Sziasztok! Isabella Thomas vagyok, 14 éves. Eddig Ameriában laktam a szüleimmel és a kismajmommal. (aki a tesóm)Meg van egy bátyám de ő már Budapesten tanul. Meg sajnos a kutyám akit egy menhelyen kell hagynunk mivel a repülőre nem vihetünk fel kisá...
-Na szoval csak annyit szeretnék mondani hogy szeretlek miota meg láttalak. Az első pillanattol kezdve. És lehet hogy ez még egy kicsit komolytalanul hangzik. De tényleg ez az igazság. Szeretlek. Teljes szívemből. Örökre. És lehet hogy ez most vedd nagyon komolyan-majd egyre közelebb jönn hozzám miközbe megsimogja a hajam-Nem baj ha most..
De nem válaszoltam mert egy fél centivel közelebb hajoltam most én. Ajkunk szép lassan össze érnek. Manó nagyon jól csókol.
-Hűha! Az váratlan volt.-csodálkozom. Mire csak egy kezet érzek a hátamnal ami szép lassan simogat.
-Szeretlek. De lassan aludni kéne hiszen 10 óra.
Hát nem kell kétszer mondani. Egyből sikerült.
~valamikor este~
-Bella kérlek kelj fel! Szeretnék mondani valamit. Nagyon fontos.
-*mormogás* neeeeem-húztam el a számat
-3.... 2.... 1...-kórusba kiabálják az emberek a szobába mire felkapcsolodik a villany
-Bella szeretnék kérdezni valamit. Ami nagyon fontos!
Jajj mi lehet már megint ami ennyire fontos
-Manó 0:00 van gyorsan -sürgeti Ádi
-Bella lennél a barátnőm?-kérdi Manó
-Jézusom persze. Szeretlek!!-ugrok a mellkhasához mire ő felkapok és megpörget a levegőbe.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(Valahogy így )
Jajj baszus most jöttem rá hogy rajtam a mai akarom mondani tegnapi ruhám van.
-Ööö Manó. Kaphatok egy inget amit nem sajnálsz. És valami gatyát.
-Persze szívem. Itt egy póló!-dobja oda-És gatyaként jó lesz egy alsógatya?
-Jajj persze. Köszi nyuszi! Jó éjt!-adok csókot a barátomnak
Gyorsan át mentem a fürdőbe ahol fel vettem a kölcsön kapott ruhákat.
-Hmm ha nem lennénk ilyen fiatalok akkor lehet hogy nem is adtam volna semmit neked-mosolyodik el perverzül-Jajj de nehogy fére értsed nem a szexre kellesz.
-Nah jó. Inkább aludjunk. Puszi.
Ez a nap nagyon élmény dús volt.
Reggel megnéztem az ídőt és még csak fél 8 volt. Így gondoltam hogy lemegyek és készítek reggelit a srácoknak. Kerestem valami ehető dolgok de semmi. Még szerencse hogy itt van kb 3 háznyira a kisbolt. Meg vettem az összes hozzávalot a nutellás gofrihoz. Pont fizettem amikor megszólalt a telefonom.
-Bakker Kicsim. Hol a faszba vagy.-suttagja kiabálva a drága látos barátom a telefonba
-Neked is szia Szerelmem. Fél perc és otthon.-majd kinyomtam
Nem igaz hogy nem tud normálisan beszélni velem.
-Szia Manó. Menj fel a szobádba csinálok reggelit.
-Srácok reggeli!-kiabálok fel az emeletre
-Máris Mami!-kiáltják vissza
Hangos trappolást hallok a lépcsőknél. De mit se törödve vele mosogatok tovább.
-Pfuu Manó! 10/10-es ez a ruha!-tesz megjegyzést Ádi
-Na jó! Bella ha jót akarsz magadnak akkor hagyd abba a mosogatást-közli kicsit ingerülten Manó-ha a fiúk megtudnák az csinálni hogy a tekintettükkel levetköztetnének akkor rajtad nem lenna nagyon semmi riha felesleg.
Érzem ahogy két kéz a kezemen van
-De csak azért mert ahogy mosod a tányérokat úgy a segged kicsit nagyon beleremeg.-suttogta a fülembe a barátom
Na szép. Nem ehetek ilyeneket így egy alma társasábába helyet foglalok a fiúk mellet.
-Bella te nem eszel?-kérdezte Krisz
-Nem,a gofri hizlal. Az alma nem. Tudjátok modell vagyok. Szép alakomnak kell lennie.
Úristen megrezzent a telefonom. Rohadtul megijedtem.
"Szia kislányom! Apádat el kell kisérnem az útra. Sajnálom. Szeretlek. Pénzt utalunk a kártyádra. Xx.Anya Apa"
Na király! Egyedül kell vigyáznunk megint egy hónapra Lizára és vele mi lesz? Azzonnal megyek érte.
Gyorsan megfogtam a telefonom és elindultam. Út közbe még írtam Manónak egy SMS-t hogy elmegyek Lizáért.
-Sziasztok! Anya? Apa? Liza?-semmi válasz-gyorsan felrohanok hugi szobájába ahol a keresett személy volt és mellete egy papírral.
"Ha te is itthon lettél volna veled is ez történt volna. Soha többet nem fogtok látni. Jah és Luke-t a szobádba keresd. Anya Apa"
Gyorsan megnéztem Liza pulzusát kurva gyenge volt. Hívtam a mentőket és a rendőrséget.
Rohanok a szobámban. A látvány sokkos volt. Luke a földön fekszik fejbe lőve. És a véréből a falamra egy szó van felírva: RIBANC (A-A)
A földre rogytam sírtam majd egy ajtó kitőrés zavarta meg a zokogásom.
Az embereket két helységbe tereltem.
-Jó napot! A kisgyermek mellé csak felnőtt szállhat be. Sajnáljuk.-közölte a Mentős.
Bunko. Itt állok a ház előtt sírva. És még a hugomag se kisérhetem be a kórházba.
-Szia Kislány! Gyere be viszünk a kistesódhoz. Csak az úton meséld el az egész történetet.
Mindent elmondtam. Még azt is hogy most gyámtalanok vagyunk.
-Kislány nem lesz baj . Most írtak egy SMS-t hogy a húgodat megeröszakolták. Sajnálom. Nem fogjuk megengedni a gyámosoknak hogy elvigyenek. Ha szeretnéd akkor van egy nagyon kedves ismerősöm aki szeretne két kislányt.-mondta a főnök.-Na de gyere megyünk Lizához. Pár kérdést fel teszünk neki is és már megyünk is. A címet gyorsan leírom hogy hova menjetek miután haza engednek.
Gyorsan oda rohantam a recepcióhoz ahol tovább tessékeltek a 437-es szobáa ahol egyedül a húgom van.
Mindenhonnan csővek álltak ki a húgomból. Rosszul lettem. Anyám vagyis Miranda hívott de felvettem és a rendőrők le hallgatták őt.
-Jó napot Miranda! Miért hív?-kérdezem
-Szia Ribanc kár hogy nem voltál otthon apáddal meg Lizával is élvezett volt. De ha méh te is ott lettél volna . Na és bátyád uj sebhelye tetszik-e? Szerintem kurva jo az a szöveg a faladon. Hozzád illik-majd kinyomtam a rendőröknek elég volt ennyi.
Na és hogy még nekem?!
Most már tudom hogy miért vannak Lizán kék zöld foltok. Sajnálom hogy nem voltam ott vele.
-Jo napot kisasszony! Liza magát keresi. Szeretné ha bemenne!-jött mellém az orvos
-Jo köszönöm viszlát.
És bemegyek az egyetlen testvéremhez.
-Jajj Liza! Soha többet nem hagylak egyedül...-sírtam szegénynek
-Bejja. Szejetjek. Anyáékat soha fojom szejetni.-sír az ölembe a Kicsim-
-Kicsim semmi baj nem lesz többet. Örökre melleted leszek. Nem hagyom hogy valaki hozzád érjen.
