Szerelmes youtuberek

17. Rész: A barátom csaja

~Niki szemszöge~

Visszamentem a főhadiszállásra. Már körülbelül 6 óra lehetett, amikor betévedtem a kávézóba. Kértem egy kávét, leültem egy asztalhoz az ablak mellé. Épp kortyolgattam az italomat, amikor megláttam Janit, ahogy elmegy mellettem. Majd' kiköptem a forró lötyit, úgy tapasztottam a kezemet az ablakhoz, nekiálltam dörömbölni. Megijedt, odafordult felém, én pedig mutogattam a bejárat felé. Értette a célzást, ahogy belépett az ajtón odajött hozzám.
- Szeretnék veled beszélni. -még le se ült, de már kezdett el hozzám beszélni.
- Én is szeretnék veled beszélni. Inkább hadd mondjam el én előbb. - velem szembe foglalt helyet, kisvártatva intett. - Nem akarlak elveszíteni. Nem szeretném, ha gond lenne közöttünk. Azért csókoltam meg Pistit, mert KO. voltam. Elragadott a pillanat. Kérlek...ne csináljuk ezt. -mondandóm közben iszogattam a kávémat.
Elmerengett saját gondolataiban mígnem feleszmélt, hogy reagálni kéne valahogy a szavaim.
- Nem. Nem tudom ezt csinálni. Most nem. Kell nekem egy kis idő. Amíg átgondolom az érzéseimet. Ne haragudj. - felállt, majd elsétált. Tekintetéből ítélve frusztrált volt.

~Jani szemszöge~

Elhagytam az épületet. Nem tudok a barátnőm szemébe nézni úgy, hogy hazudok neki. Előbb-utóbb tudnia kell az igazat. Ha nem én mondom el neki, akkor még dühösebb lesz. Nekem kéne az lennem, hogy megcsókolta a barátomat. De nem vagyok az, mert én is ugyanezt tettem. Csak nem Pistivel. Most békültünk ki. Vagyis...igazából most vesztünk össze újra. De mi van, ha érzek valamit Barbi iránt? Kedves lány. Jó ég, JANI!! Ne már! Nem most kell elvesztened a fejed. Nem szerethetsz bele a barátnőd barátjába. Igazából az én vagyok. Azt se tudom már mi van velem. Mindenképpen beszélnem kell Barbival. A szálláson lévő folyosón leültem egy padra. Elgondolkoztam, amikor egyszer csak megjelentek Pistiék. Megláttak. Barbi bement, a barátom pedig leült mellém.
- Mi a helyzet?
- Szarul állnak a dolgok. Nem tudom, hogy mi lesz Nikivel. Szeretem, de össze vagyok zavarodva.
- Miért, kavartál mással? - viccelődött haverom.
Muszáj volt elnevetnem magam. Nem mondhatom el, hogy lehet, bejön nekem a csaja. Azzal ő is megutálna. Bár, ahogy láttam őket eléggé meghitten köszöntek el. Barbit se szeretném megbántani. De már azt eldöntöttem, hogy beszélek vele. Érdeklődött felőlem, így nekem is meg kellett tennem ugyanezt.
- Te hogy vagy?
- Nem jól. Nem akarom, hogy rosszban legyünk. Nem tudtam mit teszek aznap. Hidd el, nem csókoltam volna meg Nikit. Ne haragudj.
Hihetetlen, de nem is ez a legnagyobb bajom. Megértem, nem önszántából csinálta. El kéne mondanom neki? Akkor dühös lenne. A rossz ember jött ide hozzám. Milyen érdekes, hogy a csókot mindannyian tudjuk ami Pisti és Niki között történt, de a miénkről Barbival senki sem tudja. Otthagytam barátomat a padon és bementem a szobába, ahol a gépet találtam. Leültem elé, elkezdtem vágni pár videót. De biza alig tudtam koncentrálni. Csak az járt a fejemben, hogy mit fogok mondani majd Barbinak. Elmondtam ugyanazt a szöveget újra és újra. Elgondolkoztam a következményeken. Lehet, hogy Barbi is ugyanígy érez, de az sincs kizárva, hogy megutál, amiért bejön nekem. Eszembe jutott, amikor csókot váltottunk. Más volt, mint Nikivel. Szerintem csak azért csinálom mindezt, mert mérges vagyok Nikire. Nem tudom.
Elszántam magam, kiléptem a főbejáraton, megindultam a szomszédba. Egyre magabiztosabb lettem, ahogy közeledtem a célomhoz. Odaérve mély levegőt véve, kopogtam az ajtón. Kinyitotta, végül behívott.
- Beszélhetnénk? - visszafordultam, miután beléptem az előtérbe.
- Persze. Gyere, ülj le. - bement a szobába, helyet foglalt az ágyon.
Ugyenezt cselekedtem.
- Akkor este, amikor kézen fogva jöttünk haza, éreztem valamit a levegőben. És az nem a fingom lehelete volt. - poénkodtam, de rá kellett jönnöm, nem találja viccesnek - Mindegy. Szerintem ott gyulladt meg a szikra, ami lángra kapott. Bennem még most is ég. Hiába csendítem el, mindig felzavarja a gondolataimat. Nem halkul el. A közeledben még jobban kiabál. Hiába próbálok elfutni előle, mindig elkap. Nem szabadulok meg tőle. Csak érdekelne, te rohansz?
- Nem. Figyelj, én Pistit szeretem. Te csak azért mondod most ezeket, mert össze vagy zavarodva, hogy Niki együtt volt a barátoddal. Én se tudom még ezt teljesen elfogadni, de muszáj.
- Akkor nem jelentett neked semmit a csók? - reményem elszállt, de még bizakodtam.
- Sajnálom, de nem. Semmit sem jelentett nekem. - e mondat hallatán elszontyolódtam.
Fejem lehajtottam, bambultam a lábam közé. Elfogott a bánat. Gondolkoztam, hogy mit mondjak, de arra jutottam, inkább megköszönöm.
- Őszinte voltál. Értékelem. Sajnálom, hogy így alakultak a dolgok. De most már Nikivel kell kezdeni valamit. Elmondom, hogy sajnálom, amiért furán viselkedtem. Elmondjuk a csókot?
- Szerintem ne. Amiről nem tudnak, az nem fáj nekik.

Írta: Cleo

Sziasztok! Jani érzéseit próbáltam átadni nektek. Én nagyon bírom Barbi és Jani párost. 😍 Szerintem ez érezhető volt a megszemélyesítésben. 😊 Nektek hogy tetszett?