I want to fly • Zayn Malik ff. / Hun

13. Egy seggfej vagy, Malik!

Miért kellene bizonyítanom? Hogyan kellene bizonyítanom? Hogy bizonyítsak egy olyan dolgot, ami nem igaz? A kérdések egészen hétvégéig az agyamban kattogtak, de választ semmire sem kaptam, hiszen mással erről nem tudtam beszélni, én pedig nem találtam ezekre megoldásokat. Csak órákon át őrlődtem a gondolataim között, miközben próbáltam hozzá szoktatni magam a huzamosan közeledő találkozásra.

Természetellenesnek tűnt az egész, hiszen Harrynek sosem voltak komoly kapcsolatai. Egy-két napos dolgai voltak, de egy kezemen megtudtam volna számolni, hogy hány komoly és mondhatni hosszú kapcsolata volt ismeretségünk alatt. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy ez is megváltozott ez idő alatt, s mégis így történt. Rá kellett döbbennem, hogy Harry egy komoly, biztonságos kapcsolatra vágyott, nem pedig kalandokra, ahogyan eddig. És azt is újra el kellett fogadnom, hogy ezt a komoly kapcsolatot egyáltalán nem velem képzelte el. Miért olyan nehéz ezt megszoknom?

Utolsót igazítottam a szürke anyagon, mikor végig simítottam jobban dekoltált pólómon, jobban megvizsgáltam a sminkem, s arra a döntésre jutottam, hogy kész vagyok.Alig múlt hat óra, de az utcákon már sötét volt és köd. Alig lehetett átlátni a szomszéd házakhoz, s azt is csak onnan tudtam, hogy megjöttek Harryék, mert az autó fényszórója két hatalmas szemként nézett vissza rám lentről, miközben begördültek.

- Megérkeztek! – kopogott be izgatottan Niall, majd végig nézve rajtam mosolyogva csinosnak titulált, s magával is rángatott a földszintre, ugyanis elmondása szerint az utóbbi időben rengeteget voltam egyedül. Nekem ez nem tűnt fel.

- Megjöttünk! – rikkantotta el magát az éppen belépő Harry teljesen fölöslegesen. Mindenki tisztában volt vele, hogy megjöttek, hiszen mindannyian kíváncsiak voltunk a barátnőjére, mert úgy tűnt még senkinek sem mutatta be a lányt. Sem nekem, sem Louisnak.

A szívem valahol a torkomban dobogott idegességemben, miközben egyik lábamról a másikra támaszkodva totyorogtam Zayn mellett, akit látszólag nagyszerűen elszórakoztattam gyerekesnek tűnő viselkedésemmel. Mindenesetre feszültségem úgy tűnt csak az ő figyelmét keltette fel, senki más nem látott át kedvesnek tűnő, erőltetett mosolyomon és kíváncsi pillantásomon.

Úgy éreztem mintha tört forgatnának a gyomromban egyenesen fel a szívemhez, a torkom összeszorult a visszafojtott érzelmektől, s biztos voltam benne, ha sokáig kell így lennem megtörök.Szükségem van egy cigire!

- Nyugi – mormolta halkan Zayn, hogy csak én hallassam, de csak akkor kapcsoltam, hogy mire is érti, mikor kezét összeszorított öklömre simította. Meleg érintésére ujjaim azonnal ellágyultak. Nem értettem, hogy miért nyugtatott meg egyből az érintése, de jelen pillanatban ez volt a legkisebb gondom.

- Skacok, ő Alice, Alice ők a barátaim – mutatott be minket egymásnak Harry mosolyogva, s én egyszeriben úgy éreztem, hogy minden figyelem rám terelődött. A pillantások mintha lyukat égettek volna belém, pedig majdnem teljesen biztos voltam benne, hogy nem figyelnek.

- Örülök, hogy megismerhetlek – léptem a lány elé remélve, hogy az elmúlt pár másodpercben nem néztem végig túl feltűnően. Magas volt vékony, nőies alkattal, nőies vonásokkal és kedves mosollyal. Még versenyezni sem tudtam volna vele, gondoltam elkeseredetten, ajkaimon továbbra is egy felfele ívelő görbülettel. – Mila Jackson vagyok – tettem még hozzá.

- Alice Holmes – öleltük meg egymást kissé esetlenül köszönésképpen. – Harry sokat mesélt rólad, igazán örülök – mosolyogta. Hangjában éreztem az izgalmat, biztosra vettem, hogy izgult a véleményünk miatt, legalább annyira, mint én, mikor az év utolsó napján ide jöttem.

Félre állva hosszú percekig figyeltem, ahogy a többiek is bemutatkoztak és próbáltak megismerkedni barátjuk szerelmével. Merthogy Harry szerelmes volt, erre megmertem volna esküdni, hiszen láttam rajta. Láttam zöld szemeinek csillogásából, kábult mosolyából és apró gesztusaiból, amikből hamar leszűrtem, hogy nem akaródzik neki nagyon messze kerülni barátnőjétől. Totálisan bele volt zúgva a lányba.