Tiltott szerelem ▶S. Vettel◀

▶1

"Újabb sztáresküvő a láthatáron!"
" A Siedermann lány és a Bayern München csatára jövő nyáron egybekelnek!"

- Anyaaa! Ez a te műved? - kérdeztem anyát mikor megláttam az asztalon lévő magazinok címlapját.

Sophia Siedermann-Wohl
- Jó reggelt édesem, mi a probléma? - kérdezte, s közben kezébe nyomtam az újságot.
- Anya, direkt szóltam, hogy nem szeretném ha az újságírók megtudnák.
- Nem Sophi, te csak annyit mondtál, hogy ne legyenek újságírók az eljegyzési partyn. - védte magát anya.
- Jól van, hagyjuk, most már úgy is mindegy. - huppantam le a hatalmas krémszínű kanapéra, ami a nappali közepén állt. - Apa merre van?
- Már elment. - mondta miközben a magazin címlapját kémlelte. - Nem értem  mi a baj, gyönyörű vagy a fotókon és ez egy igazán remek cikk lett.
- Csak ..... ott voltak mikor befejeztem az általános iskolát, aztán a gimit és most, csak azt akartam, hogy legalább az esküvőm legyen családias. Olyan nagy baj ez?
- Nem kicsim, nem baj, de meg kell értened, apád az egyik leggazdagabb német üzletember,  szeretik az emberek, kíváncsiak az életére, és a nővéred modellkarrierje is kezd beindulni. Nem maradhatsz észrevétlen, különösen mivel a sajtót te mindig is jobban érdekelted. - mondta, s közben  átült mellém.

Laura Wohl-Siedermann
- Ne kérdezd miért, én sem értem. Talán mert, te próbálsz láthatatlan maradni és ezzel hívod fel magadra a figyelmüket.
- Tudom, hogy  mind Adri, mind apa karrierjének jót tesz a sajtó, de .... á mindegy, igazad van a cikkel kapcsolatban, úgyis megtudták  volna. Na jó, megyek, még be kell mennem az egyetemre. - felálltam, s még mielőtt elindultam volna a szobámba átöltözni, nyomtam egy puszit anya arcára. - Szia! Délután találkozunk.
- Szia kicsim! - válaszolt anya, én pedig elindultam az egyetemre.

A mai napon összesen négy előadás volt az egyetemen, így  délre végeztem is, a sofőr már várt rám a bejáratnál, ezért gyorsan hazaértem. Otthon csak a személyzetet találtam, anya  biztosan a barátnőivel vásárolgat, apa általában estig az irodában van, a nővérem pedig.... nos fogalmam sincs merre lehet, s ezt a személyzet egyetlen tagja sem tudja. Miután megebédeltem (egyedül) felmentem a szobámba és a jegyzeteimet bújtam. Már jó pár órája tanulhattam mikor kinyílt a szobám ajtaja és apa kukucskált be.
- Bejöhetek?
- Apaa! - nagyon megörültem apának - Gyere csak. - az eddigi hasaló testhelyzetemet ülőre változtattam, s így apa mellém tudott ülni az ágyra.
- Anya mesélte, hogy kiborultál a cikk miatt. Mi a baj Sophi?
- Nincs semmi baj apa, és nem borultam ki, csak meglepődtem mikor megláttam a magazin címlapját, és a nyolc oldalas fotómellékletről már ne is beszéljünk. - mutattam apának az említett magazint.

Tomas Siedermann
- Nahát, édesanyád nem mondta, hogy az eljegyzéseddel van tele a magazin, azt mondta csak néhány fotót küld nekik.
- Azért jó, hogy te is tudtad és nem állítottad le. - néztem homlok ráncolva apára - De mindegy, már mondtam anyának is, hogy nem haragszom és úgyis megtudták volna valahonnan. Az esküvő viszont, teljesen paparazzi mentes lesz!
- Ahogy szeretnéd, tudod, hogy nekem te és a nővéred vagytok a legfontosabbak és mindent megtennék azért, hogy boldogok legyetek. - ölelt szorosan  magához.
- Tudom apa. Szeretlek! - akármikor megölelem apát mindig teljes biztonságban érzem magam.
- Na gyere kicsi, menjünk vacsorázni! - húzott fel az ágyról apa, majd lementünk anyához és Adrihoz vacsorázni.

Lent nagy meglepetés fogadott, a nappaliban kedvenc nénikém Katie és Chris bácsi csevegtek anyáékkal. Nagyon régen láttam őket mivel állandóan úton vannak, a bácsikám munkája miatt. Chris bácsi a Red Bull Racing Team forma 1-es csapatának főnöke, így aztán nagyon ritkán láthatjuk egymást.
- Sophi! - kiáltott fel Katie mikor meglátott én, pedig azonnal a nyakába ugrottam.
- Jaj de régen láttalak, nagyon hiányoztatok! - mondtam, s közben már a bácsikám nyakába csimpaszkodtam. - Ugye itt maradtok egy kicsit.

Katie Horner
- Nos, igen, maradunk. - mosolygott Chris bácsi majd apára nézett - A szezonnak vége már egy hónapja és rengeteg elintézni valóm van itthon és Angliában is.
- Lányok! Szeretnék mondani valamit, ami benneteket nem igazán érint, de mégis tudnotok kell róla. - lépett Chris bácsi mellé apa -  Chris és én, társak lettünk.
- Nem igazán értem apa, Chris bácsi otthagyja a forma 1-et? - kérdezte Adri miután rám nézett és látta  értetlen arckifejezésem.
- Nem szívem! - Adrin és rajtam kívül mindenki nevetett aki a szobában volt. -  Megvettem Chris csapatát, illetve betársultam.

Christian Horner
Nővéremmel nagyon fel sem fogtuk mit mondott apa, egyikünket sem érdekelt igazán ez a sport, apa és Chris bácsi néhányszor elvitt bennünket egy-két futamra mikor még kicsik voltunk, de Adrit és engem mindig jobban érdekelt a büfé és a Home-ok felfedezése mint a futam, így aztán többé nem is próbálkoztak. Később is minden egyes családi összejövetelkor előjönnek a sztorik az előző futamról, az épp aktuális szabályokról amiket a két fiún kívül senki nem ért a családban.
- Hát, ha ettől több pénzünk lesz, részemről rendben. - mosolygott Adri.
- És akkor te is futamokra fogsz járni? És alig fogunk látni, mint Chris bácsit és Katie nénit?- kérdeztem miközben belekaroltam apába.
- Elképzelhető, hogy néhány hétig távol leszek, de a céget sem hanyagolhatom el, tehát többet láttok majd mint Christ. Meg aztán családi nyaralásként is felfogható egy-egy futam. - nyugtatgatott apa.
- Laura asszony a vacsorát tálalhatjuk? - jött be Nora az egyik szobalány.
- Igen Nora, köszönjük. - mosolygott rá kedvesen anya.

Vacsora közben szinte más téma nem is volt, apán és Chris bácsin érezhető volt az izgalom ami a társulást illeti, anya és Katie néni is örültek, bár őket jobban izgatta a futamokkal járó utazgatás, Adri és én pedig hallgattuk őket csendben. Az igaz, hogy mindketten imádunk utazni és vásárolgatni, de semmit sem tudtunk a forma 1-ről. Ez a világ számunkra teljesen idegen. Adri éppen egy számára rettentően fontos munkában vesz részt, felkérte az egyik nagy német kozmetikai cég, hogy legyen a modelljük. 15 éves kora óta modellkedik, és mindig is erre vágyott, most pedig, hogy beindult a karrierje nem utazgathat csak úgy kedvére, nagyon szigorú szerződés köti a céghez, még azt is megszabják mit ehet, mert ha akár csak 1 kg-t felszed szerződést bontanak vele, mondjuk a hízás veszélye nem fenyegeti, mert mindig is sportolt és odafigyelt magára. Na és itt vagyok én, akit ugyan egy futballsztár jegyzett el, a sporthoz és az autókhoz nem értek, Deniel sokszor próbálta elmagyarázni a foci alapszabályait, de egy idő után rájött, hogy semmi remény. Eleinte még a meccseire is elkísértem, de valahogy ez is kezdett elmaradozni. Sokkal jobban érdekel a pszichológia, másodéves vagyok az egyetemen, már egészen kicsi korom óta érdekel az emberi agy, az emberek viselkedése, empatikus ember vagyok és szeretem is ezt. Nővéremmel ellentétben próbálom kizárni az életemből a sajtót, nagyon kevés sikerrel. Anyának igaza lehet, talán mert próbálok láthatatlan lenni mindig  engem keresnek és megtalálnak. És most, hogy egy híres futballistához megyek feleségül még inkább előtérbe kerülök.

- Akkor szombat este! - nyújtotta kezét apa bácsikámnak az ajtóban.
- Mi lesz szombaton? - kíváncsiskodtam.
- Megünnepeljük a társulást egy hatalmas partival. - mosolygott apa.
- Jajj Chris! Elfelejtettük odaadni a lányok karácsonyi ajándékát. - Nézett ijedten Katie a bácsikánkra, s közben elővett  két kis dobozt a táskájából, majd átadta nekünk.
- Köszönjük, de nem kellett volna. - szabadkoztam.
- Ugyan, bontsátok ki. - nyugtalankodott Chris. Az egyik doboz amit Adri kapott rózsaszín dobozka volt, és egy hozzá hasonló rózsaszín szalaggal volt átkötve.
- Neeee!! - még a szája is tátva maradt mikor meglátta a dobozban rejlő kis kristályokból álló nyakláncot. - Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Imádlak titeket! - ugrott az ajándékozók nyakába.
Én következtem, hogy  kibontsam az ajándékom, ami egy gyönyörű kis kék színű dobozba volt elrejtve, kioldottam a szalagot, a  dobozban egy pár gyönyörű zafir fülbevaló volt.
- Köszönöm, ez gyönyörű! - öleltem meg  örömszerzőimet.
- Nagyon szívesen, de indulnunk kellene Chris! - fordult az említett felé nénikém, még elköszöntünk és a vendégek hazaindultak.