Szomszédok // Hunter Rowland and Magcon Fanfiction // [Befejezett]

23. rész

Az életem olyan, mint egy hullámvasút. Egy jó hosszú, kisebb, nagyobb kanyarokkal keresztezett hullámvasút.
Mikor egyik pillanatban csak egyenes utat látsz magad előtt, aztán hirtelen jön egy óriási lejtő. Függőlegesen mész lefelé és nem tudod mi lesz, nem tudod mikor érsz az aljára..

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok közepette pakoltam be a bőröndöm tartalmának utolsó darabjait. Hogy hová megyünk? Haza. Mindenki haza.

Nem igazán beszéltem Hunterrel, sőt valljuk meg az igazat, azóta semmit nem beszéltem vele. Mióta láttam azzal a lánnyal kettő darab teljes hét telt el.

Egyszer-kétszer próbálkozott a " Kate, beszéljük meg!", vagy " Kate, nem úgy volt!" szövegekkel, de nem jött be neki, nem is hallgattam rá.

- Emberek, ha készen vagyunk, húzzunk a reptérre!- csörtetett be a szobába Cameron, kicsit álmos fejjel, meg kócos hajjal.

Mindenki halkan hagyta el a szobát, csak a bőröndök gurulása hallatszott a márványpadlón.

Az, hogy szakítottunk Hunterrel mindenkit kicsit csendesebbé tett, mintha mindenki egy kitörő botrány miatt lenne hangtalan. Mindenki köztünk örlődött. Vagy hozzám, vagy Hunterhez mentek, de mindkettőnkkel akartak lenni.

Könnyes búcsút vettünk egymástól, Hunter oda is jött hozzám, de egy komor "Szia!" mondattal lerendeztem és felszálltam a gépre. Csak nehezítettük a dolgokat.

Annyira nem tudtam magammal mit kezdeni, az egész repülőút alatt szenvedtem.

Szinte megváltásként tekintettem a hangos bemondóra, aki jelezte, hogy hamarosan leszállunk.

- Sziasztok!- köszönt anyu, mikor meglátott minket.

- Szia anya!- köszöntünk kórusban, majd megöleltük.

Anya haza felé rákérdezett Hunterre.
Cameron elmondta neki. Meg fogom ölni.

Otthon Cameron és Becca azonnal bedőltek az ágyba aludni, de én valahogy nem tudtam. Felkaptam egy kistáskát, bele dobtam a telefonom, pénzt és kedvenc könyvem, a Csontvárost. Felöltöztem, majd lesiettem anyához a konyhába.

- Elmegyek, olvasok egy kicsit a Milla's- ban.- mondtam anyának, aki adott egy puszit és bezárta mögöttem a bejárai ajtót.

A Milla's kávézót Becca mutatta nekem még jó múltkorjában, és nagyon megtetszett a hely. Kis vas lábú asztalok, ugyanilyen székekkel. Megtetszett a hely hangulata.

Mikor bementem a kávézóba, azonnal rendeltem magamnak, majd felmentem a kis nyitott emeletre, ahol sok könyvespolc volt, majd leültem az egyik sarokba egy vas lábú asztalhoz.

Hét Latte és vagy száz oldal olvasás után, fizettem, majd elindultam haza. Otthon ledobtam a ruháimat, felhúztam egy otthoni rövidnacit, meg egy sportmelltartót és átsétáltam Cameron szobájába. Olvasott.

- Jaaj, valaki művelődik?- ugrottam mellé.

- Hagyjál, délután Corin átjön. Elmegyünk sétálni.

- Már voltam.

- Nem kérdés volt.- mosolyodott el.

- Mikor lesz újra koncert?- kérdeztem.

- Nem tudom. Nem beszéltünk még Barttal.

Mindketten az ágytámlának dőltünk.

- El fogok költözni.

- Mi?- meredtem rá.

- Igen. Anya megengedte, hogy velem gyertek. De a ti döntésétek.

- És hova?

- Los Angeles.

- Én jövök az teljesen biztos.

- Mellékesen megsúgom, jöhettek velem Hawaii-ra, divatbemutatókra, meg ahova szeretnétek.- vigyorodott el szélesen.

- Csá barmok!-huppant le az ágyra Becca, mint egy tornádó.- Mit titkoltok?

- Cam elköltözik.- mondtam.

- Megyek veled, nem kérdés.- jelentette ki Becca, pedig egy szóval sem mondtuk neki, hogy mehetünk.

- És ha azt mondom, hogy nem jöhettek?- vonta fel a szemöldökét Cameron.

- Olyan opció nincs!- vonta meg a vállát Becc.

- Túl jól ismer.-dőlt hátra Cam az ágyon.

- Gyerekek, vacsi!- hallottuk anya hangját és egy pillanat múlva már fej vesztve rohantunk a lépcsőn lefelé.

Anya mindegyikőnk elé letett egy tányér nagyon finomnak kinéző amerikai palacsintát, amit nekem egyből posztolnom kellett.

Mindenkinek egyszerre pittyegett a telefonja, mikor kitettem a képet, de annyira el voltunk foglalva az evéssel, hogy meg sem nézték az értesítést.
Vacsora után mindenki fürdött és pizsit húzott.

Ismét Cam szobájában kötöttünk ki.
A Csillagainkban a hiba ment a tévében és mi Beccával szó szerint kicsaptuk Cam kezéből a távirányítót, mert tovább akart kapcsolni. Nőuralom.. Szar az élet Cam.

Talán a filmnek még vége sem volt, mikor Beccel bealudtunk, kiszorítva a bátyánkat az ágyból, szóval Cam a földön aludt.

Szervusztok emberek!
Itt vagyok, nem dögöltem meg, élek és virulok (na jó, ez cseszett nagy túlzás)😂
Jó olvasást, puszi💗😘