Szomszédok // Hunter Rowland and Magcon Fanfiction // [Befejezett]

15. rész

Reggel, jobban mondva hajnalban, mivel ötkor keltünk, kikászálódtam az ágyból. A reptéren mindenki felszállt a saját gépére, mivel szinte senki sem egy városban lakott, "könnyes" búcsút vettünk egymástól.

Szorosan Hunterbe csimapszkodtam, majd mikor Cameron szólt, hogy menni kell, elengedtem.

- Szia.- öleltem meg utoljára.

- Hiányozni fogsz.- suttogta a fülembe.
Becca hasonló képpen búcsúzkodott Jacobtól, de ő is elengedte.

A repülőn szinte csak aludtam, vagy zenét hallgattam, Becc és Cameron is így voltak. Mikor Chino Hillsben leszálltunk, a szívem a nyakamban dobogott.

Lassan felfogtam, hogy most fogok először találkozni az igazi anyámmal. Nem is igazán hittem el, de ahogy megláttam anyát, mosolyra húztam a szám. Cam odaintett anyának.
Mosolyogva igyekezett felénk.

Apával - mint kiderült- sok évvel ezelőtt megszakadt a kapcsolata, de attól ő még itt van és vigyáz rám, biztosított róla. Az új otthomban, leültünk a kanapéra és mindent részletesen megbeszéltünk. Persze volt, hogy folytak a könnyek, nevettünk.
Egyszóval, megkaptam a mamám és örültem neki.

Ebédelni egy étterembe mentünk.
Cameront letámadták, mielőtt még bemehettünk volna az épületbe. Cameron fáradtan, de ennek ellenére mosolyogva osztogatta az autogram kérő lányok végtelen sorának az aláírásokat, majd mikor fél óra múlva befejezte, végre valahára bementünk.

Ebéd után kicsit sétáltunk, megmutatták nekem a várost, majd ettünk egy fagyit is és hazamentünk.

Igazából egy hulla voltam, a korán kelés, a repülőút, az ebéd, a séta, rátettek egy lapáttal. Fáradtan zuhantam be az ágyba fél négykor és vettem kezembe a telefonom, hogy írjak Hunternek.

Én: Szia.
Hunter: Szia, hogy vagy?

Én: Fáradt vagyok, de az nagyon.

Hunter: Én sem vagyok máshogy, ennek ellenére Ashton itt cseszeget..😒

Én:😂😂

Hunter: Te csak ne röhögj, oda megyek

Én: Messze vagyok.. Nagyon messze.😓😢

Hunter: Tudom, de csak két hét, kibírjuk. Valahogy...

Én: Remélem.

Hunter: Kate, mennem kell, de majd írok, oké?

Én: Aham. Szia

Hunter: Szia💛

Én:💛

Letettem a telefonom, majd a párnára hajtottam a fejem. Egyszerűen csak Hunterre tudtam gondolni. Hiányzott és a hiányát nem pótolta senki és semmi.

Cameron lépett be a szobába. Azonnal felkaptam a fejem.

- Hm?

- Nézünk filmet?- kérdezte.- Anya elment, és én meg Becca szét unjuk a fejünket.

- De, persze.

Lementünk a nappaliba. Becca a konyhában pattogatta a kukoricát.
Bekapcsoltuk a Szemfényvesztők 2-t, majd csendben ettük a popcornt. Nagyon élveztem a filmet, ez a kedvencem.

Cameront nem igazán izgatta, elmondása szerint csak azért nézte, hogy velünk legyen. Igazi bátyó.

Természetesen mindenki a nappaliba vackolta be magát, hárman, három kanapéra és ott is nyomott el mindenkit az álom.

Halihó!
A kommentekből olvasva tetszik a történetem azoknak akik olvassák.
Kommentelni, csillagozni ér, örülök a pozitív visszajelzéseknek. 😍😘

Mrs. Rowland