Csak barátok...

~14~

A hétvége elég gáz volt, egész végig esett az eső. Így az időmet főleg tanulásnak szenteltem. Végülis gimisek vagyunk, na!

Vasárnap kicsit jobb volt az idő, így a vizes utcákon sétálgattam, mikor Emma jött velem szemben.

- Szia, hát te?- kérdezte

- Egy utcával lejebb lakok.- feleltem

- Az klassz! Én itt- mutatott egy nagy házra

- Ha akarsz bejöhetsz!- mondta

- Nem, úgyis indulni készültem.

Ebben a pillanatba elkezdett zuhogni az eső. Egy óriási esőcsepp pont a fejemre hullott.

- Vagyis... inkább bejönnék egy kicsit.-mondtam röhögve miközben az eget kémleltem.

- Oké!- mondta és bevezetett a házukba

- Szia anya!

- Csókolom! -köszöntem

- Szia kicsim, kit hoztál magaddal? -kérdezte a fiatalos, szőke hajú anyuka.

- Az osztálytársam. Bianka a neve.

- Szia, Bianka! Kata vagyok.

- Örvendek!

- Gyere!- ragadta meg a karom Emma és felhúzott az emeletre.

A szobájába érve leült az ágyára és megpaskolta az elötte lévő helyet, arra utalva, hogy üljek oda. Leültem az ágyára és körbenéztem a szobában. Mindenhol a barna és a vörös árnyalatát láttam. Ilyen színű ruhákat is szokott hordani, így arra következtettem, hogy ez a kedvenc színe. Olyan dolgokkal volt tele a szobája amikkel egy tizenéves lány szobája tele szokott lenni. Íróasztal, ágy, laptop, smink, tükör, ruha... Jó ez egy kicsit úgy hangzott mintha egy ribancról beszélnék. Oké, kicsit módosítanék. Íróasztal, ágy, laptop, natúr smink, tükör, ruhák amik nem szellősebbek a kelleténél. Na igen, egy átlagos tinilány szobája, viszont az egész szobája könyvekkel volt tele. Könyvek az íróasztalon, a földön, na meg persze a két óriási könyvesszekrényen.

Mivel Emma nem szólt semmit és már kezdett ciki lenni, hogy egy órája már nézelődök, megszólaltam

- Pontosabban mennyi könyved is van?- utaltam az egész városnak elegendő könyvmennyiségre

- Nem tudom, nem számolom. -röhögött fel -imádom a könyveket. Megnézed?- mutatott a nagy könyvesszekrényre.

- Persze!- tápászkodtam fel az ágyról és odaballagtam.

A polc legfelső fokain kötelező olvasmányok voltak. Shakespeare stb. Alatta szerelmes regények. Utána pedig regények nagyrészt vámpírokról, angyalokról. Az azalatti polcokon pedig vegyesen voltak a művek.

- Kölcsön adok párat, ha megtetszik valamelyik. -mondta

- Oké -válaszoltam

- Amúgy -kezdte -még mindig szekál az a ribi?

- Réka? ...Hát nem vagyunk jóban...-húztam el a számat

- Szoktad nézni a Facebook-ot? Réka mindig a hülye tükrét fotózza és a képein mindig megjelöli a "szolgáit" és a helyes fiúkat. Moltkor tökre beégett, az egyik fiú kommentben írta, hogy "mér' jelölsz meg a hányingert keltő képeiden?"

- Fú, ez durva- röhögtem fel- Amúgy, jövő hét szerdán elmegyek Csabival deszkázni és ... jöhetnél velünk ... Nem szoktunk komolyan deszkázni, csak összejövünk a barátainkal és dumálunk. Sokat szoktunk röhögni. -mondtam

- Persze, megyek!

- Király! Figyelj, úgy látom elállt az eső, úgyhogy megyek!

- Oké, lekísérlek! -mondta

Gyorsan elköszöntem Katától.

- Szia! -köszönt Emma

- Szia! És ne feledd, jövő hét szerda! Suli után gyere hozzánk!

-Oké!

Otthon elmondtam anyának, hogy hol voltam ( nehogy véletlenül is elkezdjen aggódni) majd hívtam Csabit, hogy Emma is jön velünk szerdán.

- Szóval Emma is jön?! Oké-mondta a telefonba

- Nem baj?-kérdeztem

- Dehogy! Amúgy meg én Olivért hívtam el!

- Az király! Bővül a csapat! -Röhögtem fel

Szeptember 11. Vasárnap