Hugi

12.

A következő héten több dolog is történt. Először is, egy új barátnővel lettem gazdagabb. Stephanie, aki mellesleg az osztálytársam, az ebédszünetben jött oda hozzám. Először azt hittem, hogy eltévedt. Vagy talán csak kiakart gúnyolni, mert nincsenek barátaim. Viszont az a helyzet, hogy egyáltalán nem ez történt.

Éppen az ebédemet eszegetem - az otthonról hozott tésztámat és a menzás desszertet. Briannek csapatmegbeszélése van, Rowley meg ma nem jött be, ezért egyedül ülök. Miután befejeztem a tésztámat, az almás pitét kezdem el enni, azonban a villám megáll a levegőben, mikor Stephanie az asztalra rakja a tálcáját, maga mellé dobja a hátizsákját és leül.

Felvonom a szemöldökömet, nem veszem a fáradságot, hogy köszönjek.

- Miujság Lillian? - vigyorog. - Finom az almás pite?

Elkerekedett szemekkel nézem, ahogy a villáját a pitémbe szúrja, levág egy darabot, majd bekapja. Magában hümmög, aztán lenyeli.

- Nem rossz - mondja. - Szeretnél te is a sajttortámból? Én magam sütöttem.

Meg sem várja, hogy válaszoljak, egy tökéletes szelet, illatos sajttortát rak le a pitém mellé.

- Köszi.

- Tudod láttam képeket rólad, miközben táncolsz.

Bólintok.

- Nagyon jól csinálod - mondja, miközben előveszi a telefonját.

- Köszönöm.

Aztán képeket kezd mutogatni táncosokról, világbajnokokról. A kedvenc elemeimről is vannak képei, azokat is megmutatja. Egészen a szünet végéig a táncról áradozik és ettől kezd egy kicsit szimpatikus lenni a lány. Na meg finom a tortája is.

Együtt megyünk a következő órára, közben be nem áll a szája. Úgy látszik nem zavarja, hogy én alig beszélek.

- Ha van kedved, egyszer eljöhetnél velem edzésre. Tudod, hogy kipróbáld meg ilyesmi.

- Tényleg? - ahogy felajánlom neki, felcsillan a szeme. - Imádnám.

- Persze. Majd még megbeszéljük a részleteket - mondom, aztán leülök a helyemre. - Amúgy meg, finom volt a sajttortád.

- Köszi Lillian - mondja majd magában vigyorogva leül.

Még aznap bejelöl facebookon és majdnem éjfélig beszélgetünk. A következő nap már jön is velem edzésre. A rákövetkező nap újból együtt ebédelünk, néhány órára együtt megyünk. Pár barátnője is csatlakozik hozzánk. Hogy pontos legyek velünk együtt nyolcan ülünk ebédnél az asztalnál.

Teltek múltak így a hetek, egyre többet voltam Stephanieval és a barátnőivel, akik időközben az enyéim is lettek. Most már ketten jártunk edzésre, Steph egyre jobban belerázódott a táncba és egyszerűen elragadó volt nézni, ahogy fejlődik. Együtt mentünk a lányokkal órára, néha hétvégénként moziba, ebédelni és együtt beszéltük meg a házikat, a pasikat.

Na igen. És itt kezdődött a probléma, mert ugye semmi sem lehet tökéletes.

Stephanie, Sarah, Lisa, Paula, Carolyn, Phoebe, Victoria és Én. Ahogy bejelöltek a lányok facebookon, persze mindenkinek az adatlapját az első bejegyzésig letekertem. Végülis mindenki ezt szokta csinálni.

Steph oldala televolt vicces posztokkal, a barátnőivel csinált képekkel és gyakorlatilag Sarah, Lisa, Paula, Carolyn, és Phoebe adatlapja is kimerült ebben. Egyedül Victoria képein akadt meg a szemem, különösen egyen: ahol az én Brianemmel keringőzik, aztán egy következő képen együtt pózolnak a többi táncossal. A fotó több éve készült ugyan, de még aludni sem bírtam, annyira hajtott a kíváncsiság.