- Olyan vagy, mint a húgom - mondta Brian.
Régóta ismertem, de nem említette eddig, hogy lenne húga.
- Van húgod?
- Igen, te! - vágta rá vigyorogva, aztán az ölelésébe zárt.
Elmosolyodtam és a mellkasába fészkeltem a fejem. Brian kidolgozott teste nem sokat segített azon, hogy bármit is kilássak, bár ehhez a magassága is hozzájárult. Egyszóval az embereket nem láttam, mégis tudtam milyen pillantásokat kapunk:
- Féltékeny - a lányoktól akik nap, mint nap istenként tisztelve követik Briant.
- Utálkozó - a lányoktól akik időközben felnőttek és természetellenesen hosszú műkörmeikkel, rövid szoknyájukkal akarják elcsábítani Briant.
- Szánakozó - azoktól a lányoktól akik már kaptak Brian figyelméből, az mégsem volt több egy napnál.
És most jönnének a pozitív szemlélők, ám tudom, hogy a gimiből csak egyetlen ember nézné jó szemmel a kapcsolatunkat, a legjobb barátnőm, Rachel. Már ha nem ment volna el Európába még évekkel ezelőtt. Úgyhogy mikor itt hagyott egyedül kellett szembenéznem mindennel, viszont annyira magamba voltam zuhanva, hogy képtelen voltam új barátokat szerezni. Régen két biztos pont volt az életemben, Rachel és Brian. De az utóbbit még így is hanyagoltam a legjobb barátnőm elvesztése után. Brian több héttel később jött rá, hogy szenvedek, nem pedig a menzeszem miatti hiszti folytán nem állok vele szóba.
- Szóval Hugi, mi a terved ma estére? - kérdezte miközben elengedett.
- Nem tudom, mondd meg te!
- A csapattal nálunk leszünk és megnézünk pár filmet, lazulunk meg ilyesmi - mondta. Az iskolából kezdtek kiszállingózni az emberek, többek között Brian haverjai, a kosárcsapat. - Gyere át hétre, a többiek csak kilenc körül jönnek. Előtte dumálunk egy kicsit.
Szóval igen, ez megy Briannel már több éve: minden este duma - nálam vagy nála, ez változó; lazulás a kosaras barátaival ami általában eszméletlen piálásba torkollik.
- Már várom - mondtam, majd a motorja felé pillantottam. - Haza tudnál dobni?
- Ez természetes, Hugi - a kezét az enyémbe csúsztatta, majd a kétkerekűje felé kezdett húzni. Az egyik sisakot gyorsan a fejére tette, majd az enyémet kicsatolta és miután gondosan elrendezte a hajam, a fejemre nyomta és becsatolta azt. - Pattanj fel!
YOU ARE READING
Hugi
Non-FictionLillian és Brian története nem csupán a képzelet szüleménye. A karakterek egy része valóságos, a történések egy része már valójában megtörtént. Vajon mi lesz Lillian, a tagadhatatlan táncoslány és Brian, a kosárcsapat irányítója között? Egy újabb sz...