Csak barátok...

~29~

Ma korán keltem, de nem tudtam visszaaludni így álmosan botorkáltam le a konyhába, hogy egyek valamit. Nem találtam semmi ehetőt, így levettem a polcról a féltve őrzött műzlim és egy almát. Anyáék még aludtak. Hogyne aludnának? Fél hat van és SZOMBAT! Mások ilyenkor délig alszanak én meg...

A reggelinek nevezett kajálásom után a nappaliban található hatalmas tükör elé álltam. Nos igen... Kócos, össze-vissza álló haj, elkenődött smin (a tegnapi miatt túl késő volt, elfelejtettem lemosni) Bokáig érő szürke színű pizsi felső és egy Superman-es póló. Ebben a legrosszabb az, hogy a gatyám és a pólóm nem is illett össze! Na mind egy. Úgyis csak a szüleim látják. A szüleimről jut eszembe, készítek nekik reggelit! Legalább kiengesztelem őket a tegnapi miatt...

Na, oké! Mi az amit a legkönnyebben ellehet készíteni? Áháá! Tojásrántotta, és tükörtojás. Oké akkor legyen tükörtojás. Komótosan a hűtőhöz ballagtagtam és kivettem két tojást a hűtőből. Nagy nehezen megtaláltam a serpenyőt és beindítottam a gázt. Rátettem a serpenyőt és megcsináltam az első tojást, majd a másodikat. Kész is! Jajj, de ügyes vagyok! Azért nem ragattatam el magamat, nem vittem az ételt anyáék szobájába. Azért nem vagyok olyan rendes. Ha éhesek lejönnek a konyhába.

Már kezdtem unatkozni mikor anyáék felébredtek.

- Szia, kicsim! -köszöntött anya ásítva

- Mi ez a szag? -kérdezte apa

- Szag? Én csináltam nektek reggelit! -háborodtam fel

Válasz helyett apa már neki is esett a reggelinek.

- Oh, kicsim! -nyomott egy puszit anya az arcomra amit természetesen letöröltem

Amíg a szüleim falatoztak, megszólalt a csengő. Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam az ajtót. Gondoltam a postás erre MARTIN állt az ajtóban, ultramenő cuccban, az ultramenő dzsekijében és úgy általában ultramenőn!

- Martin te meg...- kezdtem zavartan érezni magam. (főleg a pizsim miatt)

- Gondoltam átjövök! -kacsintott ram én meg elpirultam

- Ki az kicsim? -kérdezte anya

- Ööö... Martin! -mondtam

- Apa egyből felallt az asztaltól és ilyesztően méregetni kezdte a fiút. Nagyon kínos volt.

- Apaa! -sziszegtem kínosan.

- Nos, Martin! Mi jaratban?- kérdezte anya, oldva a feszültséget. Örök hala érte.

- Elnézést akartam kérni, hogy tegnap későn hoztam haza a lanyat- kezdett jófiúskodni. Mivan? Ez nem az igazi Martin!

- Semmi baj! -mondta anya, apa csak mormogott valamit.

- Rendben, nyugodtan menjetek fel a szobaba beszélgetni.- mondta anya kedvesen. Apa egy " MIVAAAN? " nézéssel ajandékozta meg.

Október 1. Szombat