Szerelmes youtuberek

9. Rész: Vallomás

~Jani szemszöge~

OVS. Egy rendezvény, ahová minden évben eljövünk. Ma sem volt ez másképp. Minden ugyanolyan volt, kivéve, hogy évről-évre egyre többen jönnek oda hozzánk, hogy most kivételesen itt vannak a Gamer Csajszik is, akikkel egy streamet csináltunk. Egész idáig nem voltam benne biztos, hogy szeretem-e az egyik lányt. De most már olyan biztos, hogy én itt épp Pisti vállán támaszkodom meg, s hallgatom a bánatát. Elmondta, hogy nem tudja, hogy mit tegyen, de én eközben is csak Nikire tudtam gondolni. Úgy voltam vele, ha nem teszem meg a lépést, akkor soha nem is fogom. Nagyon boldog voltam a színpadon, éreztem a pillangókat a hasamban. Hihetetlen érzést árasztott bennem, amikor visszacsókolt.
Az emberek megosztó véleményt nyílvánítottak. A legtöbben ujjongtak, mások meg fújjogtak. Miután szánk külön útra tért, észrevettük a vakukat, ami ránk irányult. Pisti szavaira próbáltam figyelni, több-kevesebb sikerrel.
- Szerinted? -kérdezte.
Kizökkentett a gondolataimból.
- Mi?
- Kiöntöm neked a szívem, erre szarsz rá? Jut eszembe. Mit képzeltél a színpadon? Hogy odamész hozzá, elmondod, hogy szereted, lesmacizod, és minden meg van oldva? - keményem leszidott bánatos barátom.
- Igen. - elnevettem magam.
- Abba nem gondoltál bele, hogy ez rámehet a csatorna hírnevére? Hogy megutálnak majd. - idegeskedett még mindig.
- Jajj, ugyan már. Csak nem fognak megutálni.
Szúrós szemmel haladt el mellettem, majd kiment.
Elhatároztam, hogy beszélnem kell vele. Ahogy kiértem, meghallottam a színpadon. Egy előadást tartott. Három percig néztem a műsort amíg vége nem lett, Nikit a lépcsőnél vártam, mikor lejön a dobogóról. Ahogy meglátott, én is megpillantottam a gödröcskéket, amikor mosolyra húzta száját. Nem mondott semmit, csak megölelt. Tökéletes időpontban. A fülébe súgtam, hogy beszélni szeretnék vele. Bólintott, elvezettem a helyre, ahonnan pár perccel ezelőtt jöttem ki. Leültem egy székre, ő is helyet foglalt mellettem. Nekem kényelmetlen volt, hogy folyton oldalra kell majd fordítanom a fejem, mikor beszélek hozzá, ezért elé húztam a székemet, s ott kezdtem el a mondanivalómat.
- Alig hiszem el, hogy megcsókoltalak. - közöltem fülig érő mosollyal, s megfogtam a kezét. - Nagyon jól érzem magam veled, mindig. Feltudod dobni a napomat, akárcsak meglátlak. Nagyon tetszett a telefonos kalandunk. Azt sosem felejtem el. Az első találkozásunkkor belédzúgtam. Nagyon aranyos voltál, ahogy majdnem rám estél. Csak rád tudtam gondolni. Nem telt el úgy nap, hogy ne emlékeztem volna a nevetésedre. - megláttam, ahogy elkezd sírni. De én csak mondtam tovább. - Nagyon nehéz volt elbúcsúznom tőled. Megszakadt a szívem. Őszintén, azt hittem, hogy soha nem látlak többé. Azért mondtam, mert nem akartam, hogy neked még jobban fájjon, mint nekem. Minden lányra akire ránéztem, csak te jutottál róluk eszembe. Nem foglak elhagyni. Soha.
Könnyes szemmel hallgatta végig a tartalmat. Nem tudott mást tenni, csak rázogatta a fejét, majd küszködve reagált a vallomásomra.
- Nem hiszem el. - ránézett a földre, majd újra hagyta bámulni barna szemeit. - Nem akarom elhinni, hogy ennyire szeretlek. Hogy? Ki küldött téged? Soha se voltam igazán szerelmes. Egészen attól a naptól kezdve. Nem választhat el semmi. Senki nem állhat közénk. - megérintette két kezével arcom, közeledett, majd megcsókolt.

~Barbi szemszöge~

Elegem van már belőle. Alig tudok ránézni, menten összeszorul a gyomrom. Hogy szerethettem bele egy ilyenbe, aki hazudozik? Remélem, hogy minél előbb vége lesz ennek a napnak. Utoljára még barátnőmet láttam a színpadon. Csak ez a nagy tömeg megőrjít. Miért is jöttem ki ide az emberekhez? Azt hiszem kiszellőztetni a fejem. De nem nagyon sikerül. Meg kéne keresnem Nikit. Lökdösődtem a rajongók között. Páran felismertek, ők kértek aláírást. Valakit egyszer csak meglöktem hátulról.
- Ó, ne haragudj, véletlen volt. - mentegetőztem a háttam álló fiatalembernek.
- Semmi baj. -megfordult.
Ezt nem hiszem el. Mit keres itt? Az ittléte túllépte a pókfóbiámat. Ellenkező irányba mentem volna el tőle, de megragadta a karom.
- Várj, hova sietsz? - vigyorgott azzal az ördögi mosolyával.
- Ne haragudj, de most már mennem kell. - kaptam volna ki a kezem a szorításából, de nem engedte.
- Maradhatsz még. - húzott közelebb. - Nagyon hiányzol. Gyere vissza. - sutogta a fülembe.
- Nem! Amúgy is te szakítottál velem. - elhajoltam tőle. Mondtam, szinte már kiabáltam.
Ekkor még erőteljesebben markolta a csuklómat.
- Hé te! Ereszd el! - hallottam meg Pisti hangját, majd észrevettem, hogy Adrián kezét megfogta, kihúzta szorításából a csuklómat.
- Megjött a barátod? - ördögi nézésével távozott
- Jól vagy?
- Nem, levágták a fél karom. Szerinted olyan súlyos kárt okozott rajtam? - nem vártam meg a válaszát, elviharzodtam.  Dühöngve kerestem Nikit, amikor eszembe jutott, hogy egy helyen még nem néztem. Persze, hogy ott volt, kivel mással, mint Jhonnyval. De nem lehetett többet vele, mert mennünk kellett aláírni. Nagyjából 2 órán át írtunk alá. Barátnőm elbúcsúzott szerelmétől, majd elmentünk haza.

                    Írta: Cleo