Csak barátok...

~31~

- Mi?- köptem ki a kakaómat (de most komolyan, tényleg kiköptem és asszem az orromba is ment egy kicsi...)

- Nem hittem volna, hogy így reagálsz! -pirult el Martin és a földet bámulta

Megtöröltem a számat és zsepivel feltöröltem a kakaós padlót. Nem számítottam arra, hogy ezt fogja mondani Martin, megse tudtam szólalni. Mikor befejeztem a takarítást néma csöndben ültünk az ágyon. M artin gondolkodott, hogy most mit mondjon én pedig azzal szórakoztam, hogy kijöjjön a kakaó az orromból. Nagyon rossz érzés volt, de ko olyan!

- Szóval -törtem meg a csendet -Martin te egy nagyon helyes és kedves srác vagy de... csak a barátomnak tekintelek.- fejeztem be

Martin csalódottan nézet. Megsajnáltam.

- Tudom, neked Csabi való...- mondta

- Hogy mi? -néztem rá elkerekedett szemmel

- Miatta nem akarsz velem járni...- hajtotta le csalódottam a fejét.

- Nem, nem! -álltam fel- azért nem járok veled, mert csak a barátomnak tartalak! Ehez semmi köze Csabinak! Egyáltalán miért gondolja azt mindenki, hogy szeretjük egymást!? Csak a legjobb barátom! -háborodtam fel

Martin elmosolyodott

- Ó, ha te azt tudnád...- állt fel és kifele igyekezett

- Mit? Mit tudnék? -értetlenkedtem -Ne, ne menj el!

- Hm? - nézett vissza rám

- Haragszol? -kérdeztem félve. Nem szeretem Martint, de a barátom és nagyon fájna ha megbántanám

- Dehogy haragszom! -mosolyodott el és megölelt.

- Azért még elfogsz vinni cukrászdába? -bontakoztam ki az ölelésből

- Persze! -nyomott egy puszit a homlokomra és elment

Lehet, hogy sokan azt gondolnák, hogy hülye voltam, hogy elutasítottam Martint, aki minden lány álma. Lehet, hogy tényleg hülye vagyok. De köztünk csak barátság van és nem érzek iránta többet. Olyannal meg nem fogok járni akit nem is szeretek.

Október 1. Szombat