Szomszédok // Hunter Rowland and Magcon Fanfiction // [Befejezett]

10. rész

- Becca, tényleg?- meredtem még mindig magam elé.

- Tényleg.- mondta egyszerűen.

- Ó a francba. A rohadt életbe!- szitkozódtam.

Becca csendben hallgatott. Nem szólt semmit, tudta, hogy most nem jó ha megszólal.

A koncert után szóltunk Cameronnak, hogy visszatazizunk a hotelhoz. Beszélgettünk, meg persze néhányszor el is pityeredtem, mikor Hunterről volt szó, de összességében, nagyon jól voltam. Azt hittem, hogy jól vagyok.
Mikor a fiúk hazaértek, mi már lefeküdtünk, de mivel pár perccel ezelőtt voltam vécén, nem aludtam vissza. Mindenki szuszogott a szobában, de valaki még ébren volt.

Felültem az ágyban. Hunter ült az ágyában, hátát az ágytámlához döntve.

- Nem alszol.- suttogtam.

- Szerinted tudok aludni?- tudtam, hogy fel vonja a szemöldökét. Elmosolyodtam ezen. Ismertem minden mozdulatát, mire hogy reagál..
Ismertem. Jobban, mint magam.

- Én sem.- ismertem be. Az eszem folyton rajta járt. Mit mondott, mit tett.

- Tudom, de próbálj meg.

Engedelmesen visszafeküdtem az ágyba, és hamar el is nyomott az álom.

***

Reggel hatkor már mindenki nagyban pakolt. Készen voltunk egy újabb utazásra. Már szerintem mindenre készen voltunk.

Fáradtan vonszoltam magam után a bőröndjeimet a reptéren. Becca mellettem ugyan így nézett ki, fáradtan, álmosan.

Mikor felszálltunk, azonnal becsuktam a szemem és elaludtam. Nem volt kiért ébren tartani magam. Nem számítottam neki.

Mikor felkeltem már be voltam kötve. Leszállunk.

***

Nagyon el voltam fáradva, csak aludni akartam, de természetesen miért is csinálhatnám azt amit akarok?

A hotelben ebédeltünk, aztán azonnal mentünk is helyszínre. Szétuntam a fejem, nem tudtam magammal mit kezdeni. Becca sem tudta elűzni az unalmat, pedig valami nagyon fontosat mondott. És én ismét nem figyeltem rá. Hát rosszul tettem.

- Hallod?- bökdösött Becca.- Nem hiszem el, hogy Jacobnak nincs barátnője.

- Mi?- kaptam fel a fejem.

- Mi mi?- értetlenkedett Becc.

- Mi van Jacobbal?

- Erről beszélek neked fél órája. Ne mondd, hogy nem figyeltél.

- Bocsi, csak fáradt vagyok.- kértem elnézést.- Mondd.

- Mi van veled?- hagyta a Jacob témát.

- Hiányzik.- mondtam halkan.

- Tudom.

És tényleg hiányzott. Miatta unatkoztam, miatta nem tudtam magammal semmit sem kezdeni.

- És veled akkor mi van?

- Hát - kezdte.- azt hiszem szerelmes vagyok.- mondta.

- Ez szuper.- lelkesedtem be.

- Tényleg?

- Tényleg.- erősítettem meg.

Ezután mosolyogva bámultam Becca vigyorgó fejét. Legalább ő legyen boldog. Az egész napot Cameronék próbájának bámulásával töltöttük, ami valljuk be, egyáltalán nem volt érdekes.

- Hazamehettek, ha akartok.- ugrott le a színpadról Cameron.

- Jó.- mondtam határozottan és azonnal felkeltem.

- Gyere.- vonszoltam Beccát.

Én már kint toporogtam a taxira várva, de Becca még sehol sem volt. A taxi megérkezett, ezzel egyidőben Becc is, Jacob (?)kezét fogva. Felvontam a szemöldököm, nem értem mi folyik itt.
Jacob megpuszilta Beccát, majd visszament az ajtón.

Vigyorogva ült be mellém az ikrem. Bemondtam a taxisnak a címet, majd értetlenül meredtem Beccre.

- Nem akarsz mesélni?- vontam kérdőre.

- Hát...- Becca szájából csak úgy folytak a szavak, mondatról mondatra lett érdekesebb a történet.

Jacob visszahúzta az ajtóból és megcsókolta. Becca persze azonnal visszacsókolt nem foglalkozva az őket bámuló emberekkel.
Aztán Jacob megkérdezte, hogy lesz-e a barátnője, Becc pedig természetesen igent mondott.

Igazi love story. De tényleg. Többet vártam Jacobtól az igazat megvallva.. De ha így, akkor így.
Kifizettem a taxit, majd fent a hotelszobában fáradtan omlottam az ágyba.

Becca természetellenesen boldog volt.
Egszerűen gyomorforgató látvány volt ilyen boldognak látni. Sosem láttam még ilyennek, de őszintén örülök a boldogságának.
Mint egy igazi testvér...