Csak barátok...

~26~

Szokásosan indult a nap. A tanárok magyaráztak, mi aludtunk, szünet. A tanárok magyaráztak, mi nem értettük, szünet. A tanárok magyaráztak mi hülyültünk, szünet. A tanárok magyaráztak, mi lázadtunk, szünet. Ebéd, meghaltunk.

A délután volt egy kicsit érdekes mivel ahogy Csabival kiléptem a kapun, Martinnal találtam szembe magam. Szőke haja a hajába lógott, az érkezésünkre felkapta a fejét és ránkmosolygott. Khm, inkább rám mosolygott...

- Sziasztok! - fogott kezet Csabival, engem meg megölelt.

Viszonoztam az ölelést és kérdőn néztem rá.

- Hát te?

- Gondoltam eléd jövök.- vonta meg a vállát -Elmehetnénk mekizni.

- Persze! Nem baj? -néztem Csabira akivel elvileg együtt mentem volna haza.

- Nem gáz! Hali! -köszönt el és elindult egyedül a buszmegálló felé.

Amíg felszálltunk a buszra ami a mekihez visz elgondolkodtam. Nem volt egy kicsit bunkó, hogy leráztam Csabit? Áh, nem! Biztos megérti. Martin jó barátom, ez egy kivételes alkalom, hogy így találkozunk. Csak azt nem értem, hogy Martin miért nem hívta Csabit is...

Leszálltunk a mekinél és bementünk. Hamburger szag csapta meg az orromat és beáltunk a kasszánál álló sor mögé. Átfutottam a kínálatot. Végül úgy döntöttem, hogy egy sültkrumplit kérek, egy kólát, meg egy mcfreeze-t. És, hogy mi az oka annak, hogy ilyen keveset kérek? 1. Nem fogok enni ebből a kajának nevezett műanyagból. 2. Ha ízlene is ez az izé, akkor sem merízeném ki Martin pénztárcáját. 3. Nem akarok meghízni. Ennyi. Amúgy nem is értem, hogy miért vitt Martin a mekibe. Én jobban bírom a kávézókat.

A kajánkal elindultunk az asztalok felé és ülőhejet kerestünk. Találtunk is egy kétszemélyes asztalt. Leültünk és nekikezdtem a kajámnak.

- És mi van mostanság? -kérdezte

- Megvagyok.- válaszoltam -te hogy vagy?

- Remekül! -válaszolta

Csendben eszegettünk (ami az én esetemben elég rövid volt) majd mindketten végeztünk és indulni készültem. Felkaptam a táskám és felálltam.

- Várj, Bia! Jó volt így összejönni kajálni. Megismételhetnénk...

- Oké! Jönnek a srácok is?

- Háát, nem... -mondta zavartan. Ó már értem!

- Óóó, oké! -mondtam és hazaindultam.

- Akkor... -szóltam vissza

- Holnap! -felyezte be a mondatomat

- Oké, szia Martin! -köszöntem

- Szia, hercegnő - köszönt vissza.

A buszon egész végig mosolyogtam és zenét hallgattam. Nagyon jó volt a mai nap. Várjunk csak! Nem! Az nem lehet! Szerelmes vagyok? Martinba?

Szeptember 29. Csütörtök