Shadowhunters ~HUN~ [Átírás Alatt]

∆Chapter Seven∆

Estéket töltöttünk így Jace-szel. Minden este ugyanott, ugyanakkor találkoztunk. Egyre jobban elbeszélgettünk. Viszont ahogy mentek a napok ugy lett Jace egyre fáradtabb és fáradtabb. Mivel nappal démonokat vadászott vagy edzett igy nem sok ideje maradt alvásra.

-Figyelj, Jace! Nem muszály ám minden nap találkoznunk. Látszik rajtad hogy nem aludtál mostanában.

-Most Ennyire unsz engem vagy tényleg szarul nézek ki? Nem mintha én bármikor is rosszul néznék ki.-mondta, majd rám mosolygott, amitõl olvadoztam.

-Tényleg rosszul nézel ki. Mármint nem nézel csúnyán csak....-Basszus most azt mondtam rá hogy csúnya???!!! Elizabeth gondolkodj!!- Vagyis csak látszik rajtad hogy fáradt vagy.

-Hát jó. Egy napig nélkülöznöd kell csodás személyem.-majd elegánsan meghajolt.-De nem tovább.

-Rendben van.

Majd megbokszoltam a vállát és mindketten elkezdtünk nevetni. A következõ sarkon befordultunk és ott voltunk Magnus háza elõtt.

-Úgy érzem ezek a séták egyre rövidebbek és rövidebbek. Pedig még jó lenne beszélgetni.

-Igen jó lenne.-ha eltudtam volna pirulni szerintem az egész fejem vörös lett volna.

Szembe fordultunk egymással hogy elköszönjünk egymástól. Nem igazán szoktunk semmit se csinálni, mármint nem szoktuk megölelni a másikat vagy puszit adni. Hát milyen az már??!! Viszont most láttam Jace arcán hogy valamin gondolkozik. Egyet lépett felém. Éreztem a lehelletét és belebizsergett a testem.

-Fázol?-kérdezte. Gondolom látta, ahogy remegek.

-Ja, nem nem. Én nem fázom bármilyen hûvös van. Tudod.

-Hát persze.

Majd még közelebb jött hozzám. Két keze közé fogta az arcom majd. Lehajolt és megcsókolt. Elõször félénken, majd egyre hevesebben. Égett a bõröm ahol hozzám ért. Elizabeth mit csinálsz??!! Még csak pár hete veszitetted el Edward-ot. Nem gondolod kicsit gyors ez?

Egy pillanatra elhúzodtam tõle. Egymás szemébe néztünk. Majd újra ajkait az enyémre tapasztotta. Karjaimat a nyaka köré csavartam. Keze a derekamon nyugtatta. Majd hallottuk hogy nyitódik az ajtó és gyorsan elhúzódtunk egymástól.

-Ti mégis mit csináltatok?-kérdezte Magnus, aki éppen Alec-tõl búcsúzott el.

-Ezt én is kérdezhetném-mondtuk mindketten egyszerre Jace-szel. Alec Fülig vörösödött, Magnus meg hol rám hol Jace-re nézett. Majd mielött Magnus mondhatott volna bármit is a semmibõl elõtermett egy szörny. Vagyis egy démon. Jace mesélt róluk. Elmesélte hogy néznek ki és hogy kell megölni õket. De errõl nem mondott semmit. 2 méter magas lehetett és csak egy nagy száj volt az arca helyén. Jace és Alec villámgyorsan elõvette a szeráf pengéjüket amik fényesen felizzodtak. Elõször Alec próbálta meg megölni de az egy mozdulattal a falnak dobta és csont reccsenését Hallottam. Alec a Földön hevert és nem mozdult.

-Magnus Menj segits Alecnek!-kiabáltam neki, majd odamentem Jace mellé.

-Van még valami fegyvered?-kérdeztem, majd úgy nézett rám mintha a világ leghülyébb kérdését kérdeztem volna.

-Még szép.-mosolygott, majd odanyújtotta az egyik tõrét.

Aztán Jace rá ugrott a démonra, de az könnyen lerázta magáról. Következtem én. Még utoljára lapillantottam Alecre aki már ült a fal tövénél és Magnus ujjaiból kék szikrák röppentek. Neki vetemettem. Sikerült is megsebesitenem. Gyorsabb voltam. Ide oda ugráltam, majd még egyszer megsebeztem. Elterült a földön de nem törõdtem vele, hanem odarohantam Jace-hez hogy megnézzem hogy van. Letérdeltem hozzá, majd kezemet ar arcára tettem és megraztam.

-Jace, Kelj fel légy szíves. Ne csináld ezt velem.

Majd kinyitotta a szemét. És valamit akart mondani. Mögötted. Hátra fordultam majd a démon felhúzott a Földrõl és egyik csápját belémszúrta. Pontosabban a nyakamba. Majd elengedett és én fenékre estem. Egy szûrõ fájdalmat éreztem a nyakamban ahol megszúrt. Alec megölte a démont, ami visszament a dimenziójába. A világ kezdett kicsit homályos lenni. Egy kezet éreztem a vállamon.

-Jól vagy?-kérdezte Jace majd megnézte a sebem

-Persze hogy jól vagyok. Csak egy seb. Nem nagy ügy. Majd megpróbáltam felkelni de visszahuppantam a Földre.

-Nos nem nézel ki úgy mint aki a jól van. Magnus Gyere ide!

-Mi van? Történt valami?

-Nem minden okés csak gyakorlom a neved. Az elõbb én rendeltem ide azt a démont hogy ne kelljen magyarázkodni.-mondta szarkazmussal.

Majd Magnus is letérdelt hozzám és ujjaiból kék szikrák törtek elõ. Nem sokáig.

-Elfogyott az erõm. Elhasználtam Alexander-re. Muszály volt. És még egy idõ mire újra használhatom.

-Francba.- mondta Jace majd elõvett valamit a zsebébõl. Egy iron.

-Meg vagy huzatva?-kérdezte Magnus meg Alec egyszerre.-Ha rárajzolsz egy rúnát megölöd.

-Ha pedig nem teszünk semmit akkor is. Van más ötleted?

Nem birtam tovább. Le kellett feküdjek. A méreg terjedt a testemben. Olyan mintha megint átváltoznék. Jace a fejemet az ölébe rakta, majd hozzányomta az iront a bõrömhöz.

-----------------------------------------------------

-Ébredezik.-mondta egy ismeretlen hang. Egy lányé.

Majd lassan próbáltam kinyitni a szemem. A fájdalom a nyakamban eltûnt. Körülnéztem. A terem amiben voltam óriási és mindenhol rúnákat láttam. Mellettem fehér rácsos agyak voltak. Majd elõre néztem és Jace állt az ágy mellett és egy fekete hajú lány aki szintén árnyvadász. Felültem az ágyban és a lány Közelebb ült hozzám.

-Isabelle vagyok.-majd mosolyogva kinyújtotta a kezét.

-Én Elizabeth, de ezt bizonyára tudod.

-Nos igen tudom. Már nagyon vártam mikor találkozunk. Jace mindig áradozott rólad.

-Izzy!!-mondta Jace figyelmeztetõen.

-Nos tessék itt vagyok. Bár azt nem tudom hol van az az itt és egyáltalán hogy maradtam életben.

-Az Intézetben vagy. És Jace mentett meg azzal hogy rajzolt rád egy gyógyító rúnát.

-De akkor se értem. Meg kellett volna halnom mivel nem vagyok árnyvadász.

-Nos pedig eléggé úgy látszik hogy az vagy. Gondolom a démon méreg kiégette a vámpír mérget az testedbõl. Hallottam már ilyenrõl.

Jace eközben elment.

-Most haragszik rám?-kérdeztem Izzyt.

-Nem. Magára haragszik. Azt hitte meg fog ölni. Nagyon kevés esélyt látott hogy túléled.

-De túléltem nem? Akkor most miért kellett elmennie?

-Tetszik neked ügye?

-Nos, igen. Épp megcsókolt amikor jött a démon.

-Megcsókolt?-kezdezte Izzy, majd felcsillant a szeme.

-Igen.-majd elmosolyodtam.