Szomszédok // Hunter Rowland and Magcon Fanfiction // [Befejezett]

13. rész

Nem tudom hogy, de három hete eseménytelenül telnek a napjaim. Talán csak annyi volt benne, hogy haza utaztam anyáék temetésére és teljesen kipakoltam a szobámból minden személyes tárgyat,szóval lezártam a dolgokat.

Hunterrel nem beszélünk és biztosan állíthatom, hogy már egy apró szikrája sincs bennem az iránta érzett szerelemből. És az igazat megvallva sokkal könnyebb a lelkem.

Becca folyton csak Jacobról beszél, nagyon örülök, hogy Jacobban egy olyan társra lelt, akiben maximálisan megbízik.

Éppen Phoenix-ben adnak a fiúk koncertet, de mi Beccával itt maradtunk a szállodában és a strandon vagyunk.

- Hunterrel mi van?- tolta le a napszemüvegét.

- Tudod jól.- toltam le én is a szemcsim.

- Nem akartok legalább békülni?

- Szerettem. Szerelmes voltam belé és a legszarabb, hogy ő is szeretett, de nem voktunk együtt. Nem jöttünk volna össze. Soha.- hatásos végszó. Eldobtam a szemüvegem, majd fejest ugrottam a medencébe. Este felé járt már, szóval senkit nem zavart, hogy nagy vizet csaptam magam körül, kivéve talán azt a nénit, akit iszonyatosan lefröcsköltem.

Becca röhögve nézte, ahogy esetlenül bocsánatot kérek a hölgytől, de ő is beugrott mellém. Ismét csurom víz volt a nő. Jobbbak láttuk elhagyni a terepet, szóval fogtuk a törölközőinket és felmentünk a lifttel a szobába. Fent gyorsan lefürödtem, hajat is mostam, hogy ne legyen egy nagy gombóc a klór miatt,majd kiültem Becc mellé az erkélyre.

- Szép, igaz?- kérte ki a véleményem a maplementéről.

- Igen, az.

Csendben nyomkodtuk a telefonjainkat, mikor megérkeztek a fiúk. Egyszerre tódultak be a szobába és mindenki ahogyan csak volt, ruhástól, vagy éppen félmeztelenül - Cameron, Aaron és Blake tényleg meztelen felsőtesttel jöttek a szobába - bedőltek egy-egy ágyba és mind elaludtak.

Felvont szemöldökkel vizslattuk a szundító fiúkat, majd mosolyogva állapítottuk meg, hogy jó volt a koncert.

Egy szabad ágyat találtunk és kitaláltuk, hogy kivisszük az erkélyre a matracot és ott alszunk ketten.

Nagyon jó volt az idő, se nem meleg, se nem hideg, egyszóval tökéletes.
Kicsit még beszélgettünk, majd elnyomott minket az álom.

                              ***
Nem vittem magammal takarót az erkélyre, de reggel betakarózva ébredtem. Érdekes. Még mindenki aludt, természetesen csak Hunter volt ébren.

- Szia.- suttogta.

Csak egyet biccentettem, majd be is mentem a fürdőbe. Megmosakodtam, fésülködtem, feltettem egy minimális sminket, majd kiléptem a szobába.

Már szinte mindenki ébren volt, Becc Jacob ölében ült, és engem nézett.

Hunter hirtelen felpattant az ágyról. Odasétált elém, átkarolta a derekam.

Felvont szemöldökkel figyeltem a mozdulatait. Lebénultam. Hunter és köztem mindössze két centi volt.
Közel hajolt hozzám és megcsókolt.

Egy pillanatig tétováztam, de túl sok emlék tört rám és rá kellett jönnöm, hogy hiába akartam tagadni, szeretem. Kimondhatatlanul szeretem és nem tehetek ellene. Nem akarok tenni ellene.

A szobában lévő összes fiú, plusz Becca idiótán tapsolni, meg füttyögni kezdett. Mikor a létező összes levegőnk elfogyott, könnyes szemmel csimpaszkodtam Hunterbe. Tudtam, hogy ha most elengedem és bárhova máshova nézek még ennél is vörösebb leszek. Valaki mellénk állt. Cameronra néztem.

- Férjnek és feleségnek nyilvánítalak titeket.- mondta vigyorogva. Nevetve csimpaszkodtam, most Cameron nyakába, aki röhögve karolta át a derekam.

Szép lassan mindenki a saját szobájába szálingózott pihenni.
Hunter szétterpesztett lábbal ült az ágyán és a telefonját nyomkodta. Odaültem az ölébe, fejemet a mellkasának döntöttem.

- Bocsáss meg.- súgta hirtelen a fülembe.

- Te bocsáss meg.