I want to fly • Zayn Malik ff. / Hun

14. Drogom

Olyan volt ő számomra, mint a drog. Mint valamilyen kábítószer, aminek a segítségével elmenekülhettem a világ elől, aminek hatására a fejemből kiszállt minden aggasztó és napok óta nyomasztó gondolat cserébe azért, hogy minden idegszálammal őt tüntessem ki, hogy figyeljek minden mozdulatára és érintésére azért, hogy menekülni tudjak. Ez volt az ára annak, hogy ne fájjon a tudat, hogy az ajtó mögött szerelmem élvezte egy másik szerelem boldogságát. Hát én vállaltam ezt az árat, ez volt a legkevesebb, amit megtettem volna azért, hogy végre ne rájuk figyeljek még akkor is, ha tudtam, hogy ebből a későbbiekben gondok lehetnek.

- Mi jár a fejedben? – kérdezte alig hallhatóan még mindig iszonyatosan közel hajolva az arcomhoz. Meleg lehelete a bőrömet perzselte, amitől gerincemen újra és újra végig futott a borzongás. Még tagadni sem tudtam volna, hogy milyen hatással van rám, pedig egészen eddig az éjszakáig fel sem tűnt, hogy milyen gyönyörű szemei vannak vagy milyen hosszúak a szempillái esetleg milyen rossz fiús benyomást keltett az a titokzatos, féloldalas mosolya, amivel olyan gyakran megajándékozott. Ezek az apróságok most sokkal jobban kiéleződtek, s én alig tudtam tőlük levegőt venni.

- Csak...próbálok gondolkozni – makogtam. Alig találtam a szavakat a hangomról nem is beszélve, amit egészen jó néven vehetett mert elmosolyodott és még közelebb hajolt. Ajka szinte az enyémet súrolta, de nem jött közelebb, mintha csak az lett volna a célja, hogy teljesen az őrületbe kergessen.

- Néha fölösleges a gondolkodás – motyogta alig hallhatóan. Számon éreztem ajkainak mozgását és hatalmas erőmbe telt, hogy ne hajoljak hozzá közelebb és támadjam őt le. El sem hittem, hogy képes voltam megőrizni az önuralmam, miközben ő továbbra is a határaimat feszegette. Egyik keze, mely hosszú percekig a nyakamon pihent ráérős, érzéki mozdulatokkal simított le a csípőmhöz, ahol aztán megállapodott és szorosabban belém markolt. Összeszorított szájjal nyögtem egyet mozdulatára, mire ajkain újabb elégedett vigyor jelent meg, miközben teljesen elsötétedett pillantásával szinte lyukat égetett belém. Egy pillanatra sem vette le az arcomról a tekintetét, hiszen könnyedén olvashatott rólam. Biztos voltam benne, hogy minden belső harcom megfeszült vonásaimra volt írva.

- Úgy gondolod? – kérdeztem rekedten, noha választ nem vártam szavaimra.

A várakozó csend körénk fészkelte magát, miközben szabad kezem esetlenül lógott le a testem mellett nem tudva, hogy mit is csináljon. Én sem tudtam. Teljesen tisztában voltam vele, hogy Zayn azt várta, hogy én lépjek, hogy én döntsem el, hogy mi legyen ebből az egész képtelen helyzetből.Kezem elindult a kilincs felé, mire Zayn megfeszült, de nem mozdult, továbbra is az arcomat fürkészte, s én képtelen voltam szabad akaratomból elérni a fogantyúig. Egyszerűen nem ment, így más utat választottam. Bizonytalan, remegő mozdulatokkal simított végig nyakán, egészen a tarkójáig, ahol aztán megmarkolva sötét haját közelebb húztam és megszüntettem az a kevés távolságot, ami eddig közénk állt.

A hirtelen jött mozdulataimtól pár pillanatig teljesen lesokkolódott, majd mikor eljutottak agyáig a történtek hatalmas hévvel kezdte el ízlelgetni ajkaim, miközben még inkább nekem feszült és én még inkább rá nyomódtam az ajtóra. Nem tudtam eldönteni, hogy azért nem tudtam levegőt venni, mert nem volt hely hova emelkednie a mellkasomnak vagy mert egyszerűen nem tudtam Zayn közelségétől. Azokban a pillanatokban ez sem számított. Az ég világon semmi sem számított csak ajkainak édes becézése, szívének heves üteme az enyém felett és ujjainak lágy mégis határozott simítása a nyakamon, vállamon és az oldalamon.Azokban a végtelennek tűnő, mégis olyan hamar elmúló pillanatokban egyszerűen nem tudott érdekelni, hogy a házban a barátaink buliztak, hogy talán bárki megláthatott minket a sötétség és a köd ellenére is vagy az, hogy ennek a csóknak milyen következményei lehetnek a kapcsolatunkra. A csók, mint ahogyan minden, aminek Zaynhez köze volt olyan könnyűnek és magától értetődőnek tűnt. Mellette nem bonyolítottam túl a dolgokat, nem érdekelt, hogy mi lesz, csak arra tudtam gondolni, hogy mi van és mit akarok.