Szerelmes youtuberek

13. Rész: Heves érzelmek

Figyelem! +18-as karika elérhetővé válik! Előfordulnak szexuális tartalmak, csak saját felelősségre olvasd tovább! Köszönjük, jó olvasást!

Janival még csak az autóban ültünk. Hónapok óta le van törve, amióta ideiglenesen szakított a barátnője. Már hosszú ideje nem láttam nevetni, de még mosolyogni  sem. A videókban is akaratától függően röhög, meg bohóckodik. Az exét azóta nem látta. Egyszer hallottam az ajtó túloldaláról, hogy üvöltözik valakivel a telefonba. Majd elkezdett csak úgy sírni. Akkor nem nyitottam be, de visszagondolva lehet, hogy kellett volna. Sajnálom szegényt, de azért kicsit megérdemelte. Így belegondolva én sem vagyok sokkal jobban. A szerelmem nem szeret engem. Akármivel is próbálkoztam, semmi sem vált be. Az idő múlásával kezdem azt érezni, hogy az egész foszlányként marad bennem. El fogom tudni feledni a múltat. A tegnap, történelem. A holnap, rejtelem. De a ma, ajándék. Ki kell használnom a mát, mert holnap már nem tehetem. Végre máson is tudunk gondolkodni, nem csak a szerelmi életünkön. Elutaztunk Bécsbe, remélve, hogy nem futunk össze ismerős arcokkal. Meg lettünk hívva egy eseményre. A Hall of Gamers-re, amit már iszonyatosan várunk. Élettelen barátom kipakolt a csomagtartóból, miközben én vlogoltam. Bepakolta a szobába a cuccokat, addig én körbevezettem a virtuális embereket. Ahogy beléptünk, egyből egy kis folyosó tárult elénk, belőle négy ajtó vezetett egy-egy szobába. Rögtön a jobb oldali bejáratnál találtuk a budit és a kádat, ahol mosakodni fogunk. Na de nem együtt, ne értsetek félre. Kijőve a fürdőből, elindultam a szemben lévő nyílászáróhoz, ahol a hálószobát találtam. Természetesen egy bazi nagy franciaágy volt. Előfordulhat, hogy egy nászutas lakosztályt béreltünk ki, bár ahhoz túl olcsó volt. Igazából egy motelben töltjük ezt a pár napot, vannak szomszédaink, ők is erre a rendezvényre jöttek. Ez egy külön panzió, csak nekünk. Nem kell félni, nem lesz semmilyen hancúrozás itt, legjobb haverom amúgy is le van törve, nem fogja magát rávetetni az első lányra, akit meglát. Az ággyal szemben egy tv volt. Innen is kiérve a konyhát láttam meg a félig kinyitott ajtó mögül, odaérve tágra tárultam a bejáratot, majd Janit pillantottam meg, ahogy nézegeti a bútorokat. Amikor észrevetett, ő is csatlakozott a videóba, végül ketten haladtunk az utolsó feltáratlan helységbe. Érdekes volt, hogy a nappali az ajtó mögött van. Itt is megtaláltuk televíziót, egy kanapét, előtte egy kis asztallal.

~Niki szemszöge~

Barátnőmmel kaptunk egy ajánlatot, hogy elmehetünk egy rendezvénnyel Bécsbe. Nagyon izgatottak voltunk emiatt, még sosem jöttünk el erre az eseményre. Kipakoltuk a felszereléseket egy asztalra, a bőröndöt az ágy alá tettük. Barbi elment körülnézni a városban. Én a kinti folyosón sétálgattam, nézegettem a falon lévő képeket, majd egyszer csak megláttam. Megláttam azt a személyt, akit utálok és elmondhatatlanul szeretek. Megálltunk mindketten, 3-4 méteres távolságban, s csak bámultuk egymást. Nagyon ledöbbentett minket, hogy látjuk a másikat. A szemében a bűntudatot és a megbocsájtást vettem ki. Mozdulatlanul álltunk másodpercekig, majd megtelt a szemem könnyel. Felidéződött bennem a múlt, az az esemény. Legördült egy könnycsepp az arcomon, sarkon fordultam, majd elindultam. Utánam kiáltott, hogy várjak, megragadta a csuklómat. Eleresztette, majd a két kezével a falhoz ragadott, esélyem sem volt elmenekülni a karmai közül. A szívverésem felgyorsult, hirtelen elszállt minden iránta érzett dühöm. Lassan lihegett előttem, a szeme csillogott. Csak várni tudtam, hogy mit fog tenni. Jobb kezét a nyakamhoz tette. Hideg érintése nem csak a meleg testrészemet, hanem mindenemet kirázta a hideg. Keze lecsúszott a mellkasomig, érezte lüktető szívverésem. Eluralkodott bennem a káosz. Alig bírtam ki, hogy ne csókoljam meg. Szinte már szenvedtem a tudatban, hogy csak ábrándozom iránta. Hirtelen azt hittem,hogy csak álom ez az egész. Hogy egyszer csak felébredek, hogy nem tudhatom magam mellett, nem pillanthatom meg barna szemeit, amiért annyira esedezem érte. Nem csókolhatom, ha úgy akarom? Nem ölelhetem, tudva, hogy ő már az enyém? Utoljára láttam a mosolyát? Lepergett előttem a szemébe nézve, hogy mi történt eddig. Akárhányszor összevesztünk, mindig visszataláltunk egymáshoz. Felébredtem a gondolatmenetemből, rájőve, hogy ez a valóság. Még mindig mélyeket lélegzett. Elszánta magát. Fel nem készülve rá, hirtelen megcsókolt. Sohasem éreztem magam ilyen jól, és sohasem érzékeltem ekkora lángot közöttünk, mint most. Csókunk közben beletúrtam a hajába, ő pedig átkarolta a derekamat, közelebb húzott magához. Alig volt kettőnk között pár milliméter.