Életmentő (BTS SUGA FF)

A baleset

De jó lesz végre hazaérni - gondoltam. Nagyon lefárasztott ez a nap. Kábé úgy éreztem magam, mint egy mosott rongy. Koszos, élettelen, mozdulatlan.

Az autópályán már egy jó ideje egyedül haladtam. A napnak ebben a szakaszában nem is csoda, hogy nem volt forgalom.

Fáradtan ásítottam, majd a poharas kávémért nyúltam és nagyot húztam belőle. Már kezdett kihűlni, de azért kissé felébresztett. Már csak egy fél óra és megint Szöulban leszek. Visszaraktam a kávém, de ahhoz, hogy bele tudjam rakni a tartójába le kellett vennem a szemem az útról.

Sikeresen beletettem, majd visszapillantottam az útra, de ekkor valaki a kocsim elé ugrott vadul integetve. Ijedten rántottam félre a kormányt nehogy elüssem. A kocsim kerekei csikorogtak, de végül biztonságosan megálltam.

Dühös pillantást vetettem az éppen kocsim felé tartó alakra gondolván biztos egy őrült stoppos, de mikor megláttam elállt a lélegzetem is. Kipattantam az autóból, és a véres, bicegő fiatal koreai férfihoz szaladtam. Koreában vagyok orvos, de nem vagyok koreai, de nem is ez a lényeg.

-Kérem - szólt - Segítsen... A barátaim... - szegény beszélni is alig tudott a sokktól. Az útmenti erdő felé mutogatott, mire kikaptam a csomagtartómbó orvosi táskámat és a fiú után rohantam.

Már láttam is mi történhetett. Kezdett sötétedni így senki sem vette volna észre az oldalára borult furgont. A srácot félreállítva az útból bekukkantottam a kocsiba. Egy orvos nem azt figyeli, hogy kik ülnek a kocsiban, hanem mennyire sérültek. Hat fiút láttam, de csak kettő volt eszméleténél, azok is be voltak szorulva és nagy fájdalmaik voltak.

Előkaptam a telefonom és segítséget hívtam. Mikor már úton volt a segítség nekiláttam a kiszabadításuknak. Úgy tűnt, hogy az, aki a kocsim elé ugrott elég jó állapotban van ahhoz, hogy a segítségemre legyen. Nem vagyok ugyan tűzoltó de tudtam, hogy legalább húsz perc mire megérkezik vagy a mentő vagy a tűzoltó, de ki tudja mióta vannak itt, és húsz perc alatt akár el is vérezhetnek, úgyhogy cselekednem kellett.

-Namjoon - mondta egyikük elakadó hangon - Hallasz?

De ő nem válaszolt. A mellettem álló fiú ülhetett az anyós ülésen, mert az volt alul és az ablak ki volt törve, gondolom ott mászott ki. Én pedig most be. A kormány mögött egy barna hajú lógott. Csak az öv tartotta. Arca véres és koszos volt. Nem volt eszméleténél. Talán jobb is... A sebei nagyon csúnyák voltak.

A hátsó üléseken összetorlódva a többiek.

-Ha.. haló - nyögte egyikük.

-Itt vagyok - mondtam - Nyugodjatok meg a segítség már úton van.

-Se... segít... - próbálta kimondani, de csak nyögdécselt szegény.

-Most ne beszélj - mondtam a fekete hajúnak. Most néztem rá először emberi és nem orvosi szemmel, és akkor... Jimin? Hogy... A kocsiban rekedtekre pillantottam, majd a mögöttem állóra. A BTS? Úristen...

Megráztam a fejem és a kint álló V-re néztem.

-A csomagtartóban van két elemlápa - mondtam, mire ő csak bólintott és elszaladt.

A táskámból elővettem egy nyakrögzítőt és óvatosan Jin lógó nyakára helyeztem. Aztán szemügyre vettem a két eszméleténél lévő fiút is.

Suga és Jimin fájdalmas arccal próbáltak megmozdulni.

-Yoongi, Jimin ne mozogjatok - parancsoltam rájuk, mire nehezen rám emelték tekintetüket.

V visszaért és az egyiket átnyújtotta nekem.

-Hol sérültetek meg? - kérdeztem őket.

-Beszorult a lábam - nyögte Suga - És nem tudom mozgatni a jobb karomat.

Valószínűleg eltörött - gondoltam. Az ablak mellett "ült" és rázuhant Namjoon és Jimin. Előttük ült J-Hope és Jungkook. El tudtam képzelni hogy került V előre... Néha olyan, mint egy kisgyerek...

-Jimin? - fordultam felé elhagyva a tiszteletbeli megszólítást, amit ilyen esetben szerencsére nem kell betartani.

-Én nem szorultam be csak a fejem fáj meg a bokám, de tudom mozgatni. Ki akarok mászni.

-Nem jó ötlet - ráztam a fejem, majd mivel Hoseok és a maknae voltak hozzám legközelebb megvizsgáltam őket. Az idősebbnek tuti eltörött néhány bordája és a kulcscsontja is. Jungkook szerencsésebb volt. Ő be is volt kötve, ráadásul nem ő volt az ablak felőli oldalon. És ahogy ki tudtam venni, a mellette ülő rapper karolhatta át, hogy ne essen baja. Ezen, a helyzet ellenére is, elmosolyodtam. A maknae-nak csak a karja zúzódott meg, de a fejét erősen beverte, ezért volt eszméletlen.

V-t is megvizsgáltam, de legfeljebb 1-2 bordája repedhetett csak meg. Visszamásztam és kirugdostam a maradék ablakot is, majd megnéztem mennyi az idő. Már tizennégy perce hívtam őket. Reméltem, hogy hamar odeérnek, mert Jin állapota nagyon nem tetszett és bár kockázatos volt, megkértem V-t, hogy segítsen őt kiszedni. Egy alaposabb vizsgálat után megtaláltam honnan jön neki ennyi vér.

Egy elég nagy szilánk fúródott a felkarjába.

Nem volt időm hezitálásra. Már így is sok vért vesztett. V kezébe nyomtam a másik lámpát, így ő kettővel világított rá a csapat legidősebb tagjára.

-Mi van Jinnel? - kérdezte Suga rekedten.

Nem akartam megijeszteni azzal, hogy egy bazinagy szilánk áll ki barátja felkarjából, így nem mondtam el a teljes igazságot.

-Ki kell szednem innen, hogy el tudjam állítani a vérzést.

Ahhoz viszont az öv útban volt, de ha kicsatolom akkor leesik. Szerencsére voltam tűzoltók által szervezett kiképzésen, így tudtam mit kell tenni. Azonban ez nem volt egyszerű. Egyszerre kellett óvatosnak, de határozottnak is lennem. Gyorsnak és fájdalom mentesnek.

-V segítened kell - jelentettem ki és a pulcsimat lekapva letéptem belőle egy hosszabb darabot, majd szorítókötésként Jin karjára kötöttem, majd ugyanezt megismételtem, ezúttal a seb másik oldalára kötve, hogy ne vérezzen tovább. Valószínűleg eret ért az üvegdarab - húztam el a számat.

V nem válaszolt, úgyhogy felnéztem rá.

Ő csak lesokkolt, ijedt tekintettel bámult engem.

-Kim Taehyung! Hallasz engem? - kérdeztem határozott hangon.

Arca erre megrezdült, majd nagyot nyelt.

-É...Én e-erre... k-k-képtelen v-vagyok... - mondta remegő hangon.

-Kell a segítséged - mondtam - Egyedül nem tudom innen kiszedni.

-N-n-nemm... - lépett hátra egyet - É-én...

Nagyot sóhajtottam. Minél több ideig lóg ott Jin, annál kevesebb esélye van arra, hogy túléli...

Sziasztok!!

Ez az első ficim, szóval remélem tetszik, ha igen akkor kérlek komiba jelezzétek vagy szavazzatok! Hamarosan hozom a következő részt! ^^