✨HISTORY✨ /Harry Styles fanfiction/

27 || I realized you were missing

A dal véget ért, a fények elhalványultak, de a tekintetünk nem szakadt el egymástól. Le kellett volna sétálnom a színpadról, de nem tudtam megmozdulni. Lábaim ólomként ragaszkodtak a talajhoz. Egy bizonytalan lépést tett felém, én pedig leugrottam a dobogóról és a karjaiba vetettem magam. Először egy kicsit megilletődve karolt át, majd szorosan magához húzott. Percekig álltunk és öleltük egymást. Félénken felnéztem rá.

- Hiányoztál- búgta mély, rekedtes hangján, amitől automatikusan kirázott a hideg.

- Te is- mondtam és még közelebb hajoltam hozzá. Már ajkaink majdnem súrolták egymást, amikor egy köhögés szakított félbe. A bátyám volt az. Rosszallóan, de mégis mosolyogva nézett ránk.

- Nagyon cukik voltatok, de már kezdett unalmassá válni- nevetett én pedig Harry vállára hajtottam a fejem, aki még morgott egy pár sort. Közben megérkezett Dan is, aki beinvitált az irodába.

- Nagyon jó voltál, Ann- biccentett elismerően- Imádtak téged.

Nagyon jól esett, hogy megdicsért. Utána még megbeszéltünk néhány fontos dolgot és végül aláírtam a szerződést, természetesen csak miután két mentorom, Harry és Joey átvizsgálták. Egy bólintással jelezték, hogy áldásukat adják rá, majd lefirkantottam a nevem. Vigyorogva szorongattam meg őket.

- Most már mehetünk?- kérdezte Joey.

- Persze- kuncogtunk Harry-vel Joey türelmetlenségén.

- És most? Megünnepeljük valahol?

- Nincs kedvem ünnepelni- húztam a szám.

- Én pedig már amúgy is terveztem valamit az estére- közölte Harry és megszorította a kezem. Joey szúrós szemmel nézte az összekulcsolt ujjainkat.

- De előtte haza kell mennünk- jelentette be, ellentmondást nem tűrő hangon.

Először hozzánk mentünk be, és szerencsére (vagy éppen balszerencsére) ott ültek anyuék is, meg Anne-ék is, úgy, mint egy nagy boldog család.

Kár, hogy nem vagyunk boldogok, meg egy család sem.

A kanapén terpeszkedtek és valami filmet néztek, azonban az érkezésünkre felkapták a fejüket.

- Harold?- kiáltott fel idegesen, de mégis megnyugodva Anne- Ó kisfiam.

Odajöttek az öregek hozzánk és végigmértek minket. Szinte mindenki szeme megakadt a kezemen és Harry kezén.

- Hajrá srácok- csapta vállon Joey Harry-t nevetve, majd odaoldalazott anyuékhoz.

- Megmagyarázná valaki, hogy mi folyik itt?- idegeskedett anyu.

- Örömmel- húztam ki magam- Valamit el kell mondanom nektek. Felmondok a Mandeville-nél.

- De miért?- szólt közbe azonnal anyu felháborodottan.

- Végigmondhatom? -nevettem erőltetetten- Nos, új munkahelyem van a Dan' Pub-ba. Ma volt az első munkanapom. Ott voltunk.

- Mégis mit csinálsz ott?- kérdezte szemrehányóan apu- Várj, Dan-nél?- elkerekedett szemekkel nézett- Csak nem?

- De még mennyire. Énekelek- büszkén kihúztam magam. Harry bíztatóan megszorította a kezem.

- Nahát- mosolyodott el anyu- Igazán?

- Igazán- biccentettem.

- Gratulálok- odajött és megölelt.

- Hogy mi?- értetlenkedtem- Nem is haragszol?

- Kincsem. Ez a te döntésed. És én támogatlak. Ha énekelni akarsz, hát énekelj. Nem állok az utadba. Azt hittem valami durva dolgot műveltetek- nézett szúrósan Harry-re- Na és veletek mi van?- kérdezte, aztán újra megenyhült az arca. Ajkaimat harapdálva néztem Harry-re, akinek a szemében vívódás tükröződött. Ezt nem tudtam hova tenni, ezért még jobban el kezdett remegni a kezem.

- Az igazság az, hogy szeretném Ann-t elvinni egy kicsit. Egy éjszakára. Hozzám- tette hozzá, mire egy kicsit megakadtam. Mármint hozzá. A szüleink remélem azért majd elengednek minket. Végül is már 22 évesek vagyunk.

Legnagyobb meglepetésemre anyuék is és Anne-ék is mosolyogva bólintottak. Egyedül Joey méregetett minket dühösen. Ez nem csak nekem tűnhetett fel, mert Harry megszólalt a kínos csendben.

- Ann, akkor menj fel. Készíts össze néhány cuccot- mosolygott. Az ősök visszatelepedtek a nappaliba- Én meg megyek Joey-val beszélgetni- suttogta a fülemben- A konyhában leszünk.