Hugi

10.

- Nos igazából semmi olyat nem mondtál, illetve mutattál, amiről eddig ne tudtam volna - mondta, majd megkerülte a konyhapultot és a hűtőből elővett egy doboz tojást és néhány zöldséget.

- Mutattam?!

Ez egyre rosszabb lesz.

- Miután felajánlottad, hogy üljek be melléd a jeges fürdőbe - amit persze nem tettünk meg - levetted magadról a nedves kendőt.

- Hála égnek, hogy csak azt! - sóhajtottam.

-... Aztán megpróbáltál a pólódtól is megszabadulni.

A kezembe temettem a fejemet, úgy szóltam neki.

- Erre te?

- Őszintén nagyon csábító gondolat volt, hogy hagyjam, hogy folytasd de...

- Barátnőd van, tudom - bólintottam.

Brian egy pillanatig hallgatott aztán ő is bólintott. Ezután csendben csinálta meg a rántottát, aztán mikor kész lett, kirakta egy tányérba, elém rakta azt és a nappaliba ment tévézni.

Elment az étvágyam. Most meg mi a fene baja volt? Komolyan, a fiúk néha rosszabbak, mint a lányok. Basszus, Briant rohadtul nehéz volt megfejteni.

Eltoltam magam elől a tányért és leültem mellé a kanapéra.

- Valamivel megbántottalak? - kérdeztem halkan.

- Tessék? Nem.

- Akkor?

- Akkor mi?

- Jézusom Brian, akkor mi a fasz bajod van? - kiabáltam. - Egyik nap szerelmesen beszélsz a barátnődről, aztán kijelented, hogy szakítani fogsz vele, most meg kimondom a nevét és inkább el is mész.

- Nem tudom, basszus, nem tudom - kiáltja. - Kurvára kikészített ez a nő, erre most itt vagy te és tegnap itt tetted magad, miközben az ártatlan szemeiddel néztél engem. Nem bírom ezt az egészet, nem bírom felfogni mi a halál van!

- Mi a fenéről beszélsz?! Nem teszem neked magam, felfogtad? És csak hogy tudd, egyáltalán nem vagyok ártatlan.

- Ja, vettem észre Lillian - nevetett erőltetetten. - Mindegy, hagyjuk ezt.

- Hagyjuk? - már szinte sipítottam. - Te itt... aztán én még... és te meg... jézusom...

Olyan ideges voltam, hogy legszívesebben a földre vetettem volna magam, hogy ott hisztizzek.

- Inkább hazamegyek - mondta lazán, majd kikapcsolta a tévét.

- Hazamész? Komolyan ez a megoldásod erre az egészre? A barátnődhöz is elmentél, aztán mikor szakítanod kellett volna vele, azt mondtad: inkább hazamegyek? Talán ha kicsikét több energiát fordítanál a kapcsolataidra nem lenne...

- Fejezd be! - mondta idegesen. - Ezt a társalgást majd akkor folytatjuk, amikor tudsz úgy beszélni, hogy nem sipítasz, mint egy elkényeztetett tízéves.

És ekkor szakadt el a cérna. A kezem önállósult és át sem gondoltam az egészet, a tenyerem már Brian arca előtt volt.

Ott azonban megállt, mert az erős ujjai átfogták a csuklómat és megállították az ütést, aztán erősen megrántotta a kezemet és a mellkasának estem. Mindkettőnkben tombolt a düh és muszáj volt valahogy kiadni magunkból. Összefonta a kezeinket és olyan hévvel csapott le az ajkaimra, hogy majd beleszédültem. Briannel csókolózni jobb volt, mint ahogy néha az álmaimban elképzeltem. Na jó, sokszor. Az ajkaink először szárazon csattantak egymáson, aztán a nyelve benedvesített, majd az ajkaim közé dugta. Irányított, határozott volt és imádtam ezt. Jobb kezével a tarkómat fogta, a ballal pedig a fenekembe markolt, gyúrta és úgy húzott magához. Mindketten szaporán vettük a levegőt az orrunkon, az ajkunk egy pillanatra elvált egymástól, mikor Brian a fenekemnél fogva felemelt és kért, hogy fonjam köré a lábaimat. Nagyokat lélegeztem, hogy levegőhöz jussak, aztán újra egymáshoz tapadtunk. A fejem feljebb volt így, mint Briané, ezért mikor lehajtottam, a hajam függönyként hullott körénk.