✨HISTORY✨ /Harry Styles fanfiction/

39 ||Wanna pull an all nighter

- Köszönöm, hogy itt voltatok, de ne menjetek sehova, ugyanis már érkezik a következő fellépő. Köszönöm- integettem, miután befejeztem az utolsó dalt.

Elképesztő, hogy milyen hamar le is járt az az egy óra. És az milyen hihetetlen, hogy mennyien álltak a közönség sorai között és velem együtt énekeltek. A mosolyt az arcomról sehogyan sem lehetett volna levakarni.

A színpadról leérve sóhajtottam egy nagyot és vigyorogva megindultam az idő közben színpad mellé ért kis csapatomhoz. Ott volt anyu, Anne és Rob, na meg a négy feketébe öltözött srác, akiket természetesen elég hamar felismertem.

- Sziasztok- köszöntem boldogan.

- Nagyon jó voltál.

- Azta.

- Nagyon adtad hugi.

- Király voltál.

- Igaza volt Hazza-nak.

Alig bírtam felfogni, hogy mennyire tetszett nekik az előadásom. Pirulva köszöntem meg a dicséreteket majd tettem egy bizonytalan lépést Harry felé, aki szorosan átölelt és adott a számra egy puszit, de csak szelíden a szülők előtt. Aztán a mellette álló srácokra néztem, először Joey lökött meg gyengéden, majd csillogó szemekkel pillantottam az időközben előtűnt szőkeségre és a mellette kuncogó fiúra. Bocsánat, férfira, merthogy időközben megváltoztak.

- Három, kettő, egy- számolt vissza nevetve Joey. És valóban, amint letelt a három másodperc úgy ugrottam Niall nyakába.

- Én annyira örülök annak, hogy látlak titeket. El sem hiszitek milyen régóta várok erre a pillanatra, van egy 1D-s pólóm, muszáj aláírnotok és még mindig nem hiszem el. Úristen. Köszönöm- motyogtam Niall majd Louis vállába.

- Komolyan van egy One Direction-os pólód?- kérdezte hitetlenkedve Harry.

- Van és Joey-nak is van- köptem be nevetve, mire zavartan magyarázkodni kezdett.

A jókedvünknek egy nem odaillő személy vetett véget.

- Sziasztok- köszönt halkan, mire mindenki odanézett- Csak annyit akartam mondani, hogy jó voltál és sajnálom.

Diana.

- Nem gondolod, hogy ezzel elkéstél, ribanc?- támadta le egyből Joey.

- George- szólt rá élesen anyu. Diana csak bociszemekkel bámult a fiúkra.

- Oké, ennyi?- kérdeztem nevetve.

- Hát, igazából hoztam neked valamit- mondta és átnyújtott egy tábla csokit, mire Niall szeme felcsillant, de Louis gyomorszájon vágta.

- Tudod, nincs szükségem erre, sem rád. Kösz, hogy ennyire próbálkoztál, tényleg a nagylelkűséged igazán jól esik- a szavakat maróan és cinikusan vetettem oda, mire Harry megszorította a kezem- De nem kell tőled semmi. Szóval most, ha megbocsátasz azokkal az emberekkel szeretnék lenni, akiket szeretek- mondtam, mire szomorúan megfordult és elsétált, mind a helyszínről, mind az életemből. És nekem erre volt szükségem.

- És én nem tartozom közéjük?- nevetett Michael, aki valószínűleg végighallgatta a beszélgetésünket Diana-val.

- Dehogynem Michael- mosolyodtam el és őt is megszorongattam. Amikor együtt dolgoztunk sokkal jobb lett a kapcsolatunk.

- Jó voltál, csajszi- suttogta a hajamba.

- Köszönöm- motyogtam- mindent.

Egy krákogás vetett véget a pillanatunknak, ami Harry felől érkezett.

- Vigyázz Ann, mert az urad máris féltékeny- nevetett Louis, mire mindenki rákezdett, Harry azonban durcásan állt karba tett kézzel. Odasompolyogtam hozzá és átkaroltam, majd a fülébe súgtam olyan halkan, hogy csak ő hallhassa:

- Csak téged szeretlek.