Szerelmes youtuberek

19. Rész: Ex, mégsem olyan ex?

~Niki szemszöge~

Hazamentünk Pestre. A következő napom már munkanap volt. Teljesen átlagos napnak indult, mígnem megláttam egy férfit az előttem lévő pultban. Soha életemben nem láttam. Épp egy ügyfele volt. Addig én elgondolkodtam, hogy mit kéne neki mondani. Mikor végzett, összeszedtem minden bátorságomat és elé járultam.
- Elnézést. Még nem láttalak itt.
- Szia, új vagyok. Értekezleten bemutatkoztam, akkor nem voltál ott. Krisztián vagyok. - nyújtotta a kezét.
- Igen, elutaztam egy kis időre. Üdvözöllek itt nálunk. Niki vagyok. - elfogadtam a kézfogást és belenéztem mélyen a barna szemeibe. Csábosan legyintette felém fehér fogait.
- Meghívhatlak valahova?
Még mindig fogtuk egymás kezét.
- Persze, szerdán lesz a Kémek titkai nevű film, az érdekelne.
- Rendben, akkor szerdán mozizunk.
A nap távoli része eléggé unalmasan telt. Néha összefutottunk a mosdó előtt, olykor mosolygott, ami nekem nagyon tetszett. Egyik alkalommal megláttam benne Janit. Azt a szemrángást, ami csak nevetéskor jön elő, nála is megjelent, én pedig állandóan csak arra tudtam gondolni. Ettől az emlékezettől bánatos voltam, hogy nem vagyok vele. Nem is írt. Nem is keresett. Nem tudtuk megbeszélni a dolgot. Amikor utoljára láttam, még akkor is éreztem, hogy valami nem stimmel. Ily' szétszórtnak még nem láttam. Mintha egy fajta tanszban lenne, amiből nem lehet felébreszteni. Csak egy öleléssel búcsúztunk el, ami számomra a szakítást jelentette. Utolsó mondata egy "Megbeszéljük" volt, mégis hallatszott a hangján a bizonytalanság, ami már egy iedeje kísérti őt. Elfogadom, hogy gondolkodnia kell, de félek. Most először felmerült bennem a kérdés, hogy ő-e az igazi. Eddig sose elmélkedtem ezen. Volt ennél nehezebb elbúcsúzásunk is, de úgy érzem, ez volt az utolsó. Nem fogok éjjel nappal zokogni miatta, mert úgyis visszatalál hozzám. Ha ő nem, majd én futok érte. Nem állok meg az első akadálynál. Ahogy ő sem állt meg. De most nem Janira kell gondolnom, hanem Krisszre. Nagyon nehéz. Bár Jani még nem szakított velem, van bennem egy érzés, hogy az volt a végleges elköszönés.
~Otthon~
Be se értem a lakásba, hallottam, amint Barbi sikonyál. Első gondolatom az volt, hogy biztos vendége van, elszórakozik vele. Szobába belépve rá kellett jönnöm, hogy csak gameplay-t vesz fel. Köszöntem neki, de rá se bagózott. Hangosabban mondtam, hátha történik valami. Már üvöltenem kellett a "Szia"-t, azonban még mindig nézte a képernyőt. Odaléptem mögé és hirtelen lerántottam a fejéről a fejhallgatót, abban a pillanatban majdnem hátraesett az ijedségtől, de ez nem következhetett be, mert én elálltam az utat a széknek.
-Úristen!! Mi a francot csinálsz? -kapkodta a levegőt az ijedségtől.
- Neked is szia. - nevettem a cselekedetén. Látom horrort játszol. Már tetszik. - elmosolyogtam magam, de ő csak fanyar képett vágott hozzám.
- Majd kivágom ezt. - hadonászott a kijelző előtt. Szia. Mizújs?
- Jajj, ne is mond. Jött egy új munkatárs. Elhívott randizni. Szerdán megyünk moziba. Krisz a neve. És..nem tudom, hogy ez most...
- Várjunk csak! Te megcsalod Janit? Mi-miért? Hiszen nem is szakítottatok. Ezt nem teheted meg vele. - nem engedett szóhoz jutni barátnőm.
- Nem csalom meg. De nem is keres. - vontam meg a vállam.
- Egy nap telt el. És te máris lepattintod, csakmert gondolkodnia kell? Jól van, ahogy akarod. Viszont, szerintem nem kéne elveszítened Janit.
Lehet, hogy igaza van. Janit nagyon szeretem. De ha ő nem szeret? Krisz rendesnek tűnik. Maximum majd szerzek egy barátot. Mindig jól jönnek a haverok. A semmiből feleszméltem, hogy még ki se békültünk Barbival, úgy rendesen. Nem szokásom bocsánatot mondani. Sose én kérek elnézést, még ha az én hibámból is történt. De most kivételt teszek, és esedezek videóstársam bocsánatáért.
- Ne haragudj.
- Nem haragszok. Én voltam a hülye, hogy dühös voltam rád a semmiért. Már rég el kellett volna felejtenem. Hisz', a legjobb barátok vagyunk, egy ilyen kis apróság nem állhat közénk. - felállt a székből, és megölelt.
Ráhajtottam fejem a vállára. Jó volt valakit megölelni pár nap után. A fülembe súgta, hogy van egy közölni valója. Amint elengedtem visszaült a székébe, én pedig odahúztam egy puffot. Összeszedte gondolatait és mély levegőt vett.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk nyaralni a srácokkal. Négyen. Vagy...ha szeretnéd, hozhatod a barátodat is.
- Mi? Jani nem örülne. Sőt, szerintem látni se akar.
- Ha nem szeretne, akkor nem jön el. Nem látod, hogy folyton róla jár az eszed? - ráncolta homlokát, és egy kaján vigyort is lökött.
- Persze, hogy róla jár az eszem. Hiányzik. Lehet, nem kéne elmennem a randira. - búslakodtam.
- Szerintem menj el. Tudom, hogy egy perccel ezelőtt még nem ezt mondtam, de most azt felelem, hogy gyerünk. Régen voltál moziban nélkülem. Megérdemled a szórakozást.
- Köszi. Rendben, benne vagyok. Menjünk el. Ha jól sikerül a randi, akkor talán őt is elhívom. De most inkább nézném, ahogy játszol. - nevetve odanyúltam a füleshez, és gyengéden hozzávágtam. Villantotta a fogait és felvette az eszközt. Játszott, megijedt, én meg nevetve néztem végig az egészet.
~Szerda délután~
Nagyon jól telt a napom, szerencsére nem volt sok ügyfél. A nap folyamán beszélgettem Krisztiánnal, elröhögtük az időnket. Még mindig állt a filmnézés. Munka után hazamentem, máris elkezdtem készülődni, azonban valami megszakított. Vajon mit vegyek fel? Barbit faggadtam a ruhákról. Legalább negyed óra elment ezzel. Végül csak egy farmert és pulcsit vettem fel, amiknek a kiválasztása sokáig tartott. Kisminkeltem magam, majd mentem is a célállomás felé. Már alkonyodott, mikor odaértem. A kapu előtt vártam. Kezemben volt a telefonom, hátha hív. Eszembe ötlött, hogy hívjam-e fel Janit. Nem merem. Mi van, ha leteszi? Ha nem kíváncsi rám? Niki, kapj észbe. Most Kriszre kell gondolnod, hogy milyen aranyos. Majdnem leléptem volna a helyszínről, amikor végre megláttam, hogy rohan át a túloldalról. Barna, rövid haja lobogott a szemébe. Sietett hozzám, végül váratlanul megölelt. Viszaölelésre nem volt időm, már el is engedett, húzott a jegypénztár elé. Pénzt nem hoztam, kifizette a jegyeket. Az utolsó pillanatban értünk be a film kezdése előtt. Középső sor közepére foglaltunk helyet, ugyanis a felsők már foglaltak voltak. Mindketten már nagyon vártuk a filmet.
...
Hazefele menet kibeszéltük a filmet.
- Nagyon király volt a csavar a végén, hogy nem is ő ölte meg. Imádtam!
- Igen, az tényleg durva volt. - fülig ért a szája.
- Szerettem volna kérdezni valamit. A barátnőmmel és pár havarjával elmegyünk nyaralni valamilyen strandra. Arra gondoltam, hogy szívesen meghívnálak. Szórakoznánk. Nem tudom, hogy ismerős-e névről, de a TheVR srácok lennének a haverom barátai.
- Na ne mond! Imádom őket! Egyszer kaptam tőlük egy autogrammot. Még pár éve, amikor még nem voltak olyan ismertek. Most már sajnos nincs időm nézni őket.
- Én sem nézem őket, csak....haverok vagyunk. - félve mondtam ki az utolsó szavakat. Mintha nem akarnám, hogy bármit is tudjon. Ha megtudja, hogy igazából barátom van, akkor nagyon megbántom. De lehet, hogy nincs is most senkim. Nem vagyok benne biztos, hogy akartam-e ezt a randit.
Hazafelé haladva beszélgettünk magunkról. Nagyon szeret focizni, röplabdázni. Igazi filmmániás, nagyon sok filmet néz. Felhoztam az exét, ugyanis érdekelt az előző kapcsolata.
- Becsapott engem. Azt mondta, hogy nincs senkije. Abban a pillanatban otthagytam.
Elgondolkodtam a dolgon. Én is hazudok neki. Előbb-utóbb meg kell tudnia az igazat. Gondoltam egyet, s összekulcsoltam kezünket. Nem néztem a reakcióját, éreztem, hogy teljesen zavarba jöttem. Bizakodtam benne, talán elmosolyodott. Jó hír, hogy nem taszított el magától.
Már kezdett sötétedni. Szinte alig láttam a csillogást a szemében, ahogy megvillan a ragyogó barna pupillája. A kapu előtt megálltunk. Eleresztettem az ujjait.
- Hát, szia. - megfordultam, de megragadta a kezemet és újra
egymással szemben álltunk.
Megszeppenve nézett rám, cselekedet sehol sem volt. Pár másodpercig bámultam, majd elkezdtem unni magam, de abban a pillanatban nyakamat magához húzva megcsókolt. Furcsa érzés kavargott bennem. Talán erre nem voltam felkészülve. De nem bántam meg. Különös mást csókolni, aki nem ő. Mindenben különbözik. Valahogy nem olyan, amit én keresek. Viszont kellemes volt. Igazából, ebben a pár napban nagyon megkedveltem. Bele is szerethetek. Képes lennék rá. Mikor abbahagytuk a csókot, egy mosoly kíséretében búcsúztunk el.
Az előszobába érve Barbit vettem észre, aki néz és majd' meghal az igulástól. Leültem mellé egy székre. Csak fogait mutogatta közben kuncogott, rebegtette a pilláit várva az alkalmat, hogy mikor szólalok meg.
- Az úgy kezdődött, hogy... - elnevettem magam, viccesek voltak a kézmozdulatok amiket csinált. - Oké, szóval. Nagyon jól sikerült a randink. Egyszerűen imádtam. - lelkesedtem az örömtől - De, amikor megcsókolt...
- Mi?
- Igen, megcsókolt. De...nem löktem el magamtól.
- Figyelj. Biztos, hogy jól döntöttél? - tekintete átment komolyba.
- Nem tudom. Nem rossz vele lenni. Nagyon más, mint Janival. Ez nekem egy változás. Mindig szükség van változásra, vagy az életed unalmas lesz.
- Értelek. Remélem, hogy helyesen döntesz majd. Megyek, felhívom Pistit, hogy szeretnének-e eljöni a nyaralásra. Csak azt mondom, hogy jön majd valaki veled. Rendben? - felállt a székről, én pidig bólintottam.
Vajon mit fog gondolni Jani?
Niki, tojd már le, hogy érdekelni fogja-e vagy sem. Nem az a fontos, hogy ő hogy érez, hanem ahogy én érzek. És adok egy esélyt Krisznek, mert megérdemli. Barátnőm pár perc múlva visszatalált hozzám.  Elujságolta, hogy szívesen mennének. Már az időpont is meg volt, egy hét múlva indulunk egy kis európai szigetre, Chest-re.
~ Egy hét múlva, a reptéren ~
Nagyon meleg volt, majd' megdöglöttünk a forróságtól. Attól, hogy Krisz kezét fogtam, még melegebb volt, így hát amikor is majdnem meghó'tam, elengettem kezemet a mancsa közül. Sokan voltak a helyszínen, különböző korosztály. Miután jelenlegi párom beleegyezett a túrába, elmondta, hogy nem tud angolul, mert németes. Talán nem lesz bajban, ha kérnie kell valamit. Szinte egyfolytában Jani felé tereltem a tekintetem, lestem a reakcióját, mit gondolhat rólam és a pasimról. Ha jól figyeltem, észrevettem egy elfordulást a részéről, mikor megöleltem Kriszt. Remélem, hogy nem féltékeny. Ugyanis semmi kedvem azt játszani, hogy akkor én most féltékennyé akarom tenni. Barbi és Pisti tökéletesen meg vannak, nevetgélnek még a meleg ellenére is. A hőgutától alig láttam magam elé, legfrisebb látképem, hogy előttem áll a volt szerelmem. Elbeszélgettek ketten, addig én hálát mondtam Istennek, amiért még etben tart ezen a forró nyári napon, ahol még egy árva ernyő sincs. Mire meghaltam volna, jött a repülőnk. Becsekkoltuk a bőröndöket, azután szálltunk fel a nagy gépre. Megkerestük a helyünket. A jegyeket nem én vettem, viszont nekem adták az ényémet. Gondoltam, majd Krisz mellett foglalok helyet. Sajnos nem, ugyanis egyszercsak Jani pattant mellém. Csodálkozva figyeltem végig az egészet, ahogy leteszi a kabátját, majd kényelembe helyezkedik.
- Szia.
Már azt hittem, hogy elfelejt köszönni.
- Hali. - unott arccal válaszoltam, rá sem néztem.
Felkapta a figyelmemet, amikor mellettem lévő keze megindult, és beletúrt fekete hajába. Épp oly sexis volt, mint legelőször. Szinte folyt a nyálam a látványtól, akaratom ellenére is megbámultam, amit észrevett. Elmosolyodott.
- Mit bámulsz? - kérdezte mosolyogva.
- Hogy milyen korpás vagy. - fapofával, undorral adtam neki választ.
- Miért vagy ilyen undok? - értetlen fejet vágott, lágy hang kíséretében.
- Mert nem én voltam az, aki azt mondta megbeszéljük, és még csak nem is hívott, nem is üzent. Semmi. - kifejtettem, ami a lelkemet nyomta már napok óta. Talán kicsit hangosabban is beszéltem a suttogáshoz képest.
- Megmondtam, gondolkodnom kell. Ha ezt nem érted meg, akkor sajnálom. Mellesleg, te is kereshettél volt. - felemelte ő is hangját, majd lassan lehalkult. - De, ahogy látom, már le is cseréltél. Ja...csak hogy tudd, Head&Shoulders-t használok. - nagyképűen beletúrt ismét hajkoronájába.
Fölényesnek találtam, de talán a szívem mélyén észveszejtő volt.
- Oké, tudom, hogy féltékeny vagy, de ne így mond meg. Csak hogy tudd, sokkal rendesebb is, mint te. - vágtam hozzá, a talán hamiskás szavakat.
- Lehet, de nem viccesebb. Egyszer sem láttam, hogy felnevettél volna. Sőt, még csak nem is láttam azt a "szerelmes vagyok" mosolyodat, mint amikor velem voltál. - halkan, felháborodottan mondta a magáét.
- Honnan tudod te azt, hogy nem vagyok szerelmes? Igen is szerelmes vagyok. Ne már te mond meg nekem, hogy hogyan mosolygok. Szerintem hagyjuk abba, mert csak felbosszantasz. - keresztbe tett karral hátrahuppantam a székre, s csak bámultam előre duzzogva.