Szerelmes youtuberek

10. Rész: Vére tapad kezemhez

~Niki szemszöge~

Nagyszerű érzés volt ott lenni az
Ovs-en.Az a rengeteg ember akik velünk akartak találkozni.Jani akit nagyon szeretek elmondta mit érez irántam.Ahogy csókol abba beleremegett a lelkem.Megígérte,hogy még este felhív.Nem vártam el tőle,hogy tegye meg de nem bántam volna.Haza értünk Barbival majd leültünk a gép elé.Csinálta a munkáját én meg videót vágtam.
- Akkor te és Jani...? - kezdte.
- Aha. - reagáltam rá.
- Örülök nektek. - mondta.
- Köszi. - mondtam. - Nagyon boldog vagyok ma. - kezdtem el kiönteni a szívem. - Olyan jó dolog,hogy ez megtörtént.Hogy beteljesedett a szerelmem iránta,amire már régóta vártam.Én hiszek benne,hogy ez a kapcsolat nem alakulhat
rosszabbul. - fejeztem be.
- Oké. - válaszolta.
Bizonyára nagyon el lehetett foglalva a grafikusi tétel gyakorlásával és fáradt is volt de mivel én boldog voltam ezegyszer nem hánytam a szemére.
- Nem akarsz velem nézni valamit? - kérdeztem tőle.
Régen néztünk már valamit is együtt.
- Mit akarsz nézni? - kérdezte.
A gépemen rá kerestem a fiúk csatornájára.
- Azt akarod,hogy őket nézzük? - kérdezte fáradtan.
- Miért ne? - mondtam.
- Akkor vissza mentem dolgozni. - válaszolta.
- Ne,kérlek csak egyet nézzünk. - mondtam neki.
Még úgyse néztem videó keretében ahogy játszik a szerelmen.
- De nem érdekel. - mondta.
- Tényleg csak 1 lenne.Fél óra. - katintottam rá egy videóra.
Együtt néztük ahogy a srácok egy játékban egymást püfölték.Majd megszólalt a telefonom.
- Szia! - vettem fel.
- Szia. - szólt bele Jani.
Elkezdtünk beszélgetni.Még a hangját hallgatni is jó volt.
- Akartam kérdezni,hogy mit hallgatsz ennyire amiből behallatszik
minden? - kuncogott.
- Semmit! - mentem ki a szobából,hogy ne bukjak le.
Barbit ott hagytam hadd néze tovább a videót.
- Pedig mintha két fiú hangját hallottam volna. - röhögött ki.
Tudta,hogy őket nézem.
- Csak Barbi néz valamit. - tagadtam nevete.
- Te mutattad meg nekem! - kiabált a szobából.
Legalább kibírja egyedül is hogy megnézzen egy videót.
- Egy két szitkozodást hallottam volna. - mondta nevetve Jani.
- Mutattam neki egy jó videós
párost! - röhögtem el magam.
- Igen és kiket néztek? - kérdezgetett tovább pedig tudta a választ de csak azért ki akarta velem mondani.
- Két fiút ahogy játszanak.Az egyiket még kedvelem is. - húztam tovább az agyát nevetve.
- Máris csalsz? - röhögött.
Megkedveltem benne azt,hogy lehet vele szarkasztikusan beszélgetni.
- Persze,egy szemüveges fekete hajú sráccal. - válaszoltam. - Csak a geang beats-es videótokat nézzük.
- Miért pont azt? - játszotta meg a szörnyülködöst.
- Azt dobta ki elsőnek. - mondtam.
Még egy picit beszélgettünk majd letettük a telefont.

~Pár hét múlva~

Barbival sikeresen letettük álmaink szakmáját.Ő a grafikust én pedig a banki ügyintézőt.Eltudtunk menni dolgozni.De előtte még történt
egys-más.Barbi a hétvégére vissza utazott a szüleihez Sopronba.Én is elutaztam.A szerelmemhez Debrecenbe.Úgy,hogy csak a haverja Pisti tud róla.Megadta Jani címét ahol lakott.Barátnőmmel korán felkeltünk majd elköszöntünk egymástól és indulhattunk a saját utunkra.Én keletre ő pedig nyugat felé vetette az írányt.A reggeli 9órás vonatra szálltam fel.Ahogy mászkáltam ülőhelyet keresve megláttam egy régi ismerőst.Pannát aki osztálytársunk volt még általánosban.Köszöntünk és leültem mellé.
- Hogy vagy? - kérdeztem tőle kedvesen.
Barbival csak annyit hallottunk felőle,hogy ő volt a legfiatalabb úszó aki kint volt az olimpián.
- Köszi jól.Épp egy versenyről utazok haza. - mutatta meg az
aranyérmét. - Na és te?
Az érmet látva eszembe jutott a régi idők.Mikor még együtt voltunk osztálytársak.Panna,Barbi és én.Panna aki verhetetlen volt futásban és úszásban.Mindig hozta az arany vagy épp ezüst érmeit.Mindig csodálkoztunk rajta.Panna az örök arany bajnok,Barbi a kedves lány és én mint a stréber.A fiúk szerint.Pedig én voltam az össze kötő köztük ha én nem lettem volna akkor ők sosem lettek volna barátok.
- Letettem a banki ügyintézőt az egyetemen. - mondtam.
- Gratulálok! - nézett rám nagy szemeivel.
Panna aki mindig a legkisebb volt köztünk.Göndör szőke haja és barna szeme volt.Ugyanúgy szemevüges volt mint én.De most már nem hordta.
- Köszi. - mondtam.
- Mi van Barbival? - kérdezte.
- Barbi vissza utazott a szüleihez.Együtt élünk egy albérletben és a youtubra csinálunk videókat.Sikeres vizsgát tett és most már elmehet grafikusként
dolgozni. - meséltem neki.
- Nagyszerű! - mondta boldogan.
Még fél óráig együtt noztalgiáztunk majd megadtuk egymásnak a másik telefonszámját.Kiderült,hogy Miskolcon lakik és ott is szállt le.
Én még utazhattam tovább.Megszerettem volna ismerni azt a környezetet ahol a szerelmem felnőtt.Dél körül szálltam le a vonatról.A vasút állomástól még egy csomót kellett gyalogolnom a lakásáig.Még szerencse,hogy a barátja által megtudtam a címét.Sok rajóngóval találkoztam.Nem kérdezgették miért voltam ott a városban.Mindenki tudta.Írtam Janinak egy üzenetet megkérdezve,hogy mit csinál éppen.
Vissza írta,hogy játszik.Újból írtam neki,hogy jelen pillanatban mi hiányzik neki.Írta,hogy én.
Utoljára azt írtam neki,hogy nézzen ki az ablakon és gondoljon rám.Pár perc múlva az egyik emeletről észrevettem,hogy kinyitodik az ablak.Ő volt az.Integettem neki.Hamarosan le jött értem.
- Szia! - köszöntem neki mosolyogva.
Nem mondott semmit csak hirtelen megölelt.
- Szia!Hiányoztál! - suttogta.
Jó érzés volt hallanni,hogy valakinek hiányzok.Lifttel felmentünk a lakására.
- Nyugodtan le tehedet a táskád. - mondta.
Engedelmeskestem neki.Behívott a nappaliba.Ami egy vakukkal el látott szoba volt.
- Hű! - csodálkoztam.
- Ilyen környezetben élek. - körbevezetett.
Megmutatott nekem mindent.Megtudtam mi az a oculus rift és htc vive.A városban elvezetett egy gyroshoz.Mivel megjegyezte,hogy szeretem.Utána késő délutánig játszottunk.Fáradtan leültünk az elő szobában lévő nappalira.Hátra döntőttem a fejem és figyeltem ahogy rendet rak.Leült mellém és mosolyogva nézett rám.Nem álltam nem bele nézni barna szemeibe.Lassan közeledett a fejünk egymáséhoz de a romantikus pillanatot elrontva megszólalt Jani telefonja.Gyorsan felvette majd bement telefonálni.

~Barbi szemszöge~

Letettem a grafikust.Amivel elmehettem dolgozni.Már tini korom óta az akartam lenni.Mindig is nagyon szerettem digitálisan rajzolni.Mielőtt még dolgoztam volna elutaztam a családomhoz.Vissza Sopronba. Megünnepeltem velük ezt. Egyik nap sétáltam a városban. Az ég gyönyörű kék volt, felhőtlenül. Megláttam egy Pistire hasonló alakot a távolban, a másik járdán közeledett felém. Még ebben az emberben is őt látom benne. Miért nem tudom már kivenni a fejemből? Ez nagyon bosszant. Ahogy közeledtünk, már az arca is rá hasonlított. Elkezdett integetni. Nem hittem a szememnek. Mégsem képzeltem, tényleg ő volt az. Még mindig integetve jött át az úttesten, amikor hirtelen elgázolta egy autó. Majdnem rohamot kaptam a járdány, annyira lesokkolt. Odafutottam hozzá. Elkezdtem megsíratni. Megnéztem, hogy lélegzik-e. Nem. Már nem lát, nem érez, nem hall semmit sem. Meghalt. Ott térdeltem mellette, felemeltem a fejét, éreztem kezemen a sűrű folyékony állagot. A vére tapadt kezeimhez. Majdnem eláju.ltam. Csak bámultam a kezemet, a szememből még mindig vízesésként folytak a könnyek. Elkezdtem kapkodni a levegőt, később megláttam a vértócsát körülötte. A halott testét néztem, a lelketlen lelkét éreztem, figyeltem a féres fejét, mindenét. Végig futott bennem a gondolat, hogy már soha többé nem láthatom. Sose fog már epekedni utánam. Nem hallom a hangját, ahogy bánatosan kimondja a nevem. Nem keresi majd a társaságomat. Nem tudhatja, hogy igazából nagyon szerelmes vagyok belé. Nem érezhetem már a lángot, ami fellobogott először, s még azóta is tart. Nem foghatom már két kezét. Nem legyintett búcsút, csak cserben itt hagyott. Hiába kértem, nem válaszolt.

Írta:Ehime Honda