Szerelmes youtuberek

15. Rész: Érzelem mentes csók?

~Niki szemszöge~

Mindketten felöltözve némán ültünk az ágyon, mikor a nagy csöndet megtörve megszólaltam:
- Ugye tudod, hogy haragszom rád? Hogy akkor miért mentem bele, ha mérges vagyok? Az a helyzet, amikor meglátlak, minden irántad érzett dühöm elszáll. Nem tudom hogy csinálod, de mindig eléred, hogy újra szerelmes legyek beléd, ahogy először. Hirtelen a pozitív dolgok jutnak eszembe rólad, s kitörlöm a rosszat. Volt már balhé közöttünk, de találsz egy másik útat, hogy ne azon haladj tovább. Azokban a hónapokban csak rád tudtam gondolni, és gyönyörű szemeidre. Éjszakákat sírtam végig, gondolva, mit tettem, hogy ezt kaptam. Melyik cselekedetem rontottam el? Kérdeztem magamtól álmatlan éjszakáimon. Mit gondolok most? Őszintén? Sokkal jobban megőrülök érted, minthogy eltaszítsalak magamtól. De nem tudok úgy veled lenni, hogy folyton megbántasz. - könnyeztem.
- Azokban a napokban, nekem is csak rólad pörgött az agyam. Tudom, hogy hibáztam. Ahogy megláttalak a folyosón tudtam, ha nem cselekszem, örökké elveszítelek. Nem tudtam feldolgozni, hogy cserben hagytalak. Nem tudom hogyan, de jóvá fogom tenni. - megszorítótta a kezem. - Ígérem, hogy olyannyira fog köztünk lángolni a szerelem, ahogy irántad érzek.
- Figyelj, szerintem szellőztessük ki a fejünket. Menjünk el bulizni. - vetettem fel az ötletet, majd a telefonomhoz nyúltam, hogy írjak Barbinak, nem jön-e el ő is, vagy akár még Pisti is. Nem válaszolt semmit a mellettem ülő srác. Amint írtam a barátnőmnek üzenetet, felpattantam az ágyról, ügyet se vetve a fiúra. Megtorpantam a csukott ajtó előtt tudván, Jani nem jön utánam.
Megfordultam, még mindig az ágyon ült, bámult maga elé.
-Nem jössz?
- De. - felállt, megindult felém. Még csak meg sem rezzent a kérdésem hallatán. Ugyanolyan bambult arccal válaszolt, mint ahogy ült. Elém érve még most sem változott az arckifejezése. Kezdtem megrémülni, hogy valami baj van. Felhúztam szemöldököm, a kezemmel hátranyúlva kinyitottam a kilincset, a tekintetem ugyanott maradt. Hátrahúztam az ajtót, kiléptem a küszöbön, partnerem immár felébredt a kómából. Tudtam egy jó szórakozóhelyet, pár éve elmentem oda.
~A buli bejárata előtt~
Közönséges volt: Világító foszforeszkáló hatalmas felirat, nagy tömeg, akik beszeretnének jutni. Természetesen egy kigyúrt, fekete ruházatot, s napszemüveget viselő - nem értem miért, biztos túl erősen világított a logó fénye - boxedző állt a kapunál, akinek az a dolga, hogy minden második embert, vagy a nyomikat püföli.
Nagy bátorsággal odaléptem az úr elé, odahúztam magamhoz társamat, s ő is kicsit meg volt ijedve. Szerencsére sikerült megszólalnom.
- Szia. Pár éve voltam itt és adtak nekem egy klubkártyát. - odadtam neki, közben próbáltam csábító lenni. Felesleges volt, ugyanis elfogadta a kártyámat. Eleresztettem barátom csuklóját, így elindultam a bejárathoz.
- Hé, te meg hova mész?
Sarkon fordultam, látván, hogy Janit kapta el a fickó. Odaszóltam, hogy velem van. Óvatosan, félve elment a férfi mellett, közben ő szúrós arcával követte minden megmozdulását, amíg be nem léptünk az ajtón.
Ahogy beértünk, oldalt találtuk a pultokat és leghátul nyomatta a zenét a DJ. Egyből az asztalokhoz mentünk. Kértünk egy-egy felest, amit a szemüveges úgy lehúzott, hogy már csak a pohár fenekét láttam. Én sem haboztam, megittam a kupicát. Ezután megfogta a kezemet, húzott a tácparkettre. Gyors zene volt, ezért csak ide-oda tudtunk lépkedni, mint a részeg öregember hazafele menet. Táncolás közben társaságom elment innivalóért. Néztem a bejáratot több-kevesebb sikerrel, hisz' alig láttam valamit az emberektől. Egyszer csak megpillantottam barátnőmet, majd odaszaladtam hozzá megölelni.
- Hol jártatok?
- Ne is mond! Eltévedtünk, nem találtunk ide. Kérdezgettünk embereket, hogy merre van ez a hely. De mindenki össze-vissza irányítottak minket ide-oda. - elnevette magát.
-Az a lényeg, hogy eljöttetek. - elengedtem Barbit. - Ahogy látom Pisti már haverkodik is. - biccentettem a fejem Janiék irányába.
Legjobb haverommal a pulthoz mentünk, s kértünk whiskey-t.
- Mond csak, hogy érezted magad Janival? - kacsintott rám, közben beleivott a poharába.
- Hihetetlen volt. Annyira örülök. - mosolyom hirtelen lekonyult. Az arca komolyra váltott a nevetés helyett. - De nem tudom, hogy mivel fog legközelebb megbántani. Nem szeretnék újra szenveni. Bár ezt mindketten tudjuk, hogy újra meg fog.
Megittuk az italunkat, de én kértem még egyet. Amíg kiöntötte, én odamentem a srácokhoz, nem isznak-e egy Lamborghini-t. Belegyeztek, mert még sohasem ittak ilyet. Érdekes volt hallani a szájukból. Tinikoromban folyton ezt a koktélt csináltam apámnak és a barátjának. Nagyon meg tud ütni. Kíváncsi leszek, hogy milyen fejeket vágnak majd. Odavezettem székhez őket, majd megkértem a csapost, hogy csináljon mindkettőjüknek egy koktélt. Amíg készült, én iszogattam az italomat. Már majdnem lekortyoltam az utolsó pár cseppeket, amikor kész lettek az fiúk italai. Kő-papír-ollóval eldöntötték, hogy ki kezdi. Pisti nyert. Meggyújtotta a srác az italt. Pisti, s Jani is megdöbbent a pohártól, hogy miért ég a teteje.
- Rum miatt. - feleltem, mielőtt még sokkot kapnak.
A kiszolgáló elmondta, hogy mi lesz a feladat. A lényeg annyi, hogy csak inni kell. A győztes betette a szívószálat a pohárba, majd inni kezdett. Ahogy végzett, rögtön le kellett fotóznom, mert hatalmas feje volt.
Jani is csak röhögni tudott ezen.
- Most te jössz, bazdmeg! - Pisti a fejét fogta.
- Na gyerünk! - pozitívan állt a dologhoz, nem tudta mi vár rá.
Lehúzta, muszáj volt őt is lekapnom.
Vártam egy kicsit, míg észhez térnek, Barbitól megkérdeztem, táncolhatok-e a sráccal aki tetszik neki. Bólintott. Felkaptam a székről amitől megijedt, de aztán rájött, hogy csak táncolni akarok vele. Kiütve, de boldogan jött velem. Micsoda véletlen, egy lassú szám következett. Nem éreztük kellemetlenül magunkat, így egymásba kapaszkodtunk. Néztem mély zöld szemeit. Még Leonak sincs ilyen gyönyörű  szempárja. Amikor a szemembe nézett, elfordítottam a fejem, elpirultam. Meglátta és ő is mosolygott.
- Ne haragudj. - felelte elhúzott vigyorral.
- Semmi baj.
Csak dölöngéltünk és bámultuk egymást. Elragadadott a hév, úgy éreztem most meg kell csókolnom. Szemem cikázott a tekintete és ajka között. Lassan közeledtem felé. Rápillantott közeledő számra, aztán megcsókoltam. Egyáltalán nem ellenkezett. Természetességgel csókolt vissza, eközben megfogta a nyakam, magához húzott.

~Barbi szemszöge~

Untam magam a bárszéken, ezért az volt a legizgalmasabb számomra, hogy nézem az embereket. Igazából nem izgatott, hogy akkor most Niki táncol-e Pistivel, vagy nem. De az már igen, hogy lassú zenére nemhogy breakeltek volna, nem, inkább csókolóztak. Itt lettem nagyon ideges.
A legjobb megoldásnak azt gondoltam, hogy leiszom magam. El akarom felejteni ezt a jelenetet. Kértem a csapostól whiskey-t. Mellettem szintén unatkozó haverom felfigyelt rá, hogy már megint inni akarok.
- Jól vagy? - közelebb ült hozzám egy székkel.
- Nem. Nagyon nem vagyok jól. Én vagyok a legbalfékebb ember a világon. - csaptam az asztalra, amikor letette elém a poharat.
- Tudod mit? Ne igyál annyit és inkább élvezd a zenét, hidd el, nem akarod te még elfelejteni a ma estét. - felkacagott, lehúzott az ülőhelyemről.
Átkarolta a derekamat az emberáradatban. Ahogy belenéztem szemeibe, egyből elmerengtem benne. Nem tudtam róla levenni a szemem. A biztonság, a romantikus jellem, a magabiztosság sugárzott tekintetéből. Valaki meglökött hátulról, ugyan nem estem el, de hajam az arcomba vágódott.
- Várj, segítek. - tűrte el pofámról hajszálaimat, de keze arcomon maradt. Már csak azt vettem észre, hogy közeledik és megcsókol. Sokkal jobban csókol, mint gondoltam. Éreztem benne a szenvedélyt, ami késztetett arra, hogy ne hagyjam abba.

Írta: Cleo

Sziasztok! Sokáig tartott, míg megírtam ezt a részt, ne haragudjatok. Összekuszálódtak a kapcsolatok. 😋 Ha szeretnétek, írjátok meg, hogy mit gondoltok erről, meg úgy alap két a párosról. Kik legyenek együtt, miért? Köszönöm a figyelmet!