~21~

313 12 1
                                    

A szerencse, hogy Olivér jól volt csak baromira fájt az orra, meg belilult a szeme körül. Emma mellette ült és könnyes szemmel próbálta elhárítani az orrvérzést. Én csak mereven bámultam Ákost és képzelem, hogy hogy nézhettem ki. Legszívesebben én is akkorát bevertem volna neki. Ezt Csabi észre is vette.

- Bia, ne csináld már!-jött oda hozzám- ez még egy lányt is leütne- nézett lesajnálóan Ákosra.

- Jó megértettem... Csak legszívesebben...

- Szétvernéd a fejét.- fejezte be a mondatomat Csabi

- Hát ja!

- Nyugi, én is! Hallod mostmár tényleg itt kell lennie az ofőnek.

Vártunk fél percet. Semmi. Vártunk tízet. Semmi. Várjunk csak! Norbi azzal szaladt ki a teremből, hogy azt mondta "én kinyírom ezt az embert" Lehet, hogy tényleg kinyírta... Ezeket a gondolatokat gyorsan elhesegettem, mivel megérkezett az ofő Norbival.

- Mi történt itt gyerekek?- nézett a véres Olivérre az ofő

- Maga meg miért nem szólt a sportversenyről?-kérdezte Bálint

Az ofő idegesen piszkálni kezdte az óráját majd válaszolt

- Elfelejtettem szólni...

Ebben a pillanatban mindenki a "frandba má'" "Nemár" "hát kösz" "*******" szavakat kezdte kiabálni

- Jólvan gyerekek, de mi történt Olivérrel?

- Ez a barom beverte az orrát!-mutatott Andris Ákosra

- Ez igaz?-kérdezte az ofő

- Ja- válaszolta Ákos

- Rendbe! Délután mész az igazgatóiba! A helyedben reménykednék, hogy ne rugjanak ki!-mondta az ofő

-Kit érdekel!-pattant fel a helyéről és ráérősen lesétált az udvarra.

Eközben Olivér jobban lett, a vérzés elállt. Mi meg készülhettünk a sportversenyre. Igen, ezek után is részt kellett vennünk rajta!

Szeptember 16. Péntek

Csak barátok...Where stories live. Discover now