Hugi

1.

Hiába végeztem kettőkor a suliban, mire hazaértem már négy óra volt. Ez leginkább Brian nagylelkűségének és a motor iránti rajongásomnak köszönhető. Noha a szüleim ki nem állhatják, ha szóba hozom a kétkerekűt vagy az az iránti vágyamat, Brian mindent megtesz, hogy pótolja ezt a sajátjával. Még mindig emlékszem, mikor legelőször ültem fel rá.

Már éjfél is elmúlt, mégis a városközpontban sétálgatok Rachellel, a kiszemeltjével, Sammel és Briannel. Nagyon jó ez a négyes, Sam egy igazi álompasi, bár kissé félénk. Nem az esetem, de Rachellel összeillenek. Egymás kezét fogják, miközben a barátnőm sűrűn gesztikulálva magyaráz neki. A fiú alig jut szóhoz, nem mintha nagyon bánná.

Kicsit furán érzem magam, hogy Brian és én ketten vagyunk párban, jobban örülnék én is egy helyes pasinak, nem a legjobb barátomnak. Bár Brian génjei kitettek magukért: a teste és az arca rendkívül kellemes látvány, mégsem vonz különösebben. Rachel és Sam kezdenek egyre jobban távolodni tőlünk és tudom, hogy most jött el a pillanat, hogy szétváljunk. Brian int a kezével, mire a szerelmespár bólint és elindulnak a sötétségbe.

Briannel végigjárjuk a várost, beszélgetünk, ő néha énekel, mesél a kosárcsapatról és az álmáról, hogy irányító legyen. Szinte már a hangunk is elmegy, mire megint összetalálkozunk Rachellel és Sammel. Egy parkolóban vagyunk és önkéntelenül is megbámulom a motorokat. Mindegyik fényes és csillogós, különböző színekben: fekete, piros, kék, zöld, szürke. Van nagyobb, kisebb és tudom, hogy ennyiben ki is merült róluk az ismeretem.

- Hé Lillian - ébreszt fel az álmodozásomból Brian. Az arcom előtt lengeti a kulcsait. - Akarsz menni egy kört?

- Hát persze, hogy akar - ujjong Rachel.

A motorokra nézek, kicsit igába száll a bátorságom. Anyu mindig olyanokkal tömi a fejem, mint például: a motorok huligánoknak valók, veszélyes, nem biztonságos, elüthetnek az autósok, leeshetek róla, betöröm a fejem és hasonlók. De Anyu most nincs itt és amiről nem tud, az nem fáj. Kicsit félek, de Brianben száz százalékig megbízok.

- Miért ne? Melyik a tiéd? - kérdezem.

- A fekete, ott nem messze - mutat felé. Elindulunk a motorjához, a kulcsaival játszik közben. Mikor odaérünk az apró csomagtartóból két sisakot varázsol elő, egy feketét és egy szürkét. A szürkét a fejemre nyomja aztán gondosan becsatolja. - Kényelmes?

Bólintok, kis híján lefejelem, akkora a sisak. A feketét a fejére rakja majd felül a motorra. Úgy csinálja mint egy profi, velem ellentétben, mikor már akkor elvesztem az egyensúlyom, amikor az egyik lábam átrakom a másik oldalra.

Brian megmutatja hova rakjam a lábam, aztán szól, hogy kapaszkodjak. A vállára rakom a kezem, mire felbőg a motor. Még halványan látom az elsuhanó Rachelt aki örömében tapsikol és Samet aki felmutatja a hüvelykujját.

Brian kivágtat a főútra, a motorjával olyan tempót diktál, amit eddig kocsival sem tapasztaltam. A lábam kicsit szorosabban összezárom.

- Szólj, ha túl gyors - érzem a hangjából, hogy mosolyog.

- Nem, ez tökéletes - mondom.

Még jobban belehúz, én pedig szorosabban simulok hozzá. A mellkasa felfogja a szelet és kellemes melegséget ad. Hihetetlenül jó motorozni, azt kívánom bár sose érne véget ez a pillanat.

Brian letér egy kis utcába, korom sötét van. Ahogy kanyarodik megijedek a dőléstől, de a harmadik, negyedik kanyar után már élvezem.

Az utca tele van bukkanókkal, az elsőt későn veszi észre és kissé megugrunk.

- Uhh bocsi.

- Nem gond - mondom nevetgélve.

A többi fekvőrendőrt oldalról kikerüli, aztán gázt ad és újból a főúton lyukadunk ki.

A motor kezd lassulni majd leáll a parkolóba, ahonnan indultunk. A sisak kapcsolójával szórakozok, de nem látom így szinte lehetetlen kioldani.

- Segítesz? - kérem meg Briant, aki már rég leszedte magáról.

Az állam alá nyúl és egy mozdulattal kikapcsolja nekem. Ketten nyúlunk a sisakhoz, hogy levegyük rólam. Amint lekerül Rachelre és Samre pillantok, akik egy padon ülnek.

- Ez rohadt jó volt! - ordítom nekik.

Brian nevetését hallom mögöttem, mire Sam is rákezd. Rachellel megállíthatatlanul kuncogunk.

- Rachel, elvigyelek téged is? - kérdezi Brian. A barátnőm Samre néz, hang nélkül kommunikálnak. Pár másodperc múlva válaszol.

- Hát Persze.

A telefonom megállíthatatlanul csörög, négy óra tizenöt - ideje edzésre mennem. Bedobom a vászontáskámba a nadrágomat és egy ujjatlan pólót illetve az elnyűtt edzőcipőmet. A hajamat már nem volt időm megcsinálni, így csak egy hajgumit dobtam a táskámba és reméltem, hogy az edzés elején összerakott gyors kontyom egybe marad.

A táncórám színtiszta élvezet - bemelegítés, nyújtás, aztán erősítés és egy újabb koreográfia betanulása. Ez a mindenem, minden percét élvezem. Az edzőm hatalmas forma, a legvagányabb nő akit valaha ismertem. A csapattársaimat imádom, habár a lányok nem épp az én baráti körömbe valók - ami valójában elég csekély -, mégis jól elvagyunk.

Másfél óra múlva izzadtan, de energiával teli megyek haza. Sietek, mert már elmúlt hat óra, és Brianhez hétre vagyok hivatalos.

A táskámat ledobtam a legelső székre, aztán a fürdőbe vettem az irányt. Egy gyors zuhanyt vettem, megmostam a hajam és szaladtam is a szobámba felöltözni. Egy fekete farmer és a kedvenc bordó pólóm mellett döntöttem. Útközben még gyorsan megfésültem a hajamat és kifestettem a szempilláimat. A cipőmbe bújtam, majd gyorsan befűztem és már indultam is el.

A hajam nedves volt és kissé csapzott, néhol még vizes is voltam, de nem bántam - tudtam, hogy Briannél mindent megtalálok, amire szükségem lesz. A fiú túlságosan is sokat foglalkozott a hajával, így hamar lelki társat találtam benne. Ő volt az, aki osztálykiránduláson hajszárítót vagy hajvasalót adott és együttérzett velem, mikor a kezelhetetlen hajam miatt siránkoztam.

Ahogy Brian házukhoz értem, már úgy hallottam javában folyik a buli. A zene hangosan szólt és néhány srác a tévét cipelte a hátsó kertbe, illetve a kerti bútort rakták köré.

Kopogás nélkül nyitottam be, levettem a cipőmet és a rózsaszín papucsomba bújtam bele, ami mindig itt volt Brianéknél.

A ház több volt mint nagy, de ezt már megszoktam. Az apja sokat dolgozik, ezért még nem volt lehetőségem megismerni, na meg Brian se nagyon erőltette a dolgot. Ez a család téma kicsit feszélyezett volt, miután a szülei elváltak. Bár mindkét felmenője talált magának új társat, Briannek nehéz lehet két apával és két anyával élni.

- Hugi? - hátulról átöleltek, majd két puszit kaptam az arcomra. - Sajnálom, úgy volt, hogy csak később jönnek, de már hatkor itt voltak az ajtó előtt.

- Nem gond, majd este dumálunk - mosolyogtam, majd megveregettem a vállát. - Elmentem hajat szárítani.

- Oké, mi a kertben leszünk - mondta, miközben mentem fel a lépcsőn. - A pulton van pizza, a hűtőben pedig gyümölcslé. Érezd magad otthon.

Nem voltam biztos benne, hogy az a pizza még mindig ott lesz, mire lemegyek. A gyümölcslé is necces volt, ha a fiúk vodkázást terveztek mára.

- Fais comme chez toi! - kiabált utánam.

- Úgy lesz.