✨HISTORY✨ /Harry Styles fanfiction/

10. I'm sorry , if I say, I need you

Harry éppen a gitárt hangolta, de már a színpadon ült, amikor összetalálkozott a tekintetünk, ő pedig bocsánatkérően pislogott. Kissé meglepődtem a srácokon, hogy mennyi mindent megtesznek Harry-ért, a széket az egyik vitte fel a színpadra; a másik flakonos vizet kért a művészúrnak; a harmadik csak simán be volt zsongva; a negyedik fel-alá járkált és az ötödik viszonylag nyugodtan üldögélt a pult előtti bárszéken.

- Tényleg ekkora fanok?- biccentettem a haverjaira, mire felnevetett.

- Mint a tinilányok- fogta a fejét- Bár megértem- pillantott Harry-re, ami kicsit furcsán jött le nekem, ezért kérdőn néztem rá, majd mikor újra felém fordult bólintott egyet. Ebből megértettem, hogy mi a szitu a srácnál.

- De most őszintén- folytatta sóvárogva és beletúrt mézszőke hajába- csak rá kell nézni.

- Igen- sóhajtottam egy nagyot- Tökéletes.

Egymásra néztünk a sráccal (időközben megtudtam, hogy Brandonnak hívják) és már tudtuk, hogy van egy közös titkunk.

Harry időközben elkezdett énekelni a színpadon. A 1975-től választott egy dalt, annyira nem ismertem, de a mély és karcos hangjához tökéletesen passzolt. Nem mondott semmit sem, nem köszönt, nem beszélt, be sem mutatkozott- csak belevágott.

Én már évek óta úgy érzem, hogy szeretek éneklés előtt/után mesélni, hogy kicsit rávezessem a közönséget a hangulatra. Néha személyes dolgokat is megosztok, de még soha nem volt olyan, hogy csak felléptem volna a színpadra és egyből elkezdtem énekelni.

A szám felénél járhattunk, amikor Sharon bevágódott mellém a pultba, a kötényét már át is vette, fel sem tűnt, hogy bejött, annyira belemerültem a bámulásba.

- Itt meg mi történik? Mit keres ez itt?- érdeklődött, miközben idegesen csattogtatta a rágóját.

- Először is Shan ne előttem kérődzködj, kérlek. Tudod, hogy utálom, ha valaki így rágózik az arcomba. Másodszor pedig fogalmam sincs. Idejött nagyjából negyven perccel ezelőtt, hogy beszélni akar velem.

Természetesen mindent elmeséltem Sharonnek, mert amúgyis ki kellett magamból adni a történteket, másrészt meg is bízok benne ennyire.

- És akarsz vele beszélni?

- Nem tudom- rágtam a szám szélét, az órára pillantottam és egyben örömmel, de másrészt félelemmel indultam be az öltözőbe, hogy kivigyem az előtérbe a kajámat.

Jó pár percet eltölthettem bent, mert mire kiértem a pulthoz a srácok már szedelődzködtek és lassacskán indulni készültek.

- Ha akarod, hogy szétrúgjam a seggét, akkor jelezz valahogy- súgta halkan Shan, mire elnevettem magam.

- Nyugi Shan, nem akarom, hogy szétrúgd a seggét- bizonygattam.

- De ha mégis akkor csak tapsolj egyet és ottvagyok.

- Okés, köszi, hogy ennyire próbálsz segíteni, de nem hiszem, hogy ilyen durva dolgokhoz kéne majd folyamodnod. Meg tudom oldani, de köszönöm.

Leültem egy asztalhoz és kibontottam a még előzőleg becsomagolt ebédemet. Lassan mindenki visszatért az eredeti elfoglaltságához, amikor Harry leült az előttem lévő székre, kezében egy szendviccsel. A szeme tompán csillogott, nem a megszokott volt. Kissé mintha szomorú lett volna. Egyből megsajnáltam és a karjaim közé zártam volna, de tartanom kellett magam.

- Mi volt ez az egész mini-koncert?- kezdtem, mert pár másodpercig csend volt és ő is elkezdett falatozni.

- Miért? Nem tetszett?- kérdezte meglepődötten, de ez nem az egója miatt jött ki így- mindegy, csak jó fejek voltak a srácok és őszintén nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerűen elintézik nekem a színpadot. Azt hittem, hogy ez a hely nem ad helyet mindenféle jött-ment művésznek- vigyorgott incselkedve. Most valamit rá kellett volna vágnom, de nem volt kedvem belemenni a gyerekes piszkálódásba.

- Miről akartál beszélni?- láttam a csalódottságot az arcán, de nem erőltette az előbbi témát.

- Hogy vagy? Jól nézel ki- állapította meg- Látom itt is sikerült beilleszkedned, csak nem gondoltam volna, hogy megint csak felszolgáló leszel. Valami többre lenne szükséged.

- Oké, várj- szóltam közbe idegesen- Mi az, hogy csak? Mégis mi közöd van neked ehhez?

- Tudom, hogy mire vagy képes és ez kevés, de ezt nyilván te is tudod. Én a helyedben felhívnám Ed-et.

- Miért akarsz mindenféleképpen beleszólni az életembe? Semmi közöd hozzám. Ezt eljátszottad.

- De ezért vagyok itt. Mert hiányzol.

A pumpa pillanatok alatt szaladt fel bennem és hirtelen kirobbant minden. Visszagondolva nagy szerencse volt, hogy viszonylag kevesen tartózkodtak a kávézóban, ugyanis mindazt, amit Harold fejéhez vágtam csak ránk tartozott volna. De nem tehettem mást.

Már megint egy a hiányoztál...