Csak barátok...

~30~

- Nos Martin- értünk be a szobámba -mi járatban? ... Ilyen korán? -tettem hozzá

- Csak benéztem. -kacsintott rám

- Csak benéztél? Ilyen korán? -röhögtem fel

- Kicsim!- nyitott be anya a szobába -Csináltam kakaót! -nyújtotta át a bögrém- Martin? -kérdezte

- Nem köszönöm- utasította el anyukám isteni finom kakaóját. Így járt!

- Sziasztok! -köszönt anyu- további jó beszélgetést!

- Szentül megvagyok győződve, hogy apukád küldte kémkedni! -mondta Martin

- Én is így hiszem! -röhögtem fel - Na szóval most komolyan! Miért jöttél? -kérdeztem ismét

- Látni akartalak! -kacsintott rám

- Kora reggel? -kérdeztem mosolyogva

- Ja!- vonta meg a vállát

Egy percig néma csöndben nézelődött a szobámba majd megszólalt.

- Emlékszel mikor először taliztunk? -kérdezte

- Ja, nekem jöttél, mert bemuttattál egy trükkött amit elbénáztál.- válaszoltam unottan.

- Nem arra a részére gondoltam!

- Hanem?

- Mikor felsegítettelek.

- Persze, hogy felsegítettél! Te löktél fel! -értetlenkedtem és beleittam a kakaómba

- Jó, de akkor mi történt?!

- Nem tudom... mi?

- Azt kérdezted, hogy én vagyok e a szőke herceg és én azt feleltem, hogy "igen, te meg a hercegnőm" -nézett ki az ablakon, mintha épp a múltban járna

- Ja igen! -emlékezdtem vissza- azóta hívsz hercegnőnek! -csillant fel a szemem- de ezt miért mondtad?

- Bia! -ült le mellém az ágyra -én a herceged akarok lenni!-nézett rám csillogó szemeivel.

Október 1. Szombat