Irwinnel egy sátorban [A.I.] /szünetel/

Eleven

A nyelve bejutásért könyörgött. Megadtam neki az engedélyt. A nyelvünk szinkronban mozgott egymással. Szenvedélyesen, mohón falta az ajkaimat. Fordítottam a helyzetünkön, így én kerültem felülre. A kezét a derekamra vezette. Megfogta a pólóm szegélyét és elkezdte levenni rólam.

-Ne!- fogtam meg a kezét, megállítva őt.

Lemásztam róla és a sátor távolabbik végébe ültem. Ash összeráncolt szemöldökkel figyelt, majd végül eleresztett egy könnyed mosolyt. kitárta a karját jelezve, hogy bújjak oda. Megtettem. befészkeltem magam az ölelésébe, a fejemet a vállába fúrtam, miközben a hátamat simogatta.

Már épp elaludtam volna, de megszólalt.

-miért bízol meg bennem?- kérdezte elfulló hangon. Felnéztem, egyenesen bele azokba a megállapíthatatlan színű gyönyörű íriszekbe.-Nem adtam rá túl sok okot-folytatta.

-Nem tudom, de remélem nem sülök fel

Erre már nem válaszolt, csak tovább simogatta a hátam. A megnyugtató érzéstől elálmosodtam, elfáradtam a mai bolyongásban az erdőben.

-Aludj hercegnő- nyomott egy puszit a fejem búbjára- remélem velem álmodsz.

Nem láttam, de tudtam, hogy mosolyog...

Hey!

Itt vagyok egy újabb résszel! Remélem elnyerte a tetszéseteket :D

És igeeen, szokjatok hozzá, a nyár végéig 1-2 naponként lesz rész :*