Hugi

13.

Egyre csak telt az idő és mire feleszméltem már téli szünet volt. A karácsony is hamar elment, most már december 29-et írtunk. Rachel hazalátogatott a szünetre, így megbeszéltük, hogy ma megyünk el neki ruhát venni a szilveszteri buliba. Rachel egyik edzőtársánál tartják majd a partit, szóval kicsit bevagyok rezelve, hogy rajta kívül nem ismerek majd senkit. A házigazdát persze már láttam párszor, miután ugyanabba a gimibe járunk de ennyi.

Hezitáltam a válasszal, hogy megyek-e a buliba. Rach már novemberben meghívott, de csak múlthéten véglegesítettem a döntést, hogy megyek. Ugyanis úgy terveztem - vagyis inkább csak reméltem -, hogy Briannel tölthetem a szilvesztert. De több beszélgetésünk alapján is úgy véltem, hogy ő nem tervezett velem semmit.

Az első eset november elején történt, mikor is megkérdeztem Briant a dologról.

A folyosón sétálunk az ebédlő felé, mindenhol emberek akik közül néhány lepacsizik Briannel vagy odaköszön neki. Kell néhány mély levegő, mire kibököm a kérdést. Magam sem értem miért, mert eddig mindent megtudtunk normálisan beszélni, egy szilveszter semmiben sem másabb.

- Szóval.. tudod már hol szilveszterezel? - kérdezem.

- Pár haverom már hívott, hogy legyek velük. Meg a csapatból is szóltak páran, hogy töltsem velük a szilvesztert. Ezer felé hívtak, úgyhogy nem tudom hova megyek - mondja, mire kissé szomorú leszek. - Miért kérdezed?

- Hát, a nővérem nem lesz otthon, a szüleim pedig átmennek a rokonokhoz. Üres lesz a ház és megengedték hogy meghívjak "pár" embert - mondom és a szemeimet forgatom. Pár. A három emberről tízre alkudtam fel Apánál a létszámot. Nem volt könnyű.

- És kikre gondoltál?

- A lányok, plusz te, Rowley és Rachel..

- Nem igazán bírom Victoriát és a barátait - ráncolja a szemöldökét. - De azért jó szóra...

- Az is lehet, hogy csak négyen vagyunk: Te, Rowley, Rachel és Én.

Melengeti a szívemet, ahogy felcsillan a szeme.

- Az extra lenne - kacsint.

A témát ezzel lezártuk, majd egészen egy hónapig fel sem hoztuk a dolgot. Közben Rachel véleményét is megkérdeztem a buliról, aki szomorúan utasított vissza mert már elhívták valahova - arról a buliról volt szó, ahova most együtt megyünk. Ekkor ajánlotta fel, hogy ha mégsem lesz nálam semmi, akkor örülne, ha vele mennék.

A következő alkalom tehát egy hónappal később volt, decemberben. Konkrét válasz persze itt sem született.

- Na, tudod már hova mész szilveszterkor? - kérdezem vidáman. Már nem kellenek mély levegők, hogy megkérdezzem, de még mindig izgulok a válasz miatt.

- Nem, még nem döntöttem. De majd szólok - mondja, aztán ennyivel le is rendezi az egészet.

Kicsit dühös vagyok, mert már szinte érzem, hogy nem lesz ebből semmi.

A harmadik pedig éppen ma történt, mikor is a metrón ültem útban a pláza felé, ahol Rachellel találkoztunk.

A telefonom rezeg és egyből elmosolyodom ahogy meglátom Brian nevét a kijelzőn.

Brian: Hali
             Miujsag?

Hugi: Szia, semmi kulonos
            Veled?

Brian: Megvagyok koszi
             Megvan mar a szilvesztered?

Hugi: Ahaa
           Rachellel megyek egy buliba
           Es neked?