Szerelmes youtuberek

11. Rész: Ennyi voltam számodra?

~Jani szemszöge~

Niki lejött hozzám egészen Pestről. Épp gépeztem, amikor üzenetet jelzett ki a mobilom. Niki közölte, hogy nézzek ki az ablakon. Gondoltam, biztos rendelt nekem pizzát. Kipillantottam a párkányra,
s megláttam őt, ahogy integet nekem,
telefonnal a kezében. Csak pislogtam, mint éhező ember a hamburgerre. Lerohantam a lépcsőn, a kapun kifutottam, egyenesen a nyakába borultam. Nem akartam elengedni. Örökké ott maradtam volna. Legszívesebben ott haltam volna meg az ölelésében. Hetek óta újra átölelni az maga a mennyország. Ahogy megéreztem vanília illatú haját, eszembe jutott amikor elöszőr megcsókoltam. Nagyon megilletődtem, hogy itt van. Már mint itt. Debrecenben, előttem. Nem tudtam megszólalni, csak mosolyogni, s megkérdezni, hogy van. Behívtam a lakásomba. Bemutattam neki a szobákat, a szobámat, ez utóbbi meglepően tetszett neki. Felvetettem az ötletet, hogy menjünk el kajálni. Örömmel belegyezett. Nem vetkőzött le, állt is az ajtóban. Én felhúztam a cipőm, a kabátomat is, erre ő "szexi vagy" nézéssel nyitotta ki az ajtót. A reakcióm kuncogás, szemforgatás volt. Kiléptünk a lépcsőházból, elindultunk. Nem sokkal később hirtelen gondoltam egyet, emeltem fel a tenyerem, az ujjakat kitárva, jelezve, hogy kézen fogva haladjunk tovább. Félve ugyan, de megfogta a kezemet. Tudtam, hogy szereti a pizzát, ezért elvittem egy pizzériába. Amikor meglátta a logót, átkarolt, magához szorított.
- Kösziii! - nyújtotta el az utolsó betűt.
Amíg a keze a vállamon támaszkodott, megragadtam az alkalmat,  hogy megcsókoltam kézfejét. A cselekedetembe belepirult. Aranyosan mosolygott. Beléptünk a pizzériába, egyből az első asztalnál foglaltunk helyet. Nem sokkal később megérkezett a pincér. Én egy sört kértem, partnerem pedig kólát. Hirtelen megcsörrent a telefonom. A kezemben tartva bámultam a kijelzőre.
- Nem veszed fel?
- De. - kizökkentett a bámulásomból, majd felvettem.
- Szia...Aha...Mikor?...Rendben, jó nekem...Akkor ott. Csáó. - szakítottam meg a vonalat.
Nem kérdezte meg, hogy ki volt az, ezért én sem mondtam el. Miért keres engem hónapok után? Nem fogom elmondani Nikinek. Attól csak megbántanám. Ha nem tudja, az nem fáj neki. Beszélgettünk egymásnak  az életünkről, múltunkról. Kihozták az italainkat, felvették az újabb rendelést.
...
Már megkaptuk a pizzáinkat, ahogy haraptam egyet, Niki megszólalt.
- Te, hallod? Akkor most mi barátok vagyunk? Ja, igen. Megtudhatom, hogy ki hívott?
- Igen. Egy régi ismerősöm hívott, akit középsuliban ismertem meg. - ez a hazugság már akkor eszembe jutott, amikor leraktam a telefont.
- Oké. - nem kérdezett többet, ennek örültem, hogy nem kíváncsiskodik. Megettük az ételeinket, azután elmentünk sétálni a városba. Már egy ideje a fejemben volt egy kérdés.
A semmiből, kertelés nélkül megkérdeztem.
- Lennél a barátnőm? - mosolyogtam rá, ő pedig elpirult, majd elnevette a magát. Nem értettem a reakciót, de reménykedtem benne, hogy csak viccesnek találja a szituációt.
- Igen, nagyon szívesen. - még mindig vörös volt az arca, de nagyon kedvesen válaszolt.
Csak pár napot marad, hogy eltöltsön velem egy kis időt. Megmondtam neki, hogy találkoznom kell egy volt ismerősömmel, és csakis ma tudok vele. Addig menjen el valahová. Elköszöntünk egymástól, azután elindultam a dolgomra. Egy kávézót beszéltünk meg. Épp a városban jár, érdeklődött, nem-e láthat engem? Nem szívesen hagyom magára az új barátnőmet, de azért találkoznék vele. Úgyse jövünk össze újra. Már hónapok óta, hogy szakítottunk. Nehezen felejtettem el, de szerencsére most van egy támaszom. Csak nehogy ledöntsem, mert akkor én is eldőlök. Szükségem van rá. A gondolataimban ültem le egy asztalhoz, s ott vártam a vendégemet. Két kávét kértem. Nem sokkal később mgjelent. Nőies, pont ahogy régen. Szőke haját fújta a szél, a kék szeme csillogott a napfényben. Csábító, vörös ajkával teljesen elkápráztatott. Az öltözéke is nem semmi volt. Rózsaszín ing, nyakában fehér nyakkendő, szűk farmer simult combjára, tornacipő volt a lábán. Leült elém szembe. Eszembe jutottak a régi idők. Kihozták a kávéinkat.
- Szia, hogy vagy? - érdeklődött.
- Szia. Köszi, jól vagyok. És te?
- Én is. Köszönöm a kérdést. - csillogtatta meg hófehér fogát.
- Mesélj magadról. Mi történt?
- Nem sok. A munkám még meg van. - viccelődtem. - Megismertem valakit. Még friss a kapcsolat.
- Gratulálok. Velem sincs semmi. Facér vagyok.
- És még mindig kacér.
Velem együtt nevetett a poénomon, aztán megérintette a kezem. Úgy voltam vele, hogy miért ne, nem vétkezem ezzel, így hát én is megérintettem. Félénken mosolyogtam. Jött a pincér, de én már közöltem Erikával, hogy kifizettem, ne fáradjon. Elvitte az üres poharakat, majd elmentünk sétálni. Beszélgetésünk közben tekergette a nyakkendőjét, amit én igazán dögösnek tartottam. Hirtelen megállt, én pedig elé fordultam.
- Tudnod kell az igazat. - megállt, kereste a szavakat. - Azért akartam veled találkozni, mert nem tudlak elfelejteni. Hónapok teltek el, de nem változott semmi. Tudom, én szakítottam veled, mert akkor nem éreztem, hogy lenne-e közös jövőnk. Nem akarlak elhagyni. Visszaszeretnélek szerezni. - vallomása közben megfogta a kezem.
Nem tudtam a beszédére mit szólni, ezért csak álltam előtte. Arca közeledett, megérintette a nyakam, végül csók lett belőle. Mintha újra velem lenne.  Annyira csodálatos érzés volt, viszont úgy érzem, ezzel elárultam Nikit. Csókunk után én döbbenten néztem magam elé. A háttérben megláttam a barátnőmet.
Érzékeltem szemében a csalódottságot. Tekintete fájdalmat sugárzott, szeme nem maradt száraz.
- Úristen. - motyogtam.
- Mi? - Erika nem értette, hogy miért fagytam le ily hirtelen, s miért bámultam el a válla fölött.
- Ne haragudj. - mondtam már hallhatóan, és Niki felé siettem.
Sarkon fordult, elrohant volna, de megfogtam a csuklóját, magamhoz fordítottam.
- Hadd magyarázzam meg.
Láttam a szemgolyója belső részében a könnycseppet, ami végiggördült tiszta arcán.
- Mit? Hogy mai nap megkérdezted, hogy leszek-e a tiéd, erre meg itt csókolózol egy lánnyal? Mielőtt még megkérdeznéd, hogy követtelek-e, igen. Mert féltem. Pont ettől rettegtem. Most látom az igazi arcod, nem tudod elrejteni. Egy percet sem vagyok veled, aztán máris félrelépsz? Mivel érdemeltem ki? Mit tettem, hogy ezt kaptam? - szinte már kiabált, szeméből vízesésként potyogtak a könnyek, de egyet sem törölt le. Mert látni akartatta, hogy milyen ember vagyok, hogy ennyire megbántom. Elsietett. Folyton csalódást okozok neki. Elszúrtam, de jóvá tehetem. Nem hagyom csak így elfutni. Hátra néztem, Erika csak engem bámult. Nem tudtam vele foglalkozni, elmentem a másik irányba.

                    Írta: Cleo

Ha tetszett a rész, oszd meg vagy jelöld valamilyen formában. Írd le mit gondolsz, számít a véleményed. 😉 Akik pedig várják a másik fél kapcsolatát, ne csüggedjenek, az is jönni fog. 😘