I want to fly • Zayn Malik ff. / Hun

16. Shopping

A kirakatokon hatalmas betűkkel jelezték a még mindig tartó leárazásokat vagy éppen a készlet drasztikus fogyását, amivel csak még inkább arra akarták ösztönözni a vásárlókat, hogy vegyenek meg mindent, amíg lehet. Ez a cél sikerül is, hiszen a hatalmas, ízlésesen díszített épület tömve volt szatyros, siető vagy éppen ráérősen andalgó emberekkel. Hol megállni nem lehetett a forgatag közepette, hol pedig menni nem lehetett a sok vásárló miatt, ami kezdett egyre jobban zavarni. Sosem szerettem a tömeget, a vásárlásról nem is beszélve, s elborzasztott a gondolat, hogy ezt a kettőt egyszerre kell kibírnom egy egész délutánon át. Persze esélyem sem volt ellenkezni, a lányok bizakodva magukkal rángattak, míg a fiúk jót szórakoztak sápadt, elkeseredett arcomon. Eszükbe sem jutott megmenteni, sőt, Harry kikötötte, hogy az ő kártyájával vásároljak és bármit, ami csak megtetszik, ráadásul Zayn ugyanezt tette a saját bankkártyájával. Alig akartam elhinni, hogy talán a fél boltot felvásárolhatnám, s pontosan emiatt maradtam a saját pénzemnél. Nem akartam egyiküket sem kihasználni, így is épp elég nagy bűntudatom volt a kialakult helyzet miatt.

Ha valaki hónapokkal vagy hetekkel ezelőtt oda jött volna elém és azt mondta volna, hogy ilyen helyzetbe kerülök kinevettem volna, közöltem volna vele, hogy ez lehetetlenség, majd ott hagytam volna, hogy elgondolkodhasson a szavain. Most pedig megkövülten figyeltem a körülöttem zajló dolgokat és próbáltam megbirkózni a helyzettel, miszerint szerelmes vagyok a legjobb barátomba, akinek az egyik legjobb barátjával kavarok titokban, s akinek a barátnőjével vásárolgatok úgy mintha ezer éve ismerném. Könyörgöm, ha valaki tisztában lenne a helyzetemmel arcon röhögne, aztán elmondana minden útszélinek, hogy képes vagyok ilyet csinálni két fiúval. Vagyis csak egyikkel; Zaynnel. Nem akartam hamis reményekbe kergetni, hiszen szerintem ő is és én is tisztában voltunk azzal, hogy nem érzek úgy, ahogyan azt egy rendes kapcsolat megkövetelné, de egyszerűen képtelen volt visszakozni. Nem mondhattam meg neki, hogy ez egészet fejtsük el, mert szükségem volt rá, s bíztam benne, hogy egyszer beleszeretek és végleg elfelejtem Harry Stylest, mint szerelmet.

Tudtam, hogy önzőség, amit teszek és nem szabadna csinálnom, de mégis csináltam, mert képtelen voltam mást tenni. Zayn tényleg olyan volt nekem, mint a drog, szükségem volt rá, mégsem jelentette a világot, mint Harry. Változtatni akartam ezen. Annyira nagyon változtatni akartam ezen!

- Hé! – legyezgette meg előttem a karját Danie. – Minden rendben? – kérdezte, miközben érdeklődve megmutatott egy világoskék, ízlésesen dekoltált pólót, amit miután rábólintottam a kezembe nyomott. – Próbáld fel! – lökdösött be az egyik fülképe legalább tíz ruhával, amit mind kötelezően fel kellett vennem, majd megmutatnom nekik szépen sorban. Kezdtem azt hinni, hogy szimplán próbababásat akartak játszani velem mintsem maguknak vásárolni.

- Harry kikötötte, hogy figyeljünk oda rád, mert te úgysem fogsz! - magyarázta Eleanor mosolyogva. Cseppet sem bánták, hogy kiélhetik rajtam öltöztetős hajlamaikat. Majdhogynem minden boltba berángattak és majdhogynem minden göncöt rám aggattak, s majdnem meg is vetettek. Végül csak makacs hisztim bizonyult elégnek ahhoz, hogy csak azt vegyem meg, ami tényleg tetszik és ne azt, ami szerintük jól áll, mégis feszengek benne.

- A-a – vette ki a kezemből Danie a saját kártyám, mikor fizetni akartam. – Harry ránk parancsolt, hogy az övével vásárolj különben...különben nem akarom tudni, hogy mit tesz – mormolta a lány, s úgy tűnt tényleg félt Harry gyerekes bosszújától, amit szerintem még legjobb barátom sem talált ki teljesen.

- De ne már! – nyafogtam. – Majd én lerendezem vele – nyújtottam a kezem a bankkártyájáért, de minden próbálkozásom hasztalan volt. Kénytelen voltam fizetni legjobb barátom pénzéből, mert a sor egyre csak gyűlt mögöttem, s én nem akartam magamra bőszíteni az embereket.