Szomszédok // Hunter Rowland and Magcon Fanfiction // [Befejezett]

21. rész

Az egész napot lent töltöttük a nagyteremben, a fiúk szét hülyéskedték magukat, nem tudom, hogy lehetnek ekkora barmok.. Becca idióta kérdésekkel bombázta szerencsétlen Corint, aki, mint kiderült, végtelen türelemmel rendelkezik, mert teljes nyugodtsággal válaszolt olyan kérdésekre, mint például " Szereted az unikornisokat?", vagy, hogy " Mit gondolsz a világbékéről?".

Mikor négy óra felé gyülekezni kezdtek az emberek, a bejáratnál, Corin és Becca társaságában gyorsan felmentünk a szobába átöltözni, mivel Becc elkezdett hisztizni, hogy nem láthatják ilyen otthoni öltözetben. Mi Corinnal felvont szemöldökkel néztük a hisztijét, de aztán rászántuk magunkat, mivel az egész szekrényünket bepakoltam, szóval.. Valami megmagyarázhatatlan okból, mindhármunknak, van egy ugyanolyan dzsekije, így össze öltözhettünk.

Elképzeltem ahogy bevonulunk a terembe, megáll a levegő, lassított felvétel, füst, fények.. Jah, persze!

- Hallod, Hunter, most melyik az én nőm?- kiabálta oda Jacob Hunternek. Nah, most találgassatok!

- Nem tudom, az a helyzet.- vont vállat a barátom.

- Még jó, hogy az enyém hat évvel idősebb nálatok.- ölelte át Cameron, Corin derekát.

- Igaz, igaz.- nevettem fel.

- Ő lesz az enyém.- kelt fel Jacob, majd megölelt. Nem sok volt vissza egy nagy röhögőgörcs kezdetéig, de sikeresen visszatartottam. Becca arcán ott bújkált a a mosoly, de ő is lenyelte.

- Tévedtél.-súgtam oda Jacobnak, aki hitetlenkedve nézett rám, majd a barátnőjére, aki fetrengett a röhögéstől.

- Na, jól van, mentek ti a francba.- nevetett fel Jacob, majd a fiúk társaságában bementek a backstage-be.

- Most megsértődött?- nézett könnyeit törölgetve Becc.

- Dehogy.- segítettem fel a földről.

A koncert után a fiúk elmentek fényképezkedni, mi meg a lányokkal leültünk a színpad szélére.

- Gyere!- kiáltott oda nekem Hunter, mikor nem volt nála senki sem fényképezkedni. Odasétáltam hozzá.

Mint kiderült, képet akart velem csinálni, ami nagyon jól sikerült.
A végén Hunter és az én Instámon is landolt.

Fáradtan vonszoltam magam a fürdőbe, hogy gyorsan megzuhanyozzak és mehessek is Hunter mellé aludni.

- Kész vagy már?- nyafogott Cam az ajtóban.

- Ja.- léptem ki pizsiben az ajtón, majd beugrottam Hunter mellé az ágyba.

- Aú! Eltörted a bordám!- nyavajgott.

- Férfi vagy, légy erős.- paskoltam meg a hátát, mire elkapta a derekam és lelökött az ágyról.

- Ott maradsz.

Lehúztam magamnak a takaróm, meg a párnám és megpróbáltam elaludni.
A szobában már mindenki aludt, csak én nem.

- Gyere vissza.- suttogta valaki.

- Te száműztél.- duzzogtam.

- Kicsim, szeretlek, gyere vissza.- kérlelt Hunter.

Lemászott az ágyról, felkapott az ölébe és leült velem az ágy szélére.

- Mi van?- suttogtam lebittyesztett szájjal.

- Szeretlek, tudod? Csak viccelni akartam.- puszilta meg a nyakam.

- De ez nem volt jó vicc.- suttogtam, nehogy felkeltsem a békésen alvó Jacobot és Beccát, Corint és Camet, majd végül rápillantottam Blake-re és Johnnyra.

És akkor, ott éjfélkor, Hunter Rowland ölében jöttem rá, hogy ha akartam volna, se találhattam volna magamnak jobb családot. Igaz, hogy megkeserítik a napjaimat, de én sem hagyom őket normálisan élni.

Rápillantottam az engem fürkésző Hunterre.

- Szeretlek Hunter Rowland!- súgtam oda neki, majd megcsókoltam.

Hali emberek!
Nagy bocsánat a rövidke részért, de ennyi tellett ma tőlem..
Bocsi, de amint tudok írom a követlezőt.
Pusszancs❤💗💋