Életmentő (BTS SUGA FF)

007-es ügynök

So-Young POV:

-Úgy érzem magam, mint valami titkos ügynök - mondtam.

-Nyugi már csak kettő van.

-A két legnehezebb tudom.

-Ne aggódj gyorsak leszünk és kíméletesek.

-Most már inkább bérgyilkosnak érzem magam.

-Tiszta a terep.

-Biztos?

-Szerinted mondanám, ha nem úgy lenne?

-Nálad dilisebbel még nem volt dolgom.

-Tudom. Na. Menjünk. Hozzátok a szállítmányt- intett a bentieknek, akik egy hordágyat toltak ki, ami le volt takarva, mint amikor hullát szállítanak el.

Gyorsan kitolták, be a mentőbe, ajtó becsuk.

-Huh - mondtam - Már csak egy van.

A mentő elindult, majd rögtön egy másik állt be a helyére.

-Jöhet - intett megint - Állj! - gondolta meg magát - Társaságot kaptunk.

Abba az irányba néztem amerre ő. Napszemüvegemet letolva leültem egy padra és elővettem egy könyvet. Feltűnőbb már nem is lehettem volna. Egy ember, aki sötétben napszemcsivel a fején olvas. Gratulálok magamnak.

A két ember elsétált mellettem, majd a többiek mellett is. Olyan csendben voltunk, hogy ez nekik is feltűnt, de nem foglalkoztak velünk, csak néha hátra nézegettek és mivel mi még mindig nem mozdultunk egyre inkább hívtuk fel magunkra a figyelmet.

-Tűnjetek már el - morogtam, majd a két alak el is tűnt az épület mögött, és mikor szétnéztem és nem láttam senkit felpattantam.

-Idiótának érzem magam - mondtam lekapva a napszemüvegem, majd mivel a benti hullazsák már mocorgott a kényelmetlen és levegőtlen helyzettől intettem, hogy hozzák ki. Az se érdekelt ha lencsevégre kapnak, mert ha nem sietünk, valódi hulla lesz abban a zsákban.

Miközben őt bepakolták körbenéztünk, majd mikor már bepakolták bepattantam mellé. A többiek előre ültek és már indultunk is.

Egyedül voltam hátul, és rögtön ki is szabadítottam szegény foglyot a zsákból.

-Na végre, azt hittem megfulladok - lihegte.

-Sajnálom - mondtam - De akadt egy kis gond és nem hozhattunk ki.

-Nem vettek észre?

-Téged nem, és a többieket sem, mi viszont eléggé felhívtuk magunkra a figyelmet, de nem ismertek fel - vettem le a parókámat - Erre komolyan szükség volt?

-Sajnálom - mondta - De az idol élettel ez jár.

-Akkor soha az életbe nem akarok idol lenni - mondtam és undorodva elhajítottam volt hajamat.

Yoongi egy ideig csendben feküdt, majd rám nézett.

-Hol voltál az elmúlt héten?

-Intéztem az ügyeket - feleltem.

-Miféléket? - ráncolta a homlokát.

-Például meg kellett néznem a házat ahol lesztek, mert minden felszerelésnek meg kell lennie ahhoz, hogy felépüljetek. Akkor a családomnak is szólnom kellett, hogy nem haltam meg csak el kell  mennem pár hónapra, de fogok hazalátogatni, akkor a lakásomat rá kellett bíznom valakire és még egy halom minden - legyintettem.

-Értem - mondta.

Egy ideig csendben ültünk.

-Hány órás az út? - kérdezte.