Real Lies, False Truth (HU) Brad Simpson Fanfiction

8.

  Egy óra kellett, mire felfogtam a történteket, ténylegesen felöltöztem és levánszorogtam a konyhába. Alison rántottát csinált, mikor beléptem.

- Jó reggelt, álomszuszék! – nevetett, mikor meglátta szépséges arcomat, amin még a tegnapi elkenődött sminkem volt.

- Ali – leültem az asztalhoz.

- Hmm?

Lehunytam a szemeimet és rácsaptam egyet az asztalra.

- Mondd azt, hogy kávét is csinálsz.

- Neked bármit – kacsintott.

- Igen? – bámultam rá. – Akkor magyarázd el nekem, hogy mégis mit műveltem tegnap este.

Elhúzta a száját, majd végleg levette a tűzhelyről a serpenyőt.

- Ittál – jelentette ki teljes nyugodtsággal.

- Na ne mondd, drága.

Elnevette magát, bár a helyzet így sem volt vicces.

- Alison, nézz rám. – kaptam el a csuklóját. – Mit csináltam tegnap este?

- Jól érezted magad, ám egy kicsit túlzásba vitted, ugyanis eléggé berúgtál. Bradnek kellett hazahoznia.

Mintha a világ fordult volna meg velem.

- Simp...Simpson...hazahozott? – dadogtam, mert nem akartam elhinni amit a húgom mondott.

- Igen, utána csak egy óra múlva ment el. Én pont akkor értem haza. – eszegette a rántottáját.

- Jézusisten. – fogtam a fejemet, majd a számhoz tettem kezemet.

- De ez jó, Catherine. – röhögött, majd vállamat kezdte rázni. – Álmaid pasija hozott haza.

- Alison, azonnal fejezd be – próbáltam nyugodtan kezelni a helyzetet. – Egy szál bugyi volt rajtam, amikor felkeltem. Felfogtad, hogy mit jelent ez?

Szemei elkerekedtek.

- Naaa neeee.

- De – bólogattam és a bejárati ajtóhoz rohantam, majd felkaptam a kabátomat.

- Most hova mész? – kiáltott utánam.

- Meglátogatom egy kedves barátomat.

* * *

Egy percnyi csengetés után nyitotta ki az ajtót.

- Hellóka – nyitott ajtót Brad, aki ráadásul egy szál boxerba volt.

- Beszélhetnénk? – tettem karba kezeimet.

- Öhmm, gyere be – invitált be.

Leültem a nappaliban lévő kanapéra, majd a földet kezdtem tanulmányozni, ameddig Brad velem szembe le nem ült.

- Szóval te tegnap este hazavittél? – bámultam a cipőmet.

- Igen – bólogatott.

- És volt...valami? – ajkamba haraptam. – Mármint...hazavittél és?

- Hazavittelek, te pedig egyből el is aludtál – nézett a szemembe.

Gyanús.

- Ide figyelj, Simpson. Nem fogok kertelni, de csak egy bugyi volt rajtam amikor ma reggel felkeltem. Alison szerint te még több mint egy órát nálunk voltál. De te azt mondtad, hogy már egyből el is aludtam. Akkor most mi az igazság?

Nagyot nyelt.

- Catherine... - túrt bele a hajába, de közbevágtam.

- Lefeküdtünk?

Síri csend. Szemembe könnyek szöktek.

Azonban ekkor meghallottam, hogy az emeletről éppen valaki akkor vánszorgott le. Megláttam Emmát, aki elég hiányos öltözetben jelent meg előttem.

Bradre néztem, aki csak kapkodta a levegőt.

- Mi van itt? – szólalt meg a szőkeség.

Könnyeim előtörtek. Tényleg lefeküdtünk volna?

- Emma, ez...Catherine csak... - kezdett feleslegesen magyarázkodni Brad.

Elsiettem Brad mellett és kirántottam a bejárati ajtót, majd erőteljesen becsaptam magam után. Bepattantam a kocsimba és  végre kisírhattam magam a kormány felett. Beindítottam kocsimat, majd elindultam. Telefonom ekkor már századjára villant fel, miszerint Simpson hívogatott és SMS-eket küldözgetett. A legfájóbb az volt, mikor hívott és a beállított kép, ami felvillant a kedvenc közös képünk volt, ahol éppen nevetek és ő pedig megpuszil.

Azonnal kikapcsoltam a készüléket.