✨HISTORY✨ /Harry Styles fanfiction/

6. Another moment passin' by

- Minden okés? Jól vagy?- rántott vissza a jelenbe Ed kellemes hangja. Azt tudtam róla, hogy ő egy híres énekes, dalszerző és producer, de mégis, hogy most ott állt előttem, annyira nem tudott lefoglalni. Időközben Sharon eltűnt mellőlem, mert a vendégeket ki kellett szolgálni. Gyorsan megráztama fejem, hogy elűzzem a szomorú gondolatokat.

- Persze- válaszoltam mosolyt erőltetve magamra- folytasd csak. Az ott Harry volt?- csúszott ki a számon a kérdés, mire Ed felvonta a szemöldökét.

- Igen, a haverom, vele jöttem. Szereted?

A sors iróniájaként csapott arcon ez a kérdés. Ha tudná, hogy mit érzek iránta és, hogy mégis milyen történetünk van…  Így válasz gyanánt csak erőtlenül bólintottam és Ed már folytatta is a beszédét.

- Szóval én producerkedem és nagyon meg kell mondjam, tehetségesnek tűnsz. Az alapján pedig, amit mondtál magadról te nem is egy kezdő előadó vagy. Szeretnélek meghallgatni egy esetleges közös munkához. Itt van a névjegykártyám, ha érdekel és átgondoltad akkor kérlek hívj majd felbeszélni és mi ebben a csapda?- kérdeztem halványan felnevetve, mire Ed is rákezdett. Láttam már vele interjúkat és pontosan így képzeltem el élőben is.

- Nincs csapda. Tehetséges előadóművészeket keresek és te annak tűnsz, aki igazi szenvedéllyel tudod átadni az érzéseid. Legalábbis nekem ez jött le amikor hallgattalak. De ha több érdekel, akkor majd megbeszélünk egy találkozót és minden kérdésedre válaszolok.

Meglepetten emésztgettem magamban a hallottakat, egyáltalán nem tudtam mit válaszolni. Túl hirtelen jött ez a megkeresés. Jó, az is hirtelen volt, hogy felálltam egyáltalán a színpadra.

- És várj- jutott hirtelen eszembe- az elejétől kezdve hallottatok?

- Igen- bólintott büszkén, mire ha lehet szerintem még jobban elsápadtam- Nekem mennem kell, Harry nem bír magával. Figyelj, gondold át- csalódottan bólintottam- Mást nem csak azért, mert szeretsz énekelni és ha együtt fogunk dolgozni, találkozhatsz Harry-vel, amint látom eléggé érdekel- könnyedén felnevetett, beletúrt a hajába, intett és kisétált az ajtón.

Hát igen ez vicces volt, Ed. A kezemben lévő kártyát olvasgattam. Csak a neve állt rajta és egy telefonszám. Az, hogy mi fog kisülni ebből, arra mérget nem vettem volna. Fogalmam sem volt, hogy mit akarok. Az pedig, hogy Harold is végighallgatta az előadásom jobban kiakasztott, mint az, hogy tulajdonképpen Ed Sheeran az egyik legmenőbb énekes-producer felajánlott nekem egy lehetőséget.

A fáradtság hatalmas hullámban kerített maga alá, olyannyira, hogy csak mentem hátra megállíthatatlanul és rontottam be az öltözőnkbe, hogy azt hittem kiszakad az ajtón. Szerencsémre senki nem tartózkodott a helységben, ezért az egyik kanapéra levetettem magam és sírni kezdtem.

Túl sok volt ez nekem egy napra, erre egyáltalán nem voltam felkészülve. És amennyire örültem a zenélésnek, annyira keserített el Harold megjelenése. Mégis mennyi volt az esély arra, hogy ő is a sorok között fog ülni, ráadásul Ed Sheeran-nel?

Ha ezt tudtam volna, biztos nem álltam volna ki addig, ameddig le nem léptek volna. Elvégre miatta nem énekeltem eddig és most azt hittem, hogy önmagam lehetek régi ismerősök nélkül. Erre megjelent ő. El sem tudtam volna képzelni péntek reggel, hogy ilyen dolgokon leszek túl estére.

Egyre csak sírtam és sírtam, amikor kinyílt az ajtó és belépett rajta Sharon. Barna loknijai lebegtek az arca körül, ahogy mellém futott és leguggolt.

- Sajnálom- suttogta a hajamba- Úgy sajnálom. Nem akartam mondani, mert tudtam, hogy akkor nem mentél volna fel, de így soha nem jöhettél volna rá, hogy neked tényleg hiányzik a zenélés.

- Te tudtál róla?- kiáltottam fájdalmasan.

- Tőlem kértek kávét- sütötte le a szemét bűnbánóan.

- Mi jöhet még?- dörzsöltem meg az orrnyergem kínomban.

Egyrészt meg tudtam érteni, hogy Sharon miért nem mondta el. Másrészt viszont kicsit rosszul is esett ugyanazért. Hiszen mégiscsak az exemről volt szó, akivel nem volt éppen barátinak sem monható a viszonyunk.

- De mesélj- noszogatott- mit mondott Ed Sheeran?

- Felajánlott egy lehetőséget, hogy dolgozzunk együtt. Tetszett neki az előadásom- vallottam be és így kimondva sokkal jobban hangzott. Jó érzés volt kiadni magamból a történteket.

Lassan lejárni készült a munkaidőnk, ezért elköszöntünk a többiektől és hazaindultunk. Alig vártam már, hogy otthon egy kicsit kieresszük a gőzt. Sharon bármennyire is hiperaktív, nem nagyon szeret tömegbe bulizni, ezért nálunk a buli egyenlő azzal, hogy kicsit iszogatunk és zenét hallgatunk vagy filmezünk. Semmi extra, de mégis imádom az ilyen csajos estéket.

Jó, tulajdonképpen minden nap csajos estét tartunk, de az alkohol kicsit mégis rádob a hangulatra. Félreértés ne essék, nem hót részegre isszuk magunkat, csak a látszat kedvéért. Az a kis mennyiségű bor meg sem árt a szervezetünknek.

Már talán éjfél is elmúlhatott amikor még a munkaruhánkban feküdtünk a földön a nappaliban és mindketten félálomban voltunk. Kicsit elhúzódott a dolog, olyannyira, hogy még csak át sem öltöztünk. Meg kellett ünnepelni az aznapi történéseket. Hallottam, hogy Sharon egyenletesen szuszog, de megkíséreltem egy kérdést feltenni.

- Shan- suttogtam, mire egy morgást kaptam válaszul- Milyen volt?

- Mi?- nyögte és átfordult a másik oldalára.

- Harry.

- Most ne törd ezen a fejed- ült fel hirtelen, amint kimondtam a nevét, hónapok óta viszonylag nyugodtan. Láthatta, hogy ezzel nem győzött meg, ezért elmosolyodott és hozzátette- Jobban nézett ki, mint a képeken. Bár hatalmas karikái voltak a szeme alatt. Neked komolyan így is bejött?- kuncogott és valószínüleg csak az alkohol hatására tudtunk róla ilyen szabadon beszélni.