Hugi

8.

Pár hét múlva javult Briannel a kapcsolatunk. Újból közel kerültünk egymáshoz, de talán még nem annyira, mint azelőtt. Amíg Brian a csapattársaival lógott és a barátnőjével beszélt telefonon, csodák csodájára nekem is akadt társaságom. Riley, a tollas incidens után hozzám csapódott. Először csak pár szót beszéltünk órán, vagy azok után. Volt, hogy telefonon dumáltunk vagy éppen az éjszaka közepén próbálta megértetni velem a kémia házit. Kedves volt, mint egy nagy, ölelgetni való maci. Egyszer még hétvégén is találkoztunk: a városban sétálgattunk aztán egy hatalmas adag fagyi után elváltunk. A szünetekben sokszor elkísért a teremig, reggel együtt mentünk busszal, ha éppen gyalog kellett mennem az iskolába.

Egyre jobban megismertem Rileyt és úgy két hét intenzív barátkozás után rá kellett jönnöm: a fiú nem meleg. Valójában már barátnője is volt - valami sztár lánya, - de nem beszélhetett a média miatt róla.

Egy hónap múlva Riley és Brian szinte elválaszthatatlanok lettek és nem tudtam, hogy melyikükre legyek féltékeny: Rileyra, mert Brian állandóan vele van, vagy Brianre, mert Riley kissé hanyagolt miatta.

Persze a programjaik többségében én is ott voltam: Briannél filmeztünk, együtt mentünk haza vagy a szünetekben hármasban foglaltuk el magunkat. A suliban a lányok és a fiúk is felkapták a fejüket, mikor megláttak minket: Brian, a kosárcsapat kapitánya, Én, aki eddig Brianre volt ragadva és Riley, akit eddig mindenki melegnek titulált. A rosszalló tekintetek és a pletykák most sem maradtak el. Voltak történetek, amik szerint Brian, Riley és én hármasban toljuk, de akadtak olyanok is, amiből én kimaradtam és csak a fiúk nyerő párosáról volt szó.

Egy szerda reggelen Brian a motorjával vitt be, Riley aznap nem jött be.

- Hogy van a barátnőd? - kérdeztem Briantől és próbáltam szép, érdeklődő fejet vágni hozzá.

- Azt hiszem szakítani fogok vele - csak egy pillanatra nézett rám.

-Tessék?! Miért?

- Nem megy ez a távkapcsolatosdi. Szükségem van az érintkezésre, ráadásul mindketten féltékenyek vagyunk.

- Mire?

- A legjobb barátja egy húszéves kigyúrt pasas - felszisszentem. - Na igen. Biztosan CSAK a barátja. Folyton vele rak ki képeket, úgyhogy egy ideje már nem írtam vissza neki.

- Sajnálom, hogy így alakult - mondtam, de igazából rohadtul nem így gondoltam.

Megrántotta a vállát, aztán elvigyorodott.

- Tudod a múltkor, mikor Rileyval ivós pénteket tartottunk...

Összeráncoltam a szemöldököm. Ivós péntek?

- Szóval mondott egy furcsa dolgot - folytatta.

- És, mi volt az? - kérdeztem.

- Azt mondta, idézem: Lillian életem szerelme.

Elvörösödtem és nevetni kezdtem.

- Valószínűleg csak a pia beszélt belőle.

- Kötve hiszem. A részegek mindig őszinték.

- Jól van. Ez akkor sem jelent semmit - rántottam meg a vállam.

- Legyen ahogy akarod - mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra. - Ma edzéssel kezdek, csak behoztalak, hogy ne kelljen egyedül bejönnöd.

Mostanában ez így volt: reggel edzés, délután edzés, este edzés. Brian szabadideje egyenlő volt a semmivel.

- Ó! Hát, köszi. Imádlak - mondtam, majd megöleltem. - Vigyázz magadra!