Irwinnel egy sátorban [A.I.] /szünetel/

Seventeen

Oven tekintete elszánt volt. Még soha nem láttam ilyennek. Tudtam hogy komolyan beszél. ő nem Ashton aki szédíti a lányok fejét.

-köszönöm- ennyit tudtam összesen kinyögni a monológja- vagy nevezhetjük akár szerelmi vallomásnak is- után.

-Mit köszönsz?- Nézett rám értetlenül.

-Hát úgy mindent. Azt hogy nem haragszol rám, hogy nem gyűlölsz. Én ezek után a helyedben én gyűlölném magamat. Nem cselekedtem helyesen. És köszönöm azt is, hogy megérted, hogy mit érzek, és hogy vársz és segítesz elfelejteni őt.- hadartam el egy szuszra.

Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Lehajtottam a fejemet és a cipőm orrát tanulmányoztam, hogy eltakarjam. Oven két kezébe fogta az arcomat és felemelte, hogy a szemébe nézzek.

-így is gyönyörű vagy, de a mosolyod sokkal szebb- törölte le az épp akkor kibuggyanó könnyeket. Majd szorosan magához húzva megölelt.

-Nahát, nahát! Milyen aranyosak vagytok, ahogy így ölelkeztek itt és nyálban tocsogó mondatokat mondtok egymásnak. Még én is majdnem meghatódtam.- zavarta meg Ashton gúnyos hangja a pillanatot.

Hey!

meghoztam az új részt rengeteg kihagyás után, amit sajnálok, de a gimi miatt nem nagyon van időm. Most is épp törire kéne eszé-t írnom az Athéni demokráciából, de nem nagyon megy, azért is írtam ezt a rész, hogy kicsit lenyugtassam az idegrendszerem, azt hiszem ez sikerült is :D