Egy Új Élet Kezdete With Magcon《B.G.》

12.rész

Reggel arra keltem hogy valaki csókolgat. Megcsapott az a tipikus Blake illat. Jól esett. Gyengéd volt. Már hiányzott. Nagyon.

-Bellám. Kellj fel. -csókolt tovább.

-Nyugi ébren vagyok.-mosolyogtam-Csak olyan jól esik ez a gyengédség.

Bekönnyeztem. Eszembe jutott amit az a pedofil mondott." Hát anyádat apádat nem így ismertem. Ők nem neveltek kurvát." Ezt a mondatot még most se tudtam nagyon feldolgozni.
Blake észre vette hogy pityeregtem.

-Szerelmem. Miért sirsz?-nézett rám aggódó fejjel

-Eszembe jutott valami.- szipogtam

-És elmondod?

-Nem szeretném.-mondtam bünbánóan-Bocsánat.

Már vagy 20 perce csak pihentünk amikor bejött egy nővérke.

-Szia Bella! Ma már mehet haza.-majd ki száguldott.

Utolsó bunkó. Na de mindegy. Felhívtuk Cameront hogy jöjjön értünk.Gyorsan aláírtuk minden lapot és már mehettünk is. Az út nagyon lassan telt el. De túl lehetett élni. Egész nap semmit nem csináltunk. A szép idill pilanatunktat Jonny zavarta meg.
Férre értés ne essék Jonny olyan nekem mintha a kisfiam lenne.

-Gyertek le enni!-mosolyogott Jonny-Cam csinált müzlit!

-Müzlit? Azon mit kell csinálni?-nevetett Blake

-Hát ha tudnád mennyit szenvedett vele.

Hárman sétáltunk lefelé amikor egy kezet éreztem a derekamon. A kéz tulajdonosa remélem Blake. De nem o elől volt. Éreztem ahogy a kéz egyre erősebben fog majd egyszer csak lábam nem éri a földet. Valaki a hátára rakott. Tipikus Cameron illat. Így nincs mitől félni.

-Jonny elkapod?-emelt fel Cameron

-Jézus nehogy át dobj.-visitottam-Ahoz túl dagadt vagyok. Rakj le.

-Apád fasza a nehéz.-mosolyog Cam-Bella nagyon lefogytál. Még Jonny is elbír.

-Dehogy bír el.-vitatkoztam Cammel

-Tényleg?-vigyorgot-Jonny kapd el!

Elkezdtem visitani mint egy 5 éves akit éppen a levegőbe dobnak. Menyasszony pózba érkeztem meg. Jonny csak mosolygott mint egy őrült.

-Mondtam én hogy erős vagyok.-nézett ránk Jonny

Ezen mindneki jót nevetett.

-Na de most már együnk mert éhes vagyok.-nevettem-Ha már Cameron megszenvedett.

-Na hát igen.-túrt bele a hajába-Tudod milyen nehéz volt?

Reggeli közbe nagyon sokat nevettünk. Mindenkin látszott hogy fel van teljesen pörögve. Így egy egyszerű felindulásból gondoltam hogy elmehetnénk valahova.

-Srácok! Valahova nem megyünk el?-nyivákoltam

-De. Állatkert?-kérdezte Nash

-Igen-kiáltjuk egyszerre

Gyorsan fel rohantam a szobánkba át öltözni. Nem akartam nagyon pucos ruhába menni. Így kicsit megnehezítette a dolgom. Igen tudom hogy csak állatkerbe mentünk de hát na. Ilyen lett.

-Szerelmem. Így nem jöhetsz.-lökte oda Blake

-De miért?-néztem rá kitágult szemekkel

-Mert így túl sexy vagy.-nyálja meg a száját.

Heves csók csatába keztünk. Nyelve bejutásért könyörgött a számba de én nem adtam meg neki. Olyan gonosz vagyok. De hát vannak nálunk kisebbek is.

-Fiatalok. Majd a szobába.-nevet Taylor-Jah és gumit adjunk majd?

-Uhh Taylor. Ha egyszer elkaplak olyan kapsz a seggedre mintmég sose-fenyegettem.

Az út az állat kertbe unalmasan telt. Mikor oda értünk pár lány felismerte a fiúkat. De hát ki ne ismerné fel?! :)
Már a fókáknál lehettünk amikor egy kezet éreztem a derekamnál. Nagyon meglepődtem. Ijedségembe össze rezzentem. A kezek gazdája kuncogni kezdett. Tudtam hogy Blake.

Már vagy délután 5 óra lehetett amikor meg untuk a sok állatot. Így hazamentünk. Nem csináltunk nagyon semmit.

Este Blake-el nem nagyon bírtunk magunkkal. Így hát kicsit "játszottunk". A bolondja jól ki szívta a nyakam. Jelezve hogy van barátom. Olyan bolond. (Igen már volt mind a kettőnk születés napja így kicsit éretebbek vagyunk)(Blake 17 én 16)(de kevesebb mint egy hónap es itt a születés napunk)
Babára még nem vagyunk készen. Még nem is szeretnénk nagyon. A fiúk mondták hogy semmi baj se lenne ha véletlen terhes lennék. Mivel magán suliba járunk ezért meg lehetett volna oldani. De ők se örülnének neki.

Sziasztok. Hogy vagytok? Mostanában elhagyott az ihlet. De tegnap takaritottam es már meg van a kis huncut. Eléggé elhanyagoltam az írást szóval bocsánat.

Xx. Vikica