Életmentő (BTS SUGA FF)

Padlón

So-Young POV:

Suga szobája felé vettem az irányt.

Mély levegőt vettem, majd beléptem.

Yoongi az ágyán ült és maga elé meredve bambult. Lepakoltam a felszerelésem a kis asztalkára, majd úgy döntöttem nem kérdezek rá mi baja. Csak a szokásos orvosos álarcommal tettem a dolgom.

Megfogtam gipszes lábát, majd ránéztem.

-Most leveszem a gipszet, rendben?

Csak bólintott egyet, de közben nem nézett rám.

A gipszvágó ollóval felvágtam a kemény anyagot, majd szétfeszítettem. Nem volt könnyű, de sok gyakorlással rá lehet jönni a fortélyára. Óvatosan szedtem le róla, majd visszahelyeztem a párnára. A gipszet az asztalra téve vizsgáltam meg még kissé dagadt lábát, amin egy kötés takarta sebét, amit magának okozott, mikor kirántotta lábát. Levettem azt is, majd a sebet kezdtem vizsgálni. Szépen gyógyult. Nem törött el ugyan a bokája, csak ficama volt, ami már kezdett gyógyulni, de még sokáig nem táncolhat vele. 

Kimentem és begurítottam a hordozható röntgen gépet. Igen ilyet is be kellett szereznünk, mert ebben a házban nyilván nem volt röntgengép, és egy hordozható elég egyszerű megoldás volt.

Betegem csodálkozva kapta fel fejét.

-Mi ez? - kérdezte szörnyülködő képpel.

-Nyugi ez nem fog meg enni - mondtam, majd az ágy mellé toltam - Csak egy röntgen gép. 

Kivettem és beraktam a lába alá a védőlapot, amin nem megy át a sugár, mert hát csak a lábát akarom megröntgenezni, nem az ágyat.

Aztán felvettem az ólomköpenyt, hogy ne érjen engem is sugárzás. Beállítottam a lába fölé a gépet, majd bekapcsoltam. Egyszer már használtam ilyet, így tudtam melyik gombokat kell megnyomni.

Mikor kész voltam elővettem a másik ólomköpenyt és Yoongi felé léptem.

-Ezt vegyük fel jó? - kértem, mire odahajoltam, hogy rá tudjam adni. 

Arca olyan közel került hozzá, hogy éreztem leheletét arcomon, ami nem kis bizsergést okozott. Gyorsan felhúztam rá, majd megkötöttem.

-Így - mondtam, majd rá se nézve a géphez léptem, kihúztam a kézi vezérlőt, aminek a végén egy gomb volt és távolabb álltam.

-Mehet? - kérdeztem.

Ő csak bólintott, én pedig egy határozott mozdulattal megnyomtam a gombot.

A kép elkészült, én pedig elkezdtem elpakolni. Mikor a köpenyt kezdtem el levenni róla egy pillanatra rá néztem. Tekintetünk összeakadt, de csak egy pillanatra, mert elkapta a fejét és a takaróját kezdte el szemlélni.

Nem szóltam semmit, csak levettem róla a köpenyt.

Suga POV:

Olyan távolságtartó. Vajon rájött, hogy tudom? Vagyis.. Mit is tudok? Elkaptam egy magánbeszélgetésnek egy foszlányát, amiből olyat következtetek, amiben egyáltalán nem vagyok biztos? De mi van, ha mégis igaz?

Nem mertem ránézni, de az, hogy folyamatosan megérintett valahol, állandóan megborzongatott. De olyan kellemesen, hogy elbírtam volna viselni egy egész napon át...

Na és mikor a köpenyt rám rakta... Ááá Yoongi nem leszünk így jóban! Ne lágyulj el minden egyes érintésétől... Akarom mondani minden egyes puha, érzéki és kellemes érintésétől...