Hugi

4.

A vasárnapom unalmasan telt, Brian még reggel írt egy üzenetet, hogy el kell mennie, így mivel elaludtam el sem tudtam köszönni tőle. Miután felébredtem egyből kezembe vettem a könyveimet és tanulni kezdtem. A házi feladat sok volt, a beadandó még több és a megtanulandó szövegnek pedig alig bírtam a végére érni.

Anya délután háromkor csörtetett fel hozzám, hogy ideje lenne enni valamit.

- Egy perc Anya és megyek. Még két sort kell megtanulnom aztán kész - mondtam rá se nézve.

- Pihenhetnél közbe egy kicsit.

- Hidd el a kétoldalas francia szövegnél nincs pihentetőbb dolog.

Még mindig dühös voltam rá a tegnapi miatt. Nagyon jól tudja, hogy nincs semmi közöttünk Briannel és utálom ha valaki többet lát bele a kelleténél.

Hallottam ahogy becsukja az ajtót és az ágyam felé lépett. Mielőtt leült volna, végigsimított a puha plédemen.

- Nagyon sajnálom, hogy tegnap veszekedtünk - hangosan felsóhajtott. - Nem akartalak megbántani.

- Bocsánatkérés elfogadva - mosolyogtam rá, majd újból a szövegre koncentráltam.

- Tudod megértem, hogy te csak barátként tekintesz Brianre. De nem biztos, hogy ő is így érez.

- Ugyan már Anya, Brian gyakorlatilag bármelyik lányt megkapná. Hidd el, nem én kellek neki.

- Nézd, Lillian. Gyönyörű vagy és ezt mindenki látja. És jobb ha tudod: fiú és lány között nincs barátság.

- Mondhatod ezt, de mi barátok vagyunk Briannel. Ez van. Imádom őt, de nem járnék vele. Túl szoros a kapcsolatunk, hogy ez valaha is megtörténjen. Tudod ez olyan, mintha a bátyám lenne.

- Mikor először mentél át hozzá, ezt egy szóval sem említetted. Emlékszel? Apáddal azt hittük, hogy jártok vagy mi - mosolygott.

Ami azt illeti pontosan emlékeztem rá. Egy vasárnapi reggeli közben történt az egész.

- Van valami programod holnapra? - kérdezi Anya, majd harap egy falatot a szendvicséből.

Rágok, aztán lenyelem a kaját a számban. - Brian áthívott magához filmezni.

Egy pillanatra mindkét szülőm lefagy.

- Milyen Brian? - kérdezi. Éljen a negyven fölötti felnőttek memóriája.

- Az osztálytársam Anya! Tudood - mondom. - Pamela Briane.

- Ó, az a Brian - egyből tudja ki az.

A történet egyszerű: a gólyatáborunk utolsó napján, ahol a nővérem, Pamela is jelen volt Brian írt neki egy üzenetet. A szöveg egyszerű volt, a lényeg pedig az, hogy a jelenlegi legjobb barátom teljesen belehabarodott az én nővérembe, így teljesen egyszerűen leírta, hogy feleségül fogja venni. Persze Pamela nem élt a dologgal.

- És mikor találkoztok? - kérdezi Anya.

- Nyolckor - mondom, mire kissé elképednek. - Reggel nyolckor.

- Hol lakik ez a gyerek? - most Apa vallat.

- A város neve London. De nem az európai.

A szüleim elborzadnak. Nincs túl közel.

- Szóval a kis Brian megtudta, hogy Pamelának vagy egy szép húga? - cukkol Apa.

A fejemet rázom, majd folytatom az evést.

- Akkor még nem tudtam, hogy áll a helyzet - vontam meg a vállam.

- Értem, szóval akkor tetszett a fiú? - Anya már vigyorgott.

- Néztél már Brianre, Anya? - nevettem el magam. - Az a gyerek gyakorlatilag tökéletes. Még szép, hogy tetszett, de nem voltam belé szerelmes. Pusztán hatással volt rám a külseje.

- Miután hazajöttél már tudtad, hogy csak barátok vagytok - mondta. - Mi történt?

- Semmi. Csak beszélgettünk és megegyezett arról a véleményünk, hogy osztálytárssal járni nem jó.

Azt nem említettem, hogy Brian nem egyszer a tudtomra hozta, hogy őt sem taszítja az én külsőm, sőt. Szívesen lefeküdne velem. De én nem értem volna be ennyivel. Tudtam, hogy ha ez bármikor is megtörténne már nem lenne az igazi a barátságunk. És ezt nem akartam elrontani.

- Jól van Drágám - egy puszit nyomott a homlokomra. - Gyere le enni, már rég elmúlt ebédidő. Van egy kis rakott tészta a sütőben, szedek neked.

- Köszi Anya - mondtam, majd becsuktam a könyvemet. - Már megyek is.

- Szóval, még mindig büntetésben vagy? - kérdezte Brian, miközben a motorján ültünk és beszélgettünk. Épp indulni készültünk, a hétfői nap mindkettőnket kifárasztott a suliban.

- Valószínűleg igen. Sajnálom - mondtam szomorúan.

- Semmi gond Hugi. Este megint átmehetek ha szeretnéd. Ma csendesebbek leszünk.

- Nagyon remélem, hogy ezt nem hallották a többiek - sziszegtem, majd a barátaira pillantottam akik egy csapatba állva beszélgettek.

Brian csak nevetett.

- Na, motorozunk egy kicsit, mielőtt hazavinnélek?

A motorozásunk határozottan nem egy kis idő volt. Már sötét volt, mire észbe kaptunk, hogy holnap suli és még tanulnunk kell, illetve nem ártana hazamenni. Pár kilométerre voltunk az otthonunktól.

- Rakj csak ki itt, majd hazasétálok.

- Egy fenét sétálsz haza Lillian - Brian dühös volt, általában akkor szólított a nevemen. Másképp Hugi voltam. - Sötét van, ráadásul ez a környék szörnyű. Majd én hazaviszlek.

- Anya teljesen ki fog bukni, ha meglátja, hogy te vittél haza. Nem jó ötlet.

- Tudod mi a nem jó ötlet? Az hogy az éjszaka közepén itt akarsz sétálgatni. Ülj szépen fel a motorra, hogy mielőbb hazatudjalak vinni.

- Te ezt nem érted - ráztam a fejem. - Anya valószínűleg azt sem fogja engedni, hogy suliban találkozzunk, ha most meglát minket együtt.

- Ez nevetséges. Csak hazaviszlek Lillian, kérlek szállj fel a kibaszott motorra.

- Nem fogok felszállni - makacsoltam meg magam. - Káromkodsz és ideges vagy.

Idegesen sóhajtott. - Ne kelljen még egyszer kérnem Lillian. Ülj Fel A Motorra! - tagolta lassan.

- Nem - kiáltottam. - Már haza sem akarok menni. Nézd meg hány óra van. A szüleim megölnek.

Még soha sem láttam Briant ilyen idegesnek. A zsebéből kirángatta a telefonját, megnyomott rajta pár gombot, majd a füléhez rakta.

- Te most komolyan telefonálsz? - szinte sikítottam, olyan ideges voltam.

- Halló, Mr. Turner? Itt Brian. Lillian velem van, viszont már nagyon késő van és nem engedi, hogy hazavigyem, egyedül akar hazasétálni. Persze ezt nem engedem.

Te jó ég. Brian felhívta Apámat. A hangját hallom a telefonban.

- Megoldható lenne, hogy erről Mrs. Turner nem tud? Lillian nem szeretné még jobban magára haragítani - megint Apa beszél. - Rendben. Köszönöm Uram. Jó éjszakát, Viszhall.

- Te normális vagy? - tenyeremmel a mellkasára csaptam. - Fél tizenegykor az Apámat hívogatod?!

A kezeimet megfogta, hogy ne tudjam tovább ütögetni.

- Ma este nálam alszol - jelentette ki, majd felszállt a motorjára. - Anyád úgy tudja majd, hogy Pamelával vagy. Úgyhogy most szállj fel a motorra és menjünk haza szépen.

Ahogy felszálltam a motorra átöleltem Briant a derekánál, így kapaszkodtam.

- Nagyon felidegesítettél - morogta, majd végigsimított a combomon.

- Te is engem - mondtam, aztán a hátára hajtottam a fejem.