Szomszédok // Hunter Rowland and Magcon Fanfiction // [Befejezett]

8. rész

Két hét telt el azóta, hogy megtudtam, van egy ikrem és, hogy Cameron a bátyám.

Azóta Beccával igyekszünk bepótolni tizenöt év elmaradást, ebbe természetesen beletartozik a szenvedésem Hunter miatt is. Maximálisan mellettem van, pedig sajnos nagyon jóban van Hunterrel.

"Anyámékkal" azóta nem beszéltem, pedig vagy százszor hívtak.

Hunterrel sem beszéltem. Komolyan mondom, nem értem mi a baja, csak egy csók volt, azt mondta nem jelentett semmit. És bár én tényleg úgy teszek mintha nem jelentett volna semmit, Hunter nagyon furcsán viselkedik.

Most éppen San Franciscoban dekkolunk, vagyis csak mi ketten Beccával, mivel a fiúk elmentek a helyszínre, mivel gondok adódtak, így mi itthon maradtunk.

- Te.- jött ki a fürdőszobából Becc.- Hogy álltok most Hunterrel?

A válaszom egy óriási sóhaj volt, ágyról legurulással körítve.

- Szóval sehogy.- összegezte Rebecca.

- Pontosan.- vágtam magam hanyatt a padlón.

- Nézd, nagyon sajnálom, ha tudnék tenni valamit, ami feldob, csak szólj.- kuporodott le mellém a földre.

- Beszélnem kéne vele, nem gondolod?- ültem fel.

- Talán jót tenne kiadni magadból, még ha nem is a teljes igazságot.

- Méghozzá most azonnal.- pattantam fel azonnal, összekaptam magam s indulásra készen voltam.

Becca elég furcsán méregetett, mondván, hogy mi ez a lelkesedés, hisz eddig úgy odavoltam, de hívtunk egy taxit és a helyszínre mentünk.

Kifizettem a fuvart és Beccát magam után rángatva bementünk az épületbe.

Szememmel azonnal Huntert kezdtem keresni, de nem találtam meg. Egyik fiút sem találtam meg.

- Hol vannak?- nyújtogatta a nyakát Becc.

- Nem látom őket én se.- nyugtáztam csalódottan.

- Gyere, kérdezzünk meg valakit.

Megkérdeztünk egy statisztát, aki elvezetett minket a backestage-ba.

Már hallottam a hangos nevetéseket és akkor úrrá lett rajtam a félelem. Megtorpantam.

- Nekem ez nem fog menni.- vesztettem el az összes önbizalmam.

- Na ne szórakozz velem!- fordult felém Becca.- Iderángattál, hogy most azonnal beszélni fogsz vele. Szereted, nem?- tette fel a kérdést. Aprót biccentettem.

- Akkor meg?- vonta fel a szemöldökét.

- Mi van ha még jobban utálni fog? Utál egyáltalán? Azt sem tudom mi van, érted? Teljesen össze vagyok zavarodva. Szét fogok csúszni, nélküle.

- Jaj, dehogy fogsz. Itt vagyok én, csak gyere már!- rángatott tovább, majd benyitott az ajtón...

Nagyon sajnálom, hogy ilyen rövid résszel jelentkezem, de akartam ma még egyet, mivel jövő héten kevesebb lesz, mivel táborban vagyok..

Remélem tetszik a történet, kommentelni, csillagozni ér. ;)

Xx