I want to fly • Zayn Malik ff. / Hun

18. Bal lábbal

Harry mellett minden olyan bonyolultnak tűnt. Ha vele voltam összekuszálódtak a bennem lévő, amúgy is megtépázott szálak. Rengeteg kétség és kétely tört rám, amiket nem oszthattam meg vele, elvégre semmiről nem tudott, ami a szeme előtt zajlott. Vagy nem is akart arról tudni, hogy mennyire próbálkozom, hogy kiszeressek belőle, s mindkettőnket szabadon engedjem. Néha olyan érzések is szárnyra keltek bennem, hogy direkt ölel meg vagy puszilgat agyon mondván, hogy a legjobb barátját van joga akár felfalni is. Jót mosolyogtam szavain és tagadni sem tudhattam volna, hogy élveztem minden érintését, miközben a mellkasom majd szét szakadt a fájdalomtól. Azoknak a pillanatoknak az egyike volt ez, mikor egyszerre szárnyaltam a figyelme alatt és zuhantam a pokolba a tudattól, mert minden mozdulatával csak tovább mélyítette bennem a sebeket. Távol akartam tartani magam tőle, mert a közelségében nem tudtam tisztán gondolkodni, de közben az a részem, mely még mindig barátként tekintett a göndör hajú énekesre áhítozott a fiú iránt, vágyott arra, hogy valakivel megbeszélhesse a gondjait, ám az én ajkaim sosem nyíltak beszédre. Nem mesélhettem neki a bennem kavargó dolgokról, nem tudhatott róluk.

- Hányra mentek? - kérdezte legjobb barátom, miközben egy hatalmas lendülettel leült mellém a kanapéra, s figyelmét félig a tévében játszódó mesére irányította. Zöld szemeivel érdeklődve vizsgálta a rajfilm figurákat.

- Azt hiszem kettőre – feleltem. - És nektek mi a programotok? - kérdeztem, hiszen tudtam, hogy a napját Alicel fogja tölteni.Hiányoztak a kettesben töltött programok, mikor kibeszéltük magunkat anélkül, hogy titkolóznom kellett volna előtte, de bármennyire is akartam beszervezni magunknak egy gondtalan délutánt nem tehettem. Úgy gondoltam, hogy jobb ha én és Harry nem töltünk sok időt kettesben. Nem vagyok beteg, hogy direkt szenvedést okozzak magamnak.

- Majd a hölgyemény kitalálja – vont vállat szórakozottan. Látszott mosolygós arcáról, hogy a lányt még a világvégére is követné.

- Te mi a francokat csinálsz? - húztam el a vállam, mikor a fiú szórakozottan beleharapott említett testrészembe. Zöld szemeiben játékos fény csillant, amiből tudtam, hogy nem jöhetek ki jól. Idióta napjait éli, gondoltam, miközben próbáltak kihúzódni előle sikertelenül. Rám vetette magát én pedig tehetetlenül, nevetéstől elfúlóan ütögettem megizmosodott mellkasát. A keserédes érzés elárasztotta a tagjaim, mikor megpihent felettem és onnan nézte tovább a tévét amolyan élő párnának használva engem.

- Örülök, hogy itt vagy, Mila – motyogta nyugodtan, de nem válaszoltam. Mellkasomban tomboló hurrikánnal csavargattam ujjaim körül tincseit, miközben ő a mesét nézte akár egy öt éves kisgyerek.

Olyan meghitt és nyugodt volt az egész, legszívesebben sosem mozdultam volna el mellőle, vagyis inkább alóla, miközben legszívesebben üvöltöttem volna a mellkasomba nyilalló fájdalmaktól, amiért tehetetlen vagyok közelsége ellen.

- Khmm... - köszörülte meg a torkát valakit a kanapé mögül, mire akaratlanul is összerezzentem, s míg én majdhogynem lelöktem magamról Harryt addig a göndörke teljesen nyugodtan felült és mosolyogva meredt egyik legjobb barátjára.

- Jó reggelt – köszöntem a fiúnak zavartan figyelve megkeményedett, komor vonásait.

- Csak nem bal lábbal keltél? - érdeklődött Harry, hiszen halvány fogalma sem volt arról, hogy a mi is okozhatta Zaynnél a komor hangulatot. Csak az én szívem mardosta a bűntudat, miközben őt néztem és képtelen voltam megszólalni, ahogy barna szemeit az enyémbe fúrta.

Féltem, hogy Zayn egyszer választás elé állít, hogy elfogy a türelme és megmondja, hogy ő többet ebből az egészből nem kér, ha továbbra is ilyen jó viszont ápolok azzal a sráccal, akibe szerelmes vagyok. Nem tudtam volna választani, s ha mégis megtettem volna Harryt választottam volna, noha Zayn hiánya és hatalmas lyukat égetett volna a bordáim közé. Mindkettejük fontos volt számomra. Menthetetlenül közéjük préselődtem, s csak remélni mertem, hogy majd egyszer valamelyikük megtart, ha majd a másik ellép.