Szomszédok // Hunter Rowland and Magcon Fanfiction // [Befejezett]

3. rész

Már fél hatkor fent voltam, egyszerűen annyira izgultam, hogy nem tudtam aludni.

Felvettem egy fekete tapadót, fehér ujjatlant és egy piros pulcsit pedig a derekamra kötöttem. Szerettem kényelmes szettben utazni. Akkor nem tudott érdekelni, hogy nézek ki.

Levittem a bőröndjeimet a nappaliba, majd csináltam magamnak egy kávét, bár egyáltalán nem volt rá szükségem, így is fel voltam pörögve.  Fogtam még egy kisebb utazótáskát és beledobtam hét pár cipőt, meg egy szebb magassarkút, és két papucsot.

Negyed hétkor kivittem a cuccaimat a ház elé. Hunter mosolyogva várt.

- Reggelt'!- köszöntem neki fáradt mosollyal az arcomon. Ő gyorsan megölelt, ami kicsit hirtelen ért, de viszonoztam az ölelését.

- Mennyi cuccod van?- a hátam mögé mutattam, a két bőröndre, utazó táskára, és egy kistáskára, amiben a könyvem, meg a fülhallgatóm volt.

- Ú, muti a telefonod.- lelkesedett Hunter.

Odaadtam neki a telefonom és fel is oldottam neki, hadd nézze. Közben anyukája kijött Brandonnal és a cuccaival a házból.

- Szia, biztosan te vagy Kate.- intett nekem mosolyogva.

- Igen.- viszonoztam a mosolyát.

- Christine vagyok.- kezet fogtunk.- Mehetünk?

Bepattantam Hunter mellé hátra, Brandon ült elől. Elindultunk. Brandon halkan zenét kapcsolt, hogy azért ébredezzünk.

Mikor kiszálltunk a reptéren, már tényleg nagyon izgultam. Már csak mi hiányoztunk a kis csapatból, akik egy kis körben várakoztak a reptéren.

- Szia.- ölelt meg Cameron.

- Szia.

- Emberek, ő itt a lányom Kate McAdams.- mutatott be Hunter röhögve a többieknek.

- Te, ez milyen eltitkol gyerek? És kit ejtettél teherbe?- röhögött Blake.- És mikor?-nevetett még jobban

- Nem vagyok a lánya.- mondtam elfojtva egy hatalmas röhögést.

- Tudom.- röhögött Blake még mindig, majd megveregette a hátam.

- Nem, ő Hunter szembe szomszédja és szeret minket.- mondta Cameron.

- Milyen meglepő. Minden második lány szeret minket.- nevetett fel Aaron.

- Na, ha nem akarjuk lekésni a gépet, szerintem induljunk.- ez az első olyan megszólalás a reggel, ami normális.

Rendben felszálltunk a gépre, bár majdnem lekéstük, mivel egy csapat lány megrohamozta Cameront és kénytelenek voltunk megvárni.

Felszállás is simán ment. Már rutinos repülő voltam, hisz anyáékkal sokszor mentünk nyaralni egzotikus utakra.

A jegyem - mily meglepő - Hunter és Jacob közé szólt.

Fogalmam sem volt, hogy melyik az első állomásunk, de mindenesetre szét untam az agyam az utazás alatt.

Valóságos megváltás volt leszállni a gépről.

Fogtuk a cuccainkat és egy mikrobusz felé igyekeztünk. Betettük az összes bőröndünket, majd indulhattunk a hotel felé. Útközben Cameron elmondta, hogy leszünk szobában. Csak a változatosság kedvéért Hunterrel, Jacobbal vagyok egy szobában,valamint Brandonnal, Johnny-val és Blake-kel.

- Pihenjetek, vagy tegyétek, amit általában, de négyre mindenki legyen kész, mert indulunk.- fejezte be Cameron, majd odaadta Hunternek a szobakulcsot.

Franciaágyak.

Csodás..

- Mi az?- kérdezte Hunter.

- Semmi.- hessegettem el a gondolataimat, majd letettem mindkét bőröndöm egy franciaágy mellé.

- Sziaa.- vágta magát hanyatt az ágy másik oldalán Hunter.

- Tényleg együtt akarsz velem aludni?- vontam fel a szemöldököm, de azért én is lefeküdtem Hunter mellé.

- Minden álmom ez volt!- válaszolta egyszerűen, miközben az Instagramját nyomkodta. Meg nem sok más választása sem volt az ágyakat illetően.

Én is megnéztem a sajátom, majd becsuktam a szemem és próbáltam egy kicsit pihenni, de nem nagyon jött össze, mivel Hunter azzal idegesített, hogy minden pillanatban hozzám vágott egy párnát, így esélyem sem volt aludni.

- Lassan készülődni kellene, ha nem akartok elkésni.- javasoltam, mikor láttam, hogy már három óra van.

- Elfoglaltam a fürdőt.- ordította Blake, de mielőtt bemehetett volna, Jacob megfogta az ajtót.

- Én megyek be a fürdőbe.

Farkasszemet néztek egymással, mire én annyira elkezdtem nevetni, hogy mindketten rám meredtek.

- Most mi van?- kérdezte Jacob.

- Ez most komoly?- kérdeztem, mielőtt leestem volna az ágyról.- Olyanok vagytok, mint a lányok!- nevettem még mindig, már a földön voltam.

- Nem is. Csak jól akarok kinézni.- jelentette ki Blake, majd becsukta maga után a fürdőajtót.

Jacob unottan visszaült az ágya szélére és nyomkodni kezdte a telefonját.

Miután mindenki végre valahára készen lett - kész csoda, én voltam az aki két perc alatt készen lettem -, átmentünk Cameronékhoz, és már mehettünk is.

Mikor odaértünk a helyszínre, még nem volt ott senki. A fiúk próbáltak még egy sort, majd mikor gyülekezni kezdtek az emberek a bejáratnál, visszavonultak a backstage-be. A fiúk felkészültek az előadásukra, utoljára átbeszélték a dolgokat, aztán leginkább csak hülyültek.

Aztán hat óra tájékában kivonultunk az öltözőből.

- Hé.- kaptam Hunter karja után, mielőtt felment volna a színpadra.

- Hm?- nézett rám. Nem tudom miért tettem ezt, tényleg.

- Ügyes legyél.

Ő nem mondott semmit, csak megölelt, puszit nyomott az arcomra, majd felment a színpadra.