egy kb. 50 szálból álló rózsacsokrot, mire azonnal leesett az állam.

- Ezt mégis kitől? - kérdeztem, de a srác csak a kezembe nyomta a csokrot és elhajtott.

  Lassan becsuktam az ajtót, mire a rózsákban lapuló papírra lettem figyelmes. A bézs színű lapot kiemeltem a virágok közül, majd olvasni kezdtem.

"Remélem, hogy egyszer meg fogsz bocsátani és  elvihetlek valahova egy rendes randira."

  Brad. Tudom, hogy ő az. De már itt lenne Londonban?

- Ki a franc volt e...hoppá! - kerekedett el Alison szeme. - Netán egy új hódoló?

- Én inkább régi hódolónak hívnám - forgattam a szemeimet.

- Na ne! - röhögött. - Scott?

- Mii? - ijedtem meg. - Istenem, dehogy is! Bradley.

- Ohh... - hervadt le az arcáról a mosoly. - így már értem.

  Két óra múlva újabb ajándékot kaptam. Egy gőzölgő kávé állt a bejárati ajtónk előtt, amire az volt ráírva, hogy: "Induljon jól a napod:)".

  Méghozzá a kedvenc kávém volt.

  Mikor bevittem a kávét, megcsörrent a telefonom, amin Emma neve állt.

- Nem fogod elhinni! -szólt bele.

- Na mit?

- Ma reggel pár szál rózsa várt az ajtóban! Egy papírra pedig az volt ráírva, hogy: "Kérlek bocsáss meg!"

  Ahogy kiejtette a száján ezt, azonnal fogtam magam és leraktam a telefont. Hogy gondolhattam volna, hogy Emma nem kap rózsát, hanem csak én? Hogy tényleg csak az enyém lesz Bradley?

  Kezdtem látni a reményt, hogy én és Brad újra együtt, viszont gyorsan véget vetett ennek ez az egész. Befészkeltem magam az ágyamba és a nap további részében sorozatokat és filmet néztem.

  Este hat óra lehetett, mikor egy váratlan SMS-t kaptam ismeretlen számról.

"Nyolcra ott vagyok érted:)"

- Most ez komoly? - kérdeztem magamtól.

  Úgy döntöttem, hogy nem kezdek készülődni, majd ha esetleg idejön, Alisonnak mondom, hogy küldje el. Nem voltam rá kíváncsi ezek után.

  Jó lett volna, ha tényleg a terveim szerint halad minden! Tényleg nem lett volna rossz!

  Ahelyett, hogy elküldte volna Alison, pontban nyolckor megjelent Bradley a házunk előtt és bejött a lakásba. Mindezt az ablakomból néztem végig, de mikor becsukta maga után az ajtót, azonnal felpattantam és készülődni kezdtem.

  Lépeket hallottam, mikor próbáltam megfésülködni és össze pakolni a szobámban.

  Kopogás nélkül jött be a szobámba. Az asztalom előtt ültem, ezért háttal volt nekem. Mikor közelebb jött, megéreztem illatát és olyan boldogság öntött el, mint még soha. A leheletét szinte már éreztem a nyakamon, ezért azonnal megfordultam.

  Előttem állt egy fekete bőrdzsekiben, farmerben és az ing elmaradhatatlan volt.

  Rajtam egy fekete póló, melegítő és a mamusz ami elmaradhatatlan.

- Így jössz? - mosolyodott el.

- Nem megyek sehova - jelentettem ki, mire lehervadt a mosoly az arcáról.

- Miért? - fogta meg a kezem szomorúan, de én jelzésképp azonnal elengedtem és leültem az ágyamra.

- Azért, mert gondolom, hogy most a másik randidról jössz.

- Micsoda?

- Tudom, hogy Emma is kapott rózsát, üzenetet blablabla - forgattam a szemeimet. - El kéne döntenéd már, hogy kit is szeretsz.

- Cat - sóhajtott. - Téged szeretlek!

- Akkor meg miért nem hagyod Emmát? - háborodtam fel.

- Már rég hagytam Emmát is. Azért küldtem neki virágot és hogy bocsásson meg, hogy ne legyünk haragba és sajnálom, hogy őt is csak így itt hagytam. De ennyi az egész! Tőle nem akarok már semmit! Befejeztem már vele és ezt neki is elmondtam.

  Nem válaszoltam.

- Nézd Cathy! - fogta meg a kezem. - Nagyon sajnálom! Nem győzöm elégszer elmondani...én csak...nem is tudom mit gondoltam. Időre volt szükségem, ameddig az emlékeim is teljes egészében visszatérnek. Nagyon sajnálom, hogy itt hagytalak és, hogy bizonyos rossz dolgok miattam történtek. Olvastam a levelet. Én tehetek mindenről és azon vagyok, hogy helyrehozzak mindent. Csak engedd! Nem kell semmit mondanod, se megbocsátanod. Csak hagyd, hogy megpróbáljam!

  Látszott rajta, hogy tényleg komolyan gondolja.

- Két napot kapsz - szólaltam meg.

- A mai és a holnap?

- Igen, Simpson. Ezt a két napot, utána eldöntöm.

- Rendben - mosolyodott el. - Vegyél fel valami csinit, ugyanis most kezdődik életed legjobb éjszakája!